Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-39
39. országos ülés január 12-én,estttBrti51i5n. 1888, ^5 1432 frtot, 1885-ben 1495 frtot és az egyesülés után, 1886-ban 1761 frtot, holott köztudomású dolog, hogy ez a vasút igen gazdaságosan van kezelve és úgy van administrálva, hogy üzleti kiadásai tekintetében valami figyelemre méltó kifogást emelni nem lehet. Ha már most a vicinális vasutak kiadásait pályakilométerenkint csak azokra a factorokra is vezetjük vissza, melyek az 1888-iki előirányzatnak alapjául szolgáltak és ezekhez számítjuk a központi igazgatás költségeit, melyek ugyanazon factorok szerint pályakilométerenkint mintegy 550 frtot tesznek: akkor azt hiszem, a legindokoltabban constatálhatom, hogy a vicinális vasutak pályakilométerenkénti kiadásai tényleg legalább 1300 —1400 frtot tesznek. Ha ezzel azután megszorozzuk az 1888-iki előirányzatnak alapjául szolgáló pályakilométerek számát, azt fogjuk találni, hogy sokkal tetemesebb az a kiadás, mint a mennyit a t. képviselő ur jelezni méltóztatott. De jóval sajátságosabb és mondhatnám, szomorú a kérdés, az általánosan ismert, úgynevezett csáktornya-zágráb-zagóriai vasútra vonatkozólag. Ez a kérdés, t. képviselőház, concret alakban még a ház előtt nem vettetett fel. Igaz, hogy az erre vonatkozó szerződések a bizottságokban be voltak mutatva, de magának a háznak ez a szerződés be nem mutattatott, hogy felfogásom szerint azon szerződést a ministeri tanács törvény ellenére kötötte ugy, a mint azt megkötötte, az kétséget nem szenved. A zagorai vasút engedélyokmányának van igenis egy pontja, a mely felhatalmazza a kormányt arra, hogy az üzlet átadása iránt az engedélyesek által a Zágrábban székelő vasúti vállalkozókkal tárgyalásokat kezdhessen, még pedig a kormány közvetítése mellett. Ezt felfogásom szerint nem értette és nem érthette senki ugy, hogy az túlmenjen azon alaphatáron, melyet az 1880-ik évi vicinális vasutakra vonatkozó törvény megadott, a mely megszabja, hogy az ilyen üzleti szerződés megkötése csakis a tényleges üzleti kiadások megtérítése mellett eszközölhető. Mit tett a kormány egyáltalában a vicinális vasutakra , kül önösen pedig a zagoriaira vonatkozólag ? Tette azt, hogy daczára, hogy támpontot sem az engedélyokmány nem tartalmaz, daczára, hogy a vicinális vasutakra vonatkozó törvény világosan megszabja azon határt, a melyben szerződést kötni lehet és szabad, ezen vasutakat a kormány egy ministeri tanácsi határozat szerint 240 ezer frt évi összegért haszonbérbe vette. Hát mi ez egyéb, mint a garantiának egy neme, még pedig nem is csekély, mert ezen vasút tényleges befektetési tőkéje 4 millió frtot tesz és igy azon összeg a befektetési tőke 5 1 / 4 %-jének felel meg. Én részemről nem csak mint képviselő, de mint jogász is kijelentem, hogy én ezen szerződést mindaddig, mig a törvényhozás azt egy vagy más KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. II. KÖTET. alakban jóvá nem hagyja, az államra kötelezőnek nem tartom. Tényleg kifizetheti a kormány a vasútnak az évi haszonbéri összeget, a melynek alapját a vasúti törvény nem ismeri: de hogy a szerződés az államra kötelező legyen, szemben az engedélyokmány és a törvény tartalmával, azt el nem ismerem. Midőn tehát egyfelől eonstatáloin, hogy én méltánylom, helyeslem a törvényjavaslat beterjesztését, annak irányával nagyban és egészben egyetértek ; elismerem továbbá, hogy a középutat keresi és feltalálja, melyben az érdekek minden irányban kielégíttetnek: de constatálom, hogy a kormány a múltban egyáltalában nem volt gondos az üzleti szerződések megkötésénél és azok által az államra sokkal nagyobb terheket rótt, mint a minőt a törvény határai között róni szabad volt. Én elismerem azt, hogy ha a vicinális vasutak érdekében az állam valami áldozatot hoz is, az talán kifizeti magát, mert a fővonalakat alimentálja és egyéb közgazdasági érdekeket is mozdít elő; de azon esetben, ha a kormány koronkint azt találta és vélte, hogy a vicinális vasutak fejlesztése érdekében szükség van arra, hogy a törvény rendelkezésein túlmenő szerződések köttessenek: sokkal helyesebben, törvényesebben és hozzá teszem, sokkal loyalisabban járt volna el, ha minden alkalommal a törvényhozás* előzetes beleegyezését kérte volna. Különben kijelentem, hogy a törvényjavaslatot elfogadom. Boros Béni: T. ház! Én csak egy pillanatra kívánom igénybe venni a tisztelt ház türelmét és csak azért érzem magam indíttatva a felszólalásra, mert az előttem szólt t. képviselő ur néhány adatot hozott fel, melyekre nézve megjegyzéseimet megtenni kötelességemnek tartom. Én ugyanis azon véleményben vagyok, hogy az előttem szólt t. képviselő ur akkor, midőn a viczinalis vasutak iizletkezelésére vonatkozólag számadatait felhozta, bizonyos körülményt nem tartott szem előtt, a mely körülmény felfogásom szerint ily számadatok idézésénél mindenkor szem előtt tartandó. Ezen körülmény pedig egyszerűen az, hogy a vasutak üzleti kiadásai mindig feltétlenül összefüggésben vannak az illető vasutak forgalmával és bevételeivel. Midőn tehát a t. képviselő ur egy vasútra hivatkozott, melylyel véletlenül magam szorosaim viszonyban állok, bátor vagyok figyelmét felhívni azon körülményre, hogy e vasutaknak a szerencsés véletlen következtében sokkal jelentékenyebb bevételei vannak, mint azon vonalaknak, melyeket az állam mint vicinális vasutakat, kezel. így például — hajol emlékszem a számokra — az arad-csanádi vasutaknak bevételei kilométerenkint 2,300, 2,500, 2,700 írt körül vannak; mig egyéb vicinális vasutaknak és pedig leginkább azoknak, melyeket az állam kezel ós a melyeknek talán épen azért •.-.
