Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-50

ggQ SÍI. oroi&gos filé* jíníäár 27-éii, pénteken. 1S88. nyittatnék tág tér, a mit el kell mellőzni. (Él helyeslés.) Pázmándy Dénes: A községi előljáró adjon nekik pénzért élelmet! Báró Orczy Béla, a belügyministerium vezetésével megbizott ö Felsége személye körüli minister: Ha egy intézmény bár még most éli kezdetleges éveit, már is jó szolgálatokat tett, mindazon nehézségek daczára, melyekkel megküzdenie kell, ez intézmény méltó arra, hogy fejlődését részvéttel kisérjük és ne vonjuk meg tőle elismerésünket az általa teljesített szolgálatért. Ezen intézmény évről-évre javul, a mint javulni fog a közönség felfogása és kész lesz segédkezet nyújtani a csendőrségnek nehéz hivatása teljesítésében. Ha egyszer megszűnik Magyarországon a szegénylegények iránti legenda, sokkal könnyebben fogja a csendőrség is teljesíteni feladatát, a melynek teljesítésében most a közönségnek felfogása nem kis mértékben akadályozza. Ezeknek előadása után kérem, méltóztassék a tételt megszavazni. (ÉlénJc helyeslés jobbfel'ól.) Elnök: Miután szólni senki sem kivan és a tétel meg nem támadtatott, azt hiszem kijelenthetem, hogy e tétel 3.279,770 forintba megszavazta tik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Tolonczkiadások 82,009 írt. Lipthay Károly: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy ez ügyben becses figyelmöket nagyon rövid időre igénybe vegyem. Megvallom, költségelőirányzatunkat e tekintetben hiányosnak találom. Mióta a szegényügy államilag szervezve van, annak gondozása,mindenkor az államok kiváló tárgyát képezte. Hogy ne menjek vissza az ókor római szokásaira, a mikor a szegényeknek kenyeret osztogattak és azon későbbi századok állami intézkedéseire, a melyeknél fogva az egyházi java kés javadalmak birlalóinak rovatott terheit! a szegények gondozása s a mely intézkedések a gyakorlatban erkölcsi tekintetben nagyon vészeseknek bizonyultak : elég legyen rámutatnom azon állami intézkedésekre, melyeket Európa cultur államai emberiségi és jól felfogott nemzetgazdasági érdekben a szegényügy gondozása tekintetében létesítettek. A mely államok az embert nem lealázó módon csupán emberanyagnak tartják, hanem őt emberi méltóságához képest, mint esetleg kifejlendő teremtő erőt, mint esetleg kifejlendő lángészt becsülik, a mely lángészt, ha kifejlődik, szellemi erejével hivatva van társadalmakat reorganisalni, államokat restaurálni, hivatva lehet a természeti erőket az emberiség szolgálatának meghódítani és ezáltal új korszakot alkotni, az olyan államok e tekintetben felismerték magasztos hivatásukat. Nincs civilisált állam, mely egy pillanatig is kétségbe vonta volna a szegényügy gondozása iránti kötelezettségét, mely abból áll, hogy az állam tartozik tért nyitni és alkalmat nyújtani hogy: először oly elhagyatott, ügyefogyott és teljesen dologtalan egyén, ki már sehol támaszt nem nyer, ingyenes ellátásban részesülhessen az államtól, másodszor oly kevésbbé dolog tehetetlen, de hasonlólag teljesen elhagyott és még községi támogatásban sem részesülhető egyének teljesíthető munkájok fejében, habár ideiglenesen és csak addig, a mig újra dologtehetőkké lesznek, az állam részéről szintén könyörületes ellátásban részesülhessenek és harmadszor a dologtehető ember, a ki munkakerülő ember, a ki munkakerülő, úgynevezett csavargó, az államtól kényszer utján dologházakban megjavítva a társadalomnak visszaadassék. Felszólalásomnak tulajdonkép a szegényügy gondozásnak e 3-ik neme szolgál tárgyául. tudniillik a dologtehető, de munkakerülő emberek helyzetének a tolonczügy által való nagyon palliativ javítása szerintem ugy tűnnék fel, mint a bajnak elodázása és rätukmálása oly hatáskörre, mely azt nem képes meggyógyítani. Hiszen az az eltolonczolandó munkakerülő csavargó azért szakad ki a község kebeléből, mert ott nem volt elegendő tere henyélésének és élvezetének és a községnek nem volt módja őt kényszer utján a javítás útjára visszaterelni. Az ily dologkerülő csavargók javítására szerintem elkerülhetetlen lenne az úgynevezett dologházaknak, mint más culturállamokban vannak, felállítása. Ha a statistikára tekintünk, a szegényügy gondozása, viselése tekintetében az európai államok és városok óriási áldozatokat hoznak. Vannak városok, melyek a szegényügy és gondozás czímén oly adót vetettek ki, hogy fejenként egy tallért, vannak városok, mint Hamburg, fejenként egy t illérnál többet, Angolország pedig lVa fontnál többet visel e czímen. Maga Francziaország pedig eltekintve a jótékony adakozás és a községi szegényügy szervezetének működésén felül állami adóval, szegényügy czímén 10 milliónál nagyobb terhet visel. Ha Magyarországot azon államok sorába sorozzuk, melyek e tekintetben kisebb contingenssel terhelvék, a hol a szegények és közsegélyre szorultak száma, a lakosság számához kedvezőbb arányban viszonylik : akkor Magyarországnak e czímen, de különösen minta szegény gondozás 3-ik pontjában jeleztem, a dologkerülők, munkatehető csavargók megjavítása tekintetéből bizonyosan sokkal nagyobb áldozatokat kellene hozni, mint a tolonczozási ügyekre utalt összeget. Nem azért hozom fel ezt, t. ház, mintha én habár egy igen nemes és üdvös czélnak indokából új adó kivetését javaslatba hozni kívánnám, mert meggyőződésem az, hogy új adó kivetésére Magyarországon már nincs alkalmas talaj, mert ha nem minden tekintetben is maga az adóalap, de legtöbb tekintetben még az