Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-49

45. országos ülés január 26-ón, csütörtökön. 18S8. 249 az államérdekek megvalósítására; követelheti azt, hogy tisztviselőit szabadon választván, azoknak anyagi existentiáját biztosítsa; követelhet tőle több coneessiót, melyeknek részleteiről vitatkozhatunk egymással, a részletekre nézve lehetnek köztünk eltérések, de a lényeget semmi esetre sem lehet tőle követelni, amely lényeg abban áll: hogy az önkormányzat saját területén lehetőleg az összes állami igazgatást végezze és saját helyhatósági ügyeiben önjogűlag intézkedjék. (Helyeslés szélső hal felöl.) Ma, t. ház, a szervezés terén állunk több tekintetben, különösen a pénzügyi administratio szervezését helyezte kilátásba a t. ministerelnök ur és legutóbb is, az általános költségvetési vita alkalmával azt említette, hogy a pénzügyi administratio csak úgy lesz helyesen szervezve, ha a nagy administratio követelményeivel összhangba hozatik. Én is azt állítom, hogy semmiféle partialis rendezést, az administratio egy ágában sem lehet végeznünk addig, mig a nagy administratio szervezése helyesen és véglegesen megállapítva nem lesz. (Helyeslés szélső balfelöl.) Ha tehát baj volt az a pénzügyi administratiónál, hogy az idők folyamán oly gyors és nagy változásoknak volt az kitéve, én oly könnyelműséggel nem mennék bele most annak reformálásába, hanem kezdeném a munkát a közigazgatás szervezésének eldöntésénél, igy vagy úgy, de mindenesetre a szilárd meggyőződések alapján s akkor azután a partialis, adnii- j nistrativ reformokat abba illeszteném bele. (Ugy van! Ugy van ! szélső balfelőt.) Azt mondja a t. kormány a szervezet kérdésénél, hogy megy lépésről-lépésre a történelmi fejlődés utján. Reám legalább oly benyomást tesz ez a védekezés, mint midőn valakinek egy határozott munka elvégzésénél egy gépezetre volna szüksége és megszerzi azon gépezetnek csak egy részét. Az a gépezet csak egészében, csak complexumában és különösen csak biztosító szelepeivel és részeivel együtt alkalmazható sikerrel, de helyes munkát nem végez az, a ki megszerzi a gépnek egy részét és talán épen a biztosító szelepeket mellőzi s azon illusióban ringatja magát, hogy ez a részenként való megszerzés a történelmi fejlődés munkája. (Ugy van! Tetszés a szélső baloldalon.) Ez csak egyre vezethet, t. ház, arra, hogy az önkormányzat lejárassék, hogy időről-időre, mintegy lopva kivegyünk az önkormányzat gépezetéből egy-egy kereket (Ugy van! Ügy van! a szélső baloldalon) s azután az önkormányzat szakadozott, bizonytalan eljárására rámutassunk (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) s azt mondjuk: íme, ez az önkormányzat gépezete nem jár jól, szabályozatlan, tehát egyszerűen ki kell dobni. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Bezárom szavaimat, t. ház, egy megjegyzéssel és egy kéréssel. (Halljuk! Halljuk!) A megKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. II. KÖTET. jegyzés arra vonatkozik, hogy én és elvtársaim e költségvetés tárgyalásánál az administratio szervezése iránt határozati javaslatot nem nyújtunk be; nem pedig azért, mert annak sikere iránt ez alkalommal legalább kétségben nem vagyunk, minthogy a múlt évben lett az administratio szervezete a t. kormány által megállapítva, ha tehát akarná a t. kormány az átalakítást, bizonnyára magától kezdeményezné azt és ha mi akarjuk, a t. kormány azt magáévá nem teszi. De egy kérést mégis ki kell fejeznem s ez az, t. ház : tekintsük ezt a közigazgatás kérdését, mindannyian, a túloldal is, közös érdekünknek, a haza közös bajának; iparkodjunk arra közösen, párttekintetek nélkül és iparkodjék különösen a t. kormány, hogy megoldjuk azon feladatokat, melyek a szervezet kérdésétől függetlenül állanak, de a melyek a közigazgatás jóvátételéhez feltétlenül szükségesek és valósítsa meg ezeket helyes egymásutánban. Kérésem másik része pedig az, határozza el magát a t. kormány az administratio végleges szervezésére és pedig akként való szervezésére, hogy fektesse azt az erőteljes önkormányzat alapjára, a mely önkormányzat, t. képviselőház — újból hangsúlyozom — nemcsak a jó közigazgatást, nemcsak az állam consolidatióját, de véleményem szerint a szabadság és alkotmányosság állandó uralmát is egyedül képes biztosítani. (Hosszantartó, élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Papp Samu: T. képviselőház! (Halljuk!) Midőn én a belügyi tárcza költségvetésének általános tárgyalásánál felszólalni bátorkodom, ezt nem azon okból teszem, mintha a költségvetésben foglalt egyes tételeket védelmezni, vagy kifogásolni akarnám. Nem tartom azon tételeket az én gyenge védelmemre szorultaknak; mert sokkal hathatósabban, mint azt én tehetném, védelmezi azokat a tényleg fennálló szükséglet, az állami közigazgatás folytonosságának szüksége. (Halljuk!) De még kevésbé tartom e tételeket kifogásolhatóknak, mert azok megállapításánál a szigorú takarékosságot is az elodázhatlan szükséglet szempontjából érvényesítve látom Nem is ahhoz akarok én tulajdonkép hozzászólni, a mi a költségvetésben benne van, hanem ahhoz, a mi nincsen benne és a minek nézetem szerint benne kellene lenni. (Halljuk!) Ismerem ugyan azon, talán egyedüli okot, mely mindeddig megakadályozta azt, hogy az általam felvetendő téíel a költségvetésbe felvétessék. Tudom azt is, hogy ezen ok, nem a t. minister úr vagy elődjének hibája, vagy mulasztása, nem az ő jóakaratuk vagy belátásuk hiánya, hanem egyedül az állam pénzügyi helyzete. Mindazáltal a tárgy fontosságánál fo^va szükségesnek látom e kérdéssel röviden foglalkozni és az áldásos megoldást akadályozó nehézségeknek elhárításához tőlem telhetőleg hozzájárulni. (Halljuk!) 32