Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-48

238 48. országos ülés január 2S-én, szerdán. 1888. takarékossági kaszája alatt elhullt közhasznú nemzetgazdászati és más javaslatok elvetése mellett ezen tételt a költségvetésben folyton fentartja (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem tudom, mennyiben lehet igaz, hogy a rendelkezési alapnak legfőbb ezélja volna, egyrészt a magyar állameszme ellenségeinek titkon szemmel tartása, másrészt a sajtóra való befolyásnak érvényesítése. Meglehet, hogy képezheti vita tárgyát az, vájjon alkotmányos állam és parlamentaris kormányforma mellett — még ott is, a hol az egyéni és polgári szabadság túlkapásai a társadalom minden rétegére kellőkép kiterjedő hatósági apparátus, tételes büntető-törvénykönyv és ministeri omnipotentia által a kellő korlátok közé szoríthatók —• ezen rendőri állam-institutióra emlékeztető mintegy titkos detectiv természetű intézmény általában szükséges-e vagy sem? de különösen hazai viszonyainkat tekintve, vájjon állami életünk phasisaiban eddig jelentkeztek-e oly intő példák, amelyek nálunk ezen detectiv természetű intézkedés szük# ségét indicálják? Hiszen itt vannak a ministerelnök urnak leghűségesebb detectivjei, a főispánok. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) Megvan azoknak a zsebében lajstroma a gutgesinntek és schlechtgesinnteknek, bizonyítja ezt a kaposvári levél, hűségesen őrzik ezek az államfelforgató tendentiákat, ezen czélból a 200,000 frt elpazarlása felesleges volna. Sokszor hangoztatják, hogy a nemzetiségi izgatások ellenőrzésére szükséges ezen 200,000 frt. Engedelmet kérek, ezen nemzetiségi izgatásokat illetőleg azon véleményem van, hogy azok kétfélék lehetnek: vagy olyanok, a melyek jogosultak, a mennyiben valamely törvény- vagy gyakorlatból származó jogosultság, vagy szokás fentartására irányulvák és természetes, ezeket államellenes izgatásnak nevezni nem lehet, vagy határozott államellenes izgatások azok. De ez esetben sem tartom szükségesnek ezen titkos rendőri intézményt; mert azt hiszem, hogy a magyar állam minden közhivatalnokának, minden hatósági közegének, nemcsak joga, de kötelessége ezen nemzetiségi izgatásokat szemmel kisérni és azokat megfigyelni és valóban szomorúnak tartanám, hogy ha lenne az államszolgálatban oly hatósági közeg, legyen az közvetlen állami hivatalnok vagy megyei tisztviselő, kit a magyar állam iránti köteles hűségeskü megtartására titkos subventióval kelljen serkenteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hanem, ha nem az ország határain belül merülne fel szüksége ezen titkos subventiónak, talán a külföldön kell a magyar állameszme ellenségeit keresni és szemmel tartani? Engedje meg a t. ministerelnök ur, nem hihetem, hogy ezen 200,000 frt elegendő volna arra, miszerint a ministerelnök urnak Pétervárott vagy Berlinben, vagy Konstantinápolyban, vagy pláne Bécsben titkos emissariusokat tarthatna, a kik az ő külügyi, vagy épen financiális politikájának ott propagandát vagy hangulatot csináljanak. (Derültség a szélső baloldalon.) Tehát mi marad még hátra, marad a sajtóra való befolyás érvényesítése. Ismét nem tudom, a t. ministerelnök ur, melyik sajtót érti, a külföldi vagy a belföldi sajtót? A mi a külföldi sajtót illeti, természetesen azon sajtót értem, mely a közvélemény előtt a nagyhatalmi tényező jellegével hír. Eltekintve az irántunka külügyi feszült viszonynál fogva ellenséges hangulatú orosz sajtótól, nem kell egyébre tekinteni, mint a szövetséges viszonyban lévő porosz sajtóra, hol naponkint a legbadarakb vádak foglaltatnak társadalmi és politikai actióink ellenében. Vagy kinek lörültettek ki emlékéből azok a nem rég megtörtént Sehulverein-féle izgatások, melyek a legotrombább és legigaztalanabb vádakkal léptek fel társadalmi és politikai életünk ellen, melyek heteken és hónapokon át illetékes helyről czáfolat nélkül maradtak? (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Maradna tehát a belföldi sajtó és melyik része, t. ház? A szakirodalom? Hisz a szakirodalomnak a rendelkezési alap titokzatos fátyolába burkolódzni nincs szüksége. Ha valamely szakirodalom pártfogásban részesittetik a kormány részéről, annak titkolódzásra szüksége nincs, az a költségvetésben helyet foglalhat, (ügy van! a szélső baloldalon.) Tehát marad a politikai lapirodalom és kétségtelenül annak az a része, a mely mintegy előre kialkudott bérért fújja tárogatójával a hymnusokat a providentialis férfiú és annak politikája mellett; (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon) és a tapasztalat azt bizonyítja, hogy ezek fújják annál telibb tüdővel, mennél nagyobb darab az a kenyér, melyet elibük vetnek. (Élénk tetszés a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) De meg méltóztatnak engedni, hogy mi a t. ministerelnök urnak e koboldjai és lantosai számára, kiknek a 200,000 írtból a jutalék kijár, meg nem szavazhatunk egy krajczárt sém; már csak azon szempontból sem, mert az a 200,000 frt is pártkülönbség nélkül az ország adófizető közönségének zseheihol iarácsoltatik elő. (ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Az mégis nagy esztelenség volna, ha e czímén a ministerelnök ur érdekeinek istápolói, az ő uszálybordozói számára csak egy krajczárt is megszavaznánk, (ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) A politikai morál ezen iskolája számára a tandíjat megfizetni hajlandók nem vagyunk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De azt hiszem, t. ház, hogy ugy a magyar állameszme titkos ellenségeinek megfigyelése, mint a sajtóra való befolyás érvényesítése csak másodsorban feladata a rendelkezési alapnak; első sorőan élesztő tüzét képezi az, annak a hangulat- és