Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-48
48. országos ülés január 25-én, szerdán, 18S8. 231 juttat munkát egy addig keletkezhető magyar fegyvergyárnak is, nem egyéb szernkiszurásnál. Tehát magyar fegyvergyár, mely a hadseregtől munkát kapjon, nincsen s nem is lesz, a mig közös hadsereg létezik. De különben is az az úgynevezett magyar fegyvergyár, a melyre mint valami nagy, országra szóló vívmányra hivatkoznak, minden egyéb csak nem magyar, hisz azt külföldi vállalkozók állítandják fel, külföldről vámmentesen behozott gépekkel szerelik fel, külföldről szintén vámmentesen behozott anyagot fognak feldolgozni külföldi munkások és a nyereményt szintén külföldre viszik ki, Vagyis azok az élelmes emberek elég kegyesek, hogy pár százezer forintot befektessenek azért, hogy mi adózzunk azért 6 millió forinttal, szóval olyan magyar fegyvergyár ez, a melynél a fizetés magyar, egyéb minden idegen. Egyáltalában annak a Mannlicher féle fegyvernek a felerőszakolásában nagyon kevés bizalom keltő előzménynyel találkozunk; a hadügyminister ur más verseny-fegyver kipróbálása előtt elzárkózik s bár a legilletékesebb közeg: a katonai technicai bizottság főnöke a Mannlicher-fegyer ellen nyilatkozott, a haditgyér ur mégis áterőszakolta a delegatióban annak elfogadását s a midőn ott felemlittetett más versenyfegyver kipróbálásának szüksége: akkor duzzogó hölgyként sértve érezte magát s csaknem pityergő felháborodásban tört ki. (Derültség.) Pedig a hadügyér ur által tökéletesnek állított fegyver már is czélszerűtlcnnek bizonyult, a calibert már is változtatni kellett, miután kísérletre kidobott 500,000 forintot oly feg\ vérekért, melyeket lomtárba helyezhet. A delegatió a fegyverek megbirálásába nem avatkozik, azok jó avagy rossz voltáért a felelősséget a hadügyérre hárítja; de hát ha e másodlagos fegyverek is czélszerűtleneknek bizonyulnak, — az eddigi példák szerint — majd pár év múlva előáll s más fegyvereket követel, ki fogja a kidobott 32 milliót megtéríteni ? A delegatió — mint kijelenté — nem ért a hadügyi dolgokhoz, de hát ha igy van, akkor létjogosultsága elesik, ha a hadügyér szava előtte szentírás s Isteni parancs: akkor miért jön össze ez az ítélni képtelen testület ? Aztán az a hadügyministeri felelősség nagyon is illusorius valami, hisz tavaly is elvállalta a felelősséget a 11 milliméteres fegyverekért, most. eldobja; de azért senki még csak meg sem rótta e költséges esperimentatiójáért. (Ugy van! a szélső baloldalon) Egyáltalában a hadügyér ur eljárását olyannak ítélem, mintha ő nem felelős minister, hanem ama protegált gyár üzletvezetője vagy ügynöke lenne. Nem csoda tehát, ha ama gyár részvényei 60 forintról egyszerre 400 forintra szökkentek fel, mert az agiója nagyon jól kell, hogy álljon egy oly vállalatnak, amely 3 millió tőkéje mellett egyszerre 32 milliós megrendelés monopóliumát biztosítva látja a maga számára, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ha ilyen gazdálkodás folyik a mi száraz hadseregünknél, nemkülönbbel találkozunk a haditengerészetnél is. Szép dolog az az ábrándüAá-i, a mely tengeri hatalomként akar minket feltüntetni ; szép dolog az a verseny, mely új hadi hajók építését azzal indokolja, hogy a többi nagyhatalmakkal e téren is lépést kell tartanunk. Ámde mi nem vagyunk helyzetünknél fogva nem is lehetünk tengeri hatalom, mi száraz hatalom vagyunk s ha itt megakarjuk fölényünket tartanij össze kell húznunk a tengeren vitorláinkat; de azok a tengerész urak ezt sehog-y sem akarják átlátni s hatra-vakra építik az új hajókat és torpedókat felhatalmazás nélkül is. A magyar delegatió egyetlen szakértője indítványba is hozta a szükségtelen torpedó-sajkákra előirányzott 2 millió összeg első részletének törlését, de a delegatió megszavazta, ugy megszavazták a másik 2 millió első részletét a szaktekintély által szintén ellenzett döfő czirkáló hajóra is. Mindezek hosszú időre lekötik az országot s oly kötelezettséget rónak a nemzetre, a mely alól utóbb menekülni nem lehet Hiába hangoztatják itt benn a takarékosságot, ha a hadügyi kormány szárazon és vizén nem ismer határt a pazarlásban s ha delegatiónk nem tudja fékezni ez urak nagyzási mániáját s ha ugy viseli magát mintha nem az ország, hanem a hadügyér ur és tengernagy szószólója lenne % (Ugy van! a szélső baloldalon.) És ez a határt nem ismerő készség annál nagyobb megrovást érdemel, mert nemcsak a pénz megszavazásánál nem használja a szigorú kriticát, hanem az ország jogainak megvédésénél sem bir kellő kötelességérzettel s nincs egy védőszava az ellen, hogy a tengerészeti akadémia 125 növendéke közt csak 25 magyar van, holott a quota arányában 48-ra lenne jogosultságunk. Mindezeket pedig felemlítem nem azért, mintha a delegatió hajlamait megváltoztatni reméleném, hanem felhoztam azért, hogy ez intézmény veszélyességét ad oculos demonstráljam s hogy a közösügyek terén való pazarlásnak képét feltárva, azokhoz való hozzájárulásomat — a fennebbi indokok, de közjogi álláspontunk következtében is — megtagadjam. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Sálijuk!) Egyáltalában nem szándékozom a képviselő ur beszédére reflectálni, de egyet kötelességemnek tartok. A képviselő ur nemcsak
