Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-47

48. országos ülés január 24-én, kedden. 1888^ 215 ápoltassék, hogy a vak engedelmesség a harczos­nak ugyszólva második természetévé váljék és háborúban a veszedelem befolyása által előidézett erkölcsi nyomást ellensúlyozhassa. Az ismétlő fegyvernek előbb jelzett főhát­ránya, t. i. a könnyen bekövetkezhető lőszer-pazar­lás fokozottabb tíízfegyelmet igényel. Nem elégséges tehát, hogy azon legénység, mely az ismétlő lőfegyverekkel ellátott csapatok­hoz bevonuland, csakis ezen fegyverek alkat­részeivel, karbantartásával megismertessék és a czéllövészetben gyakoroltassák, hanem okvetlenül szükséges, hogy kisebb harczgyakorlatokban fo­kozottabb tűzfegyelemhez is szoktatva legyen. Azon időköz, mely a mozgósítást elrendelő legfelsőbb parancs és az ellenséggel való össze­ütközés közt áll, mai napság igen rövid és menetek és más igen fontos teendők által igénybe van véve. A bevonultak kiképeztetését egy általuk még nem ismert fegyver kezelésében, a melylyel talán mái­napok múlva hazájukat védeni hivatva lehetnek, ezen időre elhalasztani, könnyelműség lenne és magát keményen megbosszulhatná. (Élénk he­lyeslés.) A szőnyegen levő törvényjavaslat életbelép­tetése által azon tartalékosok és szabadságolt honvédek, kiknek csapatjai ismétlő fegyverekkel elláttatnak, ezen fegyverek kezelésében való ki­képeztetésük czéljából 7 napra beszólítva lesznek, mely gyakorlat a törvényszabta gyakorlatokba nem lesz betudható. Tekintettel pénzügyi helyzetünkre, valamint arra, hogy a törvény határozványain kivül eső e behívás által honpolgárok szokott foglalkozásuk, kenyérkeresetüktől elvonatnak, rendes körülmé­nyek közt e törvényjavaslatot szavazatommal nem támogathatnám; annál kevésbé, miután sem az 1866-iki hadjárat után, midőn az akkori előtöltő lőfegyverek, Wenzl rendszere után hátultöltőkké átalakíttattak, sem pedig később, midőn a Werndl­féle hátultöltők a csapatok közt szétosztattak, ha­sonló intézkedések szüksége fel nem merült s csak azt ajánlhatnám, hogy azon tartalékosok és szabadságolt honvédek, kik törvényszabta gya­korlataiknak megfeleltek, de még egy ideig a véderő kötelékében maradnak, az ismétlő fegyver kezelésének elsajátítása czéljából egyszer még beidéztessenek, ellenben a többiek kiképeztetése a rendes gyakorlati időben történjen. Azonban ama bizonytalan helyzet, melynek nyomását napról napra jobban érezzük, mely állam háztartásunkat lehetlenné teszi, haladásunkat is a civilisatio ösvényén hátráltatja, hazánk lakóit folytonos izgatottságban tartja s mindig rijabb költségekkel terheli; ezen tűrhetetlen helyzet, mely ma az annyira óhajtott béke fentartásában helyezett reménj^eink teljesülésével kecsegtet, hol­nap háborúval fenyeget; e törvényjavaslat intéz­kedéseit elkerülhetetlenül szükségessé teszi, (ügy van! jdbbfelől.) T. ház! Nagyon csalatkozik az, ki a mai ma­gyar-osztrák hadsereget és a m. kir. honvédséget azon mértékkel méri, mely 22 év előtt az akkori osztrák hadseregre illett és igen könnyen meg­eshetik rajta, hogy csalatkozását egykor bánva megsinleni kénytelen lesz! Königgrätz és korszaka már rég eltűnt, mondjuk az éji homályban. Agyökeresen átalakult hadsereg élén egy „győztes vezér áll. (Egy hang halfelöl: Ki az?) 0 fensége Albrecht főherczeff, a custozzai győző. Thaly Kálmán: Könnyű volt akkor! Gróf Pongrácz Károly: Könnyű lesz most is. (Élénk tetszés.) A csapatok magasabb parancsnokait nem a hajdanában divatos protectio, hanem a tudomány és érdem emelte állásaikba. A hadsereg és a honvédség kellően kiképezve, felszerelve és a legjobb katonai szellem által átlengve Európa bármelyik hadseregével az ösz­szehasonlítást bátran kiállhatja és győzelemre való kilátással léphet a harezsikra. (ügy van!) A hadsereg mögött a felfegyverkezett nép áll, készen hazája szent földjét utolsó csepp vérig védeni, király és hazáért utolsó fillérjét feláldozni. (ügy van!) Ezek azon tényezők, melyekkel annak szá­mítani kell, a ki békénket megzavarni szán­dékozik. F Es ezen tényezők tanulmányozását ajánlom azon külföldi lapoknak is, melyek egy idő óta meg nem szűnnek véderőnk fölött kicsinylőleg nyi­latkozni. Eveken át szolgáltam részint a közös had­sereg, részint a m. kir. honvédség soraiban és nem csak ezen időben, hanem a tényleges szolgálatból történt kilépésem után is, tekintettel, hogy hazám védelmére még hivatva vagyok, (FMnk éljenzés) saját haderőnk haladásán kivül a többi nagyhatal­mak haderejük fejlődését is éber figyelemmel ki­sértem. Az imént ábrázolt kép tehát nem képzel­meim játéka, hanem békében és véres harczok­ban szerzett tapasztalataimból merített valóság, mely tapasztalatokból azon legbensőbb meggyő­ződésemet is nyertem, hogy bármit is hozzon a sors, bátran nézhetünk a jövő elé. A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyes­lés és tetszés.) Elnök: T. ház! Szólásra többen vannak fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom