Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-38

38, drSüíigos~ülés" január 11'-éri, iaierd&n. 18tS. >15 hogy vájjoli az egyik állam számíthatna-e a másikra bizonyos eshetőségekben. Magában érthető, hogy két ily nagy terjedelmű állam közül mindeniknek meg vannak a maga külön érdekei, amelyeknek megvédése nem tartozik a másik kötelezettségi körébe. Az ily érdekek megvédése első sorban az érdekelt nagy állam dolga és olyan viszony csak akkor van hivatva gyakorlati érvényesülésre, ha mindkettőnek teljesen solidaris közös érdekei forognak kérdésben. A két birodalom mindenikére nézve saját és fontos érdeket képez az, hogy a másik mint hatalmas és független nagyhatalom álljon fenn továbbra is." És azt mondja továbbá: „A német kormány sohasem titkolta, hogy csak annyiban érdekli Bulgária, a mennyiben azzal a kelet és Európa békéje kapcsolatban áll." „Németország e felfogásnak adott kifejezést, midőn ama tételt állította fel, hogy Bulgáriában nincs megvédendő német érdek." Mikép állunk tehát, t. ház, ezen nyilatkozatok folytán? A külügyminister ur egyfelől constatálja, hogy ez a szövetség nem terjed ki minden érdekre, másfelől pedig mindjárt megjelöli azt az érdeket, a melyet Németország határozottan olyannak tekint, a mely nem esik kötelezettségi körébe, mert azt mondja, hogy ott német érdek nem forog fenn, tehát nem létezik solidaris közös érdek. Az egész szövetség tehát csak arra lenne szorítva, hogy a monarchiának független nagyhatalmi állását esetleg biztosítsa. Ez önmagában véve nagyon kevés és oly tág keret, a melybe mindent be lehet foglalni. Hisz ott vannak a történelem példái saját monarchiánkból. Austna egyidőben birta Sziléziai, Belgiumot, Lombardiát és Velenczét. Mindezeket elveszítette; kiszorították Németországból ia és mindennek daczára nagyhatalomnak megmaradt. De ez nem elegendő arra, hogy egy ily viszonyt külpolitikánk alapjául elfogadhassunk. De még súlyosabbá teszi ezt a másik kérdés. Ha úgy áll a dolog, hogy a bolgár kérdés nekünk speciális kérdésünk, a melyet csak önmagunknak kell megvédenünk, ha azt Németország, vagy most Olaszország is magukra nézve nem tekintik kötelezettségük körébe tartozónak: akkor mi czélja van ennek a szövetségnek ? hisz ez idő szerint ezt a monarchiát sehonnan másfelől semmi más kérdés nem fenyegeti és épen csak a bolgár ügyből száxmazhatik bonyodalom. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez az egyetlen kérdés. Ha erre nézve nem.számíthatunk szövetségeseinkre, akkor kérdem, mit ér a szövetség nekünk? (Élénk helyeslés a szélső halfelöl.) Hát csak arra vagyunk mi itt, hogy Elsasst és Lotharingiát őrizzük ? (Zajos helyeslés a szélső balfelől.) Ugyan kérdem önöktől, Bíitímondanaí Bismarck, ha itt a házban Tisza Kálmán ministerjBlnök kijelentené, htogy Elaass és Lotharingia nekünk Hekuba. (Élénk derültség és tetszés a szélsőbalon.) Pedig sokkal inkább, tehet nők ezt. inert az kétséget nem szenved, hogy EIsass és Lotharingia nem bir azzal a fontosságg-al Németországra, a melylyel reánk nézve bir az, hogy ne engedjük meg, hogy itt tőszomszédságunkban oly terjeszkedés jöjjön létre, mely e monarchiának létét veszélyezteti. (Élénk helyeslés^ Kérdem tehát, hogy most, miután ez a szövetség mintegy megifjodott és megújult;az által hogy az olasz királyság is hozzácsatlakozott, vajjön .beállott-e oly kedvező változás, a melynek folytán mi a jelen fennforgó kérdésben is e szövetség támogatására számíthassunk, még pedig akként, hogy ne azt mondják: előbb meríts ki mindent, előbb kövess el mindent a béke fenntartására és talán ezen minden alatt oly concessiókat is értve, melyeket meg nem adhatunk; mert erre csak azt mondhatnám, hogy az nem ér nekünk semmit. Arra, hogy engedjek, nekem nem kell szövetség, engedni magam is tudok. (Helyeslés a szélső halon.) Fentartva magainnak a jogot, hogy a netalán szükséges további megjegyzéseket akkor tehessem meg, mikor a t. ministerelnök ur abban a helyzetben lesz, hogy kérdéseimre válaszol, bátor leszek interpellatiómat felolvasni. (Halljuk! Halljuk ! Olvassa az interpéllatiót.) Interpellatio a t. ministerelnök úrhoz. 1. Bir-e a kormány biztos tudomással m orosz hadikészülődésekről s azok mérveiről, különösen pedig azon csapatősszpontosításról, melyet Oroszország már huzamost) idő óta az osztrák és magyar monarchia éjszakkeleti határain foganatosít s hajlandó-e a t. ministerelnök ur a tényállást a képviselőházzal megismertetni? - ;.-j •, 2. Történtek-e lépések külügyi hivatalunk részéről az iránt, hogy Oroszországtól e váratlan hadi készülődések okát és czélját megtudja? 3. Ha a szomszéd állam fenyegető fellépésének okát a Balkán félszigetenmevezetesen Bulgária* ban lefolyt események képezik, czélja pedig ázi hogy emez államot a maga befolyása alá közvetve* vagy közvetlenül a maga saját hatalmi körébe vonja, kérdem: el van-e határozva, a kormány tán* toríthatlanul ragaszkodni az egész nemzet által helyeselt s a külügyi hivatal által is magáénak vallott azon politikához, melyet a t. ministerelnök ur a képviselőház Í886. szeptember 30-iki ülésében akként formulázott, hogy a Balkán-félszigeten élő népek egyéniségüknek megfelelő független államokká fejlődjenek s hogy ott egyetlen idegen hatalom se állapíthasson meg a szerződések szerint nem létező protectoratust és ne gyakorolhasson állandó befolyást? - ,:-.:•• ;T 4. Nem tartja-e a kormány elérkezettnek- az időt arra, hogy a bolgár ügyeknek fentebb jelzett irányban leendő végleges rendezése , czéljából nemzetközi tanáeskozmáayt kezdeményezzem? , í - J