Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-46

181 Ifi. országos ülés jnnnár 23-íin hétfőn. 1888. Ezen szám és az 50 millió közt jelentékeny a különbség. Kötelességem ezt, t. ház, azért felemlíteni, mert azt hiszem, liogy a számokat a közönségnek pontosan kell tudnia, mert e tekintetben fontos érdekről van szó. A mi az adóképesség kérdését illeti, mely az adóhátralékokkal hozatott a legszorosabb összefüggésbe, erre nézve megjegyzem, hogy 1875 ik év végén az összes adóhátralékok az egyenes adók czímén 41.155 000 forintot tettek. KiSS Albert: Ezt már hallottam. Hegedüs Sándor előadó: Dehogy hallotta! 1886. végén pedig összesen 37.500,000 forint volt a hátralék s igy ez 3.650,000 forinttal kevesebb, mint volt ezelőtt 11 évvel. Ezt jó lesz, t. ház, megjegyezni ezért, mert erre nagyon sokan hivatkoztak a mert ez az adófizetési képességet bizonyítja az adóemelések daczára; főleg, miután a szigora végrehajtásokra vonatkozó vádak oly kevés alappal birnak. Horánszky t. képviselőtársam a pessimismus vádja ellen beszélve, azt mondta és itt beszédének két sorát szó szerint idézem: „Ugyan kérem, méltóztassanak felhozni egyetlen egy esetet, mikor hirdettünk mi nagyobb pessimismust, a melynél a szomorú eredmény nem nagyobb lett volna". Ez oly categoricus felhívás, hogy ennek már csak az udvariasság szabályánál fogva is engedelmeskednünk kell. A concret eseteknek egész sorozatával szolgálhatok, de a ház türelme iránti tekintetből csak három példával fogok szolgálni még pedig tervszerűen egy politikai, egy közgazdasági és egy pénzügyi természetűvel, a melyek mindegyike olyan, a mely a pénzügyekre szorosan befolyással van. (Ralijuk! Halljuk!) Mikor Boszniát megszálltuk, megjósolták, hogy ez megrontja a dualismust, hogy nyakunkra hozza a panszlavismust s tökéletesen lehetetlenné teszi a pénzügyek rendezését. Tiz év óta a dualismus épen és sértetlenül létezik, a panslavismussal szemben erősebben állunk, mint valaha és a pénzügyek rendezése tekintetében most már oda jutottunk, hogy évek után sem egyik, sem másik ellenzéki árnyalat részéről a megszállást magát, mint olyat, még a határozati javaslatokban sem látjuk szerepelni, mint oly nehézséget, mely legyőzhetetlen lenne a pénzügyek rendezése szempontjából és pedig azt hiszem, hogy a milyen komolyan határozataikat venni szokták és programmjukatmegállapítják: akkor ennek abba szerepelni kellene, ha komoly nehézség lenne a pénzügyek rendezése tekintetében. De különben is erre nézve nagyon könnyű a helyzet most, minden nap halljuk bizonyos oldalról a felhívást az onnan való kivonulásra. Sokkal hazafiasabb és bölcsebb politikusoknak tartom az ellenzék minden árnyalatát és tagját, hogysem ezen felhívásnak engedni fognának. Pedig ha Bosnia tönkretenné az országot, megtennék. Ez volt az egyik jóslat. Igaz, hogy ennek felemlítésénél egy kényes pontot érintettem, mert még annak is kitettem magamat, hogy gróf Apponyi feláll és azt fogja mondani, hogy ez volt működésemnek legfényesebb pontja, amire büszke vagyok, de ez önámításnak oly könnyű, hogy evvel már nem foglalkozhatom. A másik jóslat közgazdasági természetű volt. A mikor 1882-ben nagyobb arányban vettük fel az államjószágok eladását a költségvetésbe, azt mondták — nagy vita volt, két napig tartott — hogy ez az összes birtokviszonyokat meg fogja zavarni és a birtok értékének depretiatiójára fog vezetni. Az eladások mindig jelentékeny becsáron történtek és semmiféle vidékről e tekintetben panasz arra, hogy depretiatio állott be, nem merült föl, tehát azt hiszem, hogy ezt a bokrétába, betehetjük. Végül, hogy Horánszky t. képviselő ur pénzügyi és pedig terminushoz kötött, jóslataival foglalkozzam — mert azt is meg kell jegyeznem, hogy t. képviselőtársaim tőlünk mindenre terminust kivannak — Horánszky t. képviselő ur akkor, a midőn az 1886-iki költségvetést tárgyaltuk, azt mondotta, három legkényesebb és rám nézve leghátrányosabb tételt hoza fel, hogy a dohányból lehetetlenség lesz 42 millió bruttót bevenni és a bevétel valósággal 44.874,000 forint volt. Továbbá azt mondta, hogy lehetetlenség, hogy a vasművek czímén előirányzott bevétel befolyjon. Az nem is jött be, hanem az általa kilátásba helyezett 1.812,000 frt minus helyett csak 1.138,000 frt jött ki számítása szerint a készletek tekintetbevétele nélkül tisztán a pénztári mérleg alapján, tehát 700,000 forintnyi volt a képviselő ur csalódása. Végre a vasúti jövedelem tekintetében t. képviselőtársam azt mondta, hogy az előirányzott 15.300,000 frt nem jöhet be s hogy a leghatározottabban követeli — igy mondta — hogy ez összegből legalább 3.500,000 frtot le kell ütni. Tehát akkor bejött volna 11.800,000 frt, pedig bejött 14.250,000 frt. Ezek a terminushoz kötött, költséggel összefüggő jóslatok tehát, a mint méltóztatnak látni, nem ép oly biztosak és nem következnek be oly categoricusan, mint a mily categoricusan azokat felállítani szokták. (Ugy van! TJgy van! jobbfelöl.) Sietek beszédem végére. T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Beszédem végén természetesen a kibontakozás kérdésével kell foglalkoznom. Es én örömemet fejezem ki a felett, hogy azon párt, a mely a legtüzetesebben szokott a pénzügyi kérdésekkel foglalkozni — a mi a dolog természetében fekszik, azért, mert velünk egyenlő közjogi alapon áll —