Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-46

46. országos ülés január 23-án, hétfőn. 1888. j_ 77 el nem fogadják, az önök pénzügyi politikájához sem járulhatnak. A kik a létező politikai irány folytatását kívánják, kell, hogy pénzügyi tekintetben is e költségvetést fogadják el. (Helyeslés jóbbfelől.) Egyébiránt, t. ház, ha valami, ugy a jelenlegi helyzet talán olyan, mely a költségvetés megítélését szakszerű és nem politikai indokok alapján követeli. Mert ha az általános politikai helyzetből indulunk ki, csakugyan más következtetésekre kell jutnunk. Hiszen a t. túloldal egyik szónoka említette, hogy a jelen általános politikai helyzet — hogy az ő kifejezésével éljek —valóban csaknem teljesen képtelen: (Olvassa): „Teljesbékében vagyunk minden állammal, nincsen köztünk és egy nagyhatalom közt sem semmiféle differentia és most már egy év lefolyása alatt másodszor vagyunk kitéve oly riadalmaknak, melyek következtében milliókat és milliókat vagyunk kénytelenek az ablakon kidobni." Ha ily komoly a külpolitikai helyzet, ha a nemzeti élet ily válságos körülmények közt kénytelen müvét folytatni, akkor kérdem, t. ház, vájjon nem szükséges-e, hogy a nemzet e helyzettel szemben rendkiviili elhatározásokkal, hogy a nemzetpártjai és polgárai talán rendkivüli erényekkel is tündököljenek ? Horváth Gyula t. képviselőtársam helyesen említette tegnapelőtti szép beszédében, hogy nemcsak az országgyűlés többsége, hanem kisebbsége is kiegészítő részét képezi a nemzetnek. Helyesen említette, hogy a nemzeti közvéleményben az egyik is, a másik is alkatelem, még pedig tekintetbe veendő alkatelem gyanánt szerepel. Perczel t. képviselő ur szintén említette tegnapelőtti beszédében — szerintem ugyan nem helyesen — hogy csudálkozik azon, hogy itt a ministerelnök ur mint pártvezér szerepel, mert felfogása szerint a ministerein öknek a pártok felett kell állnia. Az én felfogásom szerint ezt nem helyesen mondta, mert ellenkezik az alkotmányos országok praxisával ép ugy, mint a theoriával. De abban, a mit kifejezett, mégis benne van az igazság csekély magva. Vannak situatiók, vannak idők, midőn a kormány feje nemcsak egy párt, hanem a nemzet képviselője. Vannak idők, midőn oly egyéniség, kit politikai múltja, a többség hosszú időn át folytatott vezérlete arra képesít, ugy tekintetik, mint a ki. az egész nemzet közvéleményének ad kifejezést, Ha volt valaha ily idő, ha voltak valaha ily körülmények, melyek között ez szükséges s melyek között ez tényleg igaz, nem akaiok a t. ministerelnök urnak hizelegni, ez tőlem teljesen Ízléstelen volna; hanem ha vannak körülmények és situatiók, melyekben ez áll: ugy a képviselő urnak — talán az egy Pázmándy Dénes kivételével — ezt bizonyosan KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. H. KÖTET. el fogják ismerni, hogy a mai situatiók, a mai viszonyok azok. (Ugy van! jóbbfelől.) És midőn ezt látjuk és tapasztaljuk és midőn tudjuk, hogy bárhogyan vitatkozzunk itt egyes szakszerű vagy politikai kérdésekről, bármi éles nézeteltérések forogjanak fenn e tekintetben, akkor, ha a situatio egész súlyával szembe kell néznünk, bizonyára egyikünkben sem fog hiányozni azon komolyság, azon öntudatosság, melylyel saját pártkülönbségünket a közösség kifelé való érvényesítésének alárendeljük; midőn ezt tudjuk, miért nem vagyunk készek ezt külsőleg is kifejezésre, érvényre juttatni? Miért kell akkor politikai és nem pénzügyi, nem merőben szakszerű tekinteteket szem előtt tartanunk? Ez az ok, a miért én a budgetvitában felszólalok. Mert ki akartam fejezni, hogy elfogadom a költségvetést és a vitában felszólalok nem azért, hogy a nézeteltérést élesebben documentáljam, hanem azért, hogy azon reményemnek adjak kifejezést:, hogy habár az ellenzéktől az alapra vonatkozólag eltérünk, habár a mai budget-tárgyalás alkalmával talán élesebben vitatkozunk, mégis ismétlem, el fog jönni azon idő, midőn nem tartják a ház pártjai szükségesnek, hogy a budget visszautasításának éles eszközével jelezzék nézeteltérésüket, hanem mikor ismét azon régi praxishoz térnek vissza, a mely megengedte, hogy a közösség a ház tagjai közt külsőleg is kifejezésre jusson és csak abban engedett eltérést, a mire nézve anyagilag tárgyi okok is indokolják. Elfogadom a költségvetést, (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha szólani senki sem kivan, a tanácskozást befejezettneknyilvánítom. Szó illeti még a bizottság előadóját. Hevessy Benedek : Bocsánatot kérek, én még szólni kivánok. (Zaj) Elnöki Máskor tessék magát a jegyzőknél feljegyeztetni, mert különben nem tudjuk, kiván-e szólani. (Felkiáltások a jobboldalon: Már elkésett!) Bocsánatot kérek, a házszabályok szerint mielőtt az elnök kimondja, hogy szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom: még mindig joga van bárkinek szót emelni. Már csupán azért, hogy nem vettem észre, midőn a képviselő ur szólásra jelentkezett, méltatlan lenne tőle a szót megvonni, (Altalános helyeslés.) Hevessy Benedek: T. ház! Rövid leszek, mert a tárgy annyira ki van merítve, hogy én ahhoz valami újat nem adhatok; de rövidnek kell lennem még azért is, mert ugy látszik a t. ház türelme annyira kifogyott, hogy ha bírnék bár Cicero ékesszólásával, még sem birnám a t. ház türelmét helyreállítani. És ha ily körülmények között mégis szót emelek, teszem ezt azon kötelességtől ösztönöztetve, melylyel, mint államt3