Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-46

4(i. orszií^o* ülés január 23-áu, hétfőn. ISÜ8. 175 állapot, azon pénzügyi bajok, melyek között hazánk ma sínylődik, tulajdonkép a jelen kormány 1878 óta követett politikájának hibáiból származnak: annál kevésbbé szabad azon természetes törekvés daczára, hogy ezt a hibát minél nagyobbnak tüntessék fel, mondom annál kevésbbé szabad olyan romlásnak feltüntetni, a melyet önök oly rövid időn át tényleg lehetőnek tartanak, helyrehozni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) E kettő között : az önök vádja és az önök által elfogadott álláspont között múlhatatlan ellentét van. Egyébiránt, t. ház, ennél sokkal nyomósabb az, hogy a pénzügyi bizottságjelentésébenatény leges, az adott viszonyokkal számolt s az adott viszonyok közt jó és mindenki által belátható, megoldást javasolt és kivánt elfogadtatni. Ezzel szemben mit látunk a túloldalon? Azt, hogy önök minden tekintetben nem a létező talajon, nem az adott viszonyokra építenek, hanem minden tekintetben visszautasítják azt, a mi már maga a nemzet politikai alapjául el van fogadva és minden helyett, a mi évek óta constituáltatott, egészen új önálló politikát kivannak. Mindjárt gróf Apponyi Albert beszédének egyik alaptételében ezen felfogással találkozunk, midőn beszéde bevezetésélten a választások eredményére hivatkozik és azt mondja,hogy: a választások döntöttek. Nem a fölött döntöttek, hogy új pénzügyi rendszer alapján kelljen-e eljárni, vagy sem, mert e kérdés szerinte el volt döntve a választások előtt; hanem egyszerűen arra vonatkozólag döntöttek, hogy vájjon a régi kezek érvényesítsék-e az áj pénzügyi rendszabályt. E kijeleütés, mint minden, vagy legalább igen sok kijelentés, a melyet a képviselő úrtól hallottunk, helyes is, nem is, a szerint, hogy miképen értelmezzük, mert annak szokása szerint többféle és ellentétes értelmezése lehet. Ha ugy értelmezzük az új pénzügyi rendszer kövelményeit, mely felett szerinte a választások döntöttek, hogy az egyszerűen a túlkiadások korlátozásában, hogy egyszerűen a józan takarékosságban és a fogyasztási erők kihasználásában, szóval mindazon követelményekben áll, melyeket a múlt országgyűlés utóbbi ülésszakának pénzügyi bizottsága jelentésében befoglalt, melyet az országgyűlés akkori többsége szavazatával szentesített, ugy igaza van. De ez esetben, t. ház, egyszerűen ez azon politika folytatása, melyet a ház ezen oldala megkíván, nem pedig azon politika folytatása, hanem a választás eredményei által is szentesített ezen pénzügyi rendszer ellentéte az, mely a t, ház túloldala által javasoltatik. (Ugy van! a jobboldalon.) Ebben a tekintetben mi állunk — nemcsak a programúira, hanem az elvekre vonatkozólag is, melyeket a választás küzdelmébe vittünk és melyek a választás küzdelméből többséggel megerősítve kikerültek — a választás talaján, nem a túloldal. Mi nekünk van jogunk arra hivatkozni, vagy talán tévedek erre vonatkozólag és talán a jászberényi első és második s a mohácsi beszéd és azon bámulatos erőmegfeszítés, melylyel az igen t. képviselő úr a választások alatt az ország közvéleményét felvillanyozni vélte, talán ez nem világosította fel az ország közönségét aziránt, hogy mit értett a t. képviselő ur és mit értünk mi az új pénzügyi politika alatt. Ezt fel nem tehetem, akkor a t. képviselő ur tehetsége iránt sokkal csekélyebb véleménynyel kellene lennünk, mint tényleg vagyunk. Ha ])edig mást értett az új pénzügyi politika alatt, ha talán azon elveket értette, melyeket határozati javaslatukban előterjesztettek, akkor kérdem, hogy a múlt országgyűlés melyik szavazatával döntött ezen elvek, ezen rendszer fölött, akkor kérdem, hogy a választások hogyan határoztak ily, a jelenlegivel ellenkező értelemben pénzügyi politika elfogadása felett. Hogy lehet azt állítani, t. ház, hogy a választások a pénzügyi politika tekintetében döntöttek, mert hisz kész helyzetet találtak s dönteni csak a felett kellett, hogy az új pénzügyi politikát a régi vagy pedig új kezekre bizzák. Ez tehát mindenesetre ellentmondás, a melyből a t. túloldal nehezen fog kibonyolódni. Egyébiránt nemcsak e tekintetben nem fogadja el a t. túloldal az adott viszonyokat, hanem más tekintetben sem. A kiegyezés meg van kötve s a kiegyezés némely kérdéseire vonatkozólag véleménykülönbség merült fel a ház különböző oldalai közt, de határozott az országgyűlés, határozott a törvényhozás minden tényezője és e tekintetben a kérdésekel vannak intézve. S mit találunk ma? Azt, hogy azon pénzügyi politika vezérelvei közt, a mely rövid idő múlva választandó, nem foglaltatik az a követelés, hogy Austriától a közös viszonyok terén visszaszereztessék az. a mi a túloldal felfogása szerint illetéktelenül gazdagítja Austriát s illetéktelenül szegényít minket — s hogy ez a gyakorlati programra legyen, a mely rövid időn belül valósítandó meg a közjogi alapon álló párt részéről s hogy az e párt feladatának alkateleme, azon csodálkozom, de még inkább csodálkozhatunk azon, hogy ha szembevetjiik azon consideratiókat, a melyeket a túloldal egyik szónoka részéről hallottunk. A túloldal egyik t. szónoka tudniillik e vita folyamán felvetette azt, mily veszély rejlik azon különböző tendentiákban, a melyek, ugy lát szik a birodalmi tanácsban képviselt országok pártjai tekintetében felmerültek és a melyekről ő azt állította, hogy azok már a dualismasra vonatkozólag is veszélyeseknek mutatkoznak, (Halljuk!) Elismerem, t. ház, hogy nem kívánatos ránk nézve a birodalom túlsó felében, a pártoknak oly versengése, a mely a túlsó félt gyöngíti, nemcsak a