Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-45

168 45. országo* ülés január 21-en

; szombaton. I8SS. administratio. Elismeri ezt a ministerelnök ur, elismeri az államtitkár ur is. Igen természetesen, magam is elismerem, hogy ez oly intézkedéseket kivan, a melyek rögtön keresztül nem vihetők. De igen is állítom, hogy kell is, lehet is azokat keresztül vinni, még pedig sokkal nagyobb mértékben, mint az államtitkár ur mondja és nem áll az az ellenvetése, hogy e tekintetben más államok példája nincs előttünk. Igenis ott van Amerika példája. Amerikában az összes pénzügyi administratió nem egészen 5°/«-be, nálunk 16% be kerül. Már most ilyen kérdésben, a melynek semmi politikai jelentősége nincs, a mely tisztán technicus is mechanicus kérdés, hogy nálunk miért ne lehetne gazt eszközölni, a mit másutt lehet, azt én valóban nem értem. A t. államtitkár ur a jövedelmeknek fokozására nézve jelezte, hogy erre, a mint igen természetes, az egyik eszköz a jelenlegi jövedelmi ágiknak kellő kihasználása, a másik új jövedelmi forrásoknak teremtése. Igaz, mindkettő jóformán egy, mert a meglevő jövedelmek kellő kihasználása, áj jövedelmi forrás előállítása. Es e tekintetben nem értek egyet a t. államtitkár úrral, a ki különösen azon jövedelmi ágat, melyet ő is jelzett, tudniillik a harmadfokú kereseti adót, olyannak jelezte, a melyből nagyobb és tetemesebb jövedelem nem várható. Hiszen saját intézkedéseik ellene szólnak ezen felfogásnak : mert saját intézkedéseik következtében már tetemesen emelkedett ezen jövedelem, de lehet ezt oly fokra emelni, a hol ha nem is utolsó krajczárig, de megközelítőleg minden állampolgár fizesse meg, a mi őt illeti és ne bújjanak ki az adófizetés alól. (Helyeslés a baloldalon.) Ismét Amerikára hivatkozom. Amerikában nemcsak ezen adóknál, hanem a föld, ház és egyéb adónál a tiszta jövedelemre van alapítva az adóztatási rendszer, ha csak úgy tudták volna kihasználni ezen adózási rendszert mint mi, vájjon képesek lettek volna 2—3 év alatt a több mint 20 milliárdra menő adósságokat kifizetni? Tehát, hogy ez lehetséges, azt tanúsítja Amerika és állítom, hogy ezen út sokkal hatályosabb volna a deficit eloszlatására, mint mindazok, melyeket a ministerelnök ur tesz. De természetes, legelső kellék, hogy a kivetés igazságos legyen, legyen mérsékelve az illető jövedelméhez. És ha valahol, itt szükséges a progressiv adózási rendszert behozni. Legyen fokozatosság, legyen meghatározva a minimum és maximum, hiszen csakis a progressiv adózási rendszer hozhat biztos jövedelmet, igen természetes, nem azon őrületetes módon, hogy a végtelenségig legyen kiterjesztve, hanem a minimalis és maximalis tételek megállapításában. Én nem helyeseltem, mikor Szapáry volt pénzügyminister nr a földtehermentesítési kötvények beváltását meg akarta hosszabbítani, hogy olyan rettenetes lármát csaptak. Méltóztassék behozni a szelvényadót, a mely ellen úgy lármáztak. Azt hiszem, hogy ebből az államra nézve legalább két, vagy három millió folyna be. Ezt is szükségesnek tartom felemlítem. Hozza be a kormány a fényűzési adót, mert minden ^részvétem mellett, melylyel a szegény-gazdagok iránt viseltetem, mégis áll az, hogy a feleslegesből könnyebb fizetni, mint a hol csak a szükséges van meg. De ha egyszer behozatott, akkor nem az volt a hiba, hogy be lett hozva, hanem az. hogy tételei magasak voltak, igy pl. a hintánál 20 forint igen lényeges volt, elég lett volna, 5 forint és ne tessék kivételeket tenni és meg fogják láini, hogy ebből igen csinos jövedelem fog jönni. Én nem látom át

r mi tartóztatja a kormányt attól vissza, hogy a tőzsdeadót behozza'? Hisz a kinek csak egy kis tapasztalata van a tőzsdei eljárásban, az tudhatja, hogy annak legalább 9

%<w-ad része játék. Hogy ezt nem lehetne megadóztatni, az előttem megfoghatatlan. Egyáltalán nem tudom belátni annak igazságát —bármi utón jutottunk ezen bajokba, melyekbe vagyunk, bár — hibák következtében, de bizony az eseményeknek is van része abban, hogy ide jutottunk — nem tudom belátni, hogy midőn ezen események súlya minden polgárra kiterjed, csakis a tőke legyen az, melyre ily teher soha nem hárittatik. (ügy van! a szélső baloldalon.) Tudom, hogy ujat nem mondtam, de a miket elmondtam, azt tartom, mégis gyakorlati eszmék, melyeknek figyelembe vételét a t. kormánynak ajánlom. Nem akarok azokra reflectálni, amik itt. mondattak, hiszen a polémia úgyis untigkimerittetett. Csak arra akarok reflectálni. a mit a democratiára nézve itt több oldalról elmondtak. (Halljuk!) Én úgy látom, hogy a doctrinérek nálunk is csak olyanok, mintáz egész világon, (Xjgyvan! balfelöl) feledik, hogy a doctrina nem czél, hanem eszköz, eszköz a népek magasabb czéljainak elérésére. Elfelejtik azt, hogy a valódi államférfiú, kövessen akár liberális, akár conservativ irányt, a gyakorlati politikában mereven egyikhez sem ragaszkodhatik. Mindig szükséges, hogy a kettő közt a politikai eszély vonja meg ahatárt, melyen innen csak a politika hülyéi akarnak maradni, túl rajta pedig az áradozó doctrinérek mennek. Különben a democratia utóvégre is miben culminál? A törvény előtti jogegyenlőségben; a hol ez megvan, ott egyes intézkedések talán nem egészen állják meg a democratia mértékét, de általában véve retrográd irányról beszélni mégis csak phantasia. És most még csak egy szóm van a t. elvtársaimhoz a szélső baloldalon. Elvtársaimnak nevezem önöket, mert előttem is szentek és eltörölhetetlenek az 1848 elvei. En is azt állítom, a mit Önök, hogy az nem forradalom, hanem tisztán védelmi harcz volt. Én is azt állítom, hogy akkor másként tennünk nem lehetett, nem volt szabad;