Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-45
45. országos ülés január 2L-ÓŰ 3 szom'jatou. 18S8. 165 ebbeli élvezetét, de ha én, a ki a közjogi alap mellett exponáltam magamat 20 éven át, a szélső balhoz csatlakoztam volna — magamról beszélek, nem másról, — nem Catónak, hanem Catilinának tartanára magamat. (Helyeslés jobbfelől) Beőthy Ákos: T. ház! Nem vagyok barátja a személyes kérdésben való felszólalásoknak, ha azonban most teszem, inkább a kérdés fontossága az, a mi engem arra késztet. Személyes megjegyzést óhajtok tenni az államtitkár ur beszédére. Az első megjegyzést, méltóztassanak megengedni, hogy ne személyemben, hanem párttag minőségemben tegyem. Az államtitkár ur megtámadta a mi progranimunkat; •én erre nézve nagyon ternuszetesen nem vagyok képes, de jogosítva sem eontroverdába bocsátkozni, átszoígáltatom őt Horánszky képviselőtársamnak, majd ő el fog vele bánni. (Felkiáltásaié jobbfelöl: Szegény államtitkár! Derültség.) Hanem egy pontra nézve mégis szólhatok most rögtön. {Halljuk ! Halljuk !) A t képviselő ur megtámadta a mi programmunkát azért, hogy abban olyan megtakarítások szerepelnek, a melyek végre is igeu csekély értéket képviselnek; de épen előbb, beszédje elején azzal kezdte, hogy elmondta, hogy a kormány milyen megtakarításokat eszközölt a közgazdasági előadók díjazásának megszüntetésével. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem személyes kérdés!) Engedelmet kerék, ha nyomnak valamit ezek a megtakarítások, akkor bizonyára azok is nyomnak, a melyeket Apponyi Albert t. barátom felsorolt, (Élénkfelkiáltások jobbfélöl: Ez nem személyes kérdés ! Halljuk az elnököt!) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak mindent személyes kérdésnek tekinteni, hanem csak a személyét érintő megjegyzésre reflectálni,(ügy van! Ugy van! jobbfelől) különben maholnap oda jutunk, hogy nem lehet egy képviselőnek a nevét kiejteni, hogy fel ne szólaljon személyes kérdésben. (Tetszés, helyeslés jobbfelö .) Szinte szükséges volna már szokásba hozni, hogy kerületük szerint említtessenek meg a képviselők, nehogy idegessé váljanak. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Beőthy Ákos: Másik megjegyzésem saját személyemre vonatkozik. (Halljuk!) Az államtitkár ur megtámadott azért, hogy én azért támadtam meg a kormány programmját, mert az esetleges háborús kiadásokat nem vette fel a calculusba. Engedelmet kérek, t ház, én ezt soha sem tettem. Én igenis megtámadtam a kormány politikáját megtámadtam külpolitikáját különösen azért, hogy nem képes tiszta helyzetet létrehozni, a minek következtében a pénzvilágban nagy zavar mutatkozik; de ez lényegesen más és eltérő dolog attól, a mit nekem a t. államtitkár ur imputál. Mert részemről oly képtelenséget, hogy egy most felállított programúiba a jövő eshetőségei, a jövő háború eshetőségei felvéttessenek, nem állítottam. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Wekerle Sándor államtitkár személyes kérdésben kivan szólani. Wekerle Sándor államtitkár: A t. képviselő ur megjegyzéseire először csak azt az észrevételt kívánom tenni, hogy én nem általában megtakarításokról, hanem a jelen költségvetésben már érvényesített megtakarításokon túlmenő megtakarításokról szóltam. Másik megjegyzésem az, hogy azt, a mit személyére nézve felhoztam, nem állítottam ugy oda, mintha ő ezt követelné a kormánytól, hanem azt mondottam, a ki csak mellesleg ily ideáknak ad kifejezést, az nem működik közre az alkotmányos közvélemény kifejlesztésének elősegítésén. Egyébként bármiként mondtam is e megjegyzést, az beszédemnek egy oly mellékes, kitérő része volt, hogy annak irányára, annak tulaj donképeni arft'umentatiójára befolyással semmiképen sincs. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Tegnap gróf Apponyi Albert t. képviselő ur fejtette ki azt, hogy mit ad az ily megjegyzésekre: ez ezt mondta, az, amaz meg azt mondta; (Tetszés jobbfelöl) arra kérem a t. képviselő urat, olvassa el képviselőtársa beszédének ezen részét. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Törs Kálmán jegyző: Perczel Miklós! Perczel Miklós: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A fővárosnak egy tekintélyes, még pedig nem ellenzéki lapja, (Halljuk! Halljuk!) nemrég vezérczikkét ezzel kezdette és nagyobb emphasis kedveért ezzel is végezte: „Mi az tehát, a mi ebben az országban jó és egészséges?" Nem feszegetem, vájjon a közvéleménynek adott-e ezzel kifejezést; kettőt azonban mindenesetre bizonyít: az egyik az, hogy nem épen csak az ellenzék az, a mely komolynak látja a helyzetet, hanem hogy vannak kormányközegek is, amelyek azt még komolyabbnak tartják. A másik pedig az, hogy pénzügyeink ziláltsága nem egyedüli bajunk, nem is egymagában álló baj, mert gyarló pénzügyi igazgatásunk mellett csakis a minden irányban elkövetett hibák okozták azt, hogy most már, mint azt igen t. képviselőtársunk gróf Apponyi Albert is monda, csupán pénzügyi műveletekké] még pénzügyi bajainkat sem leszünk képesek orvosolni, hanem soknak — némelyek szerint mindennek — kell módosulni, változni és javulni, mind bel-, mind külpolitikánkban, ha a kibontakozást elérni akarjuk. Épen ezért nem szorítkozhatunk csupán a számok mérlegelésére. Mert ezek, habár legfontosabb, de mindenesetre csak egy része a kérdésnek, mig a második része; az előzmények, a belés külhelyzet és az események, melyeknek kellő mérlegelése nélkül sem pénzügyi helyzetünket,
