Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-45

162 45. országos ült's január 21-én, szombaton. 18S8. mondott a t. ministerelnök ur? Felállította kiindulási pontul mint szükségletet először is akiadásoknak mai keretét s azt mondta, hogy a 18 milliónyi defieit, mely a kiadások jelen kereténél mutatkozik, még növekedni fog 3 millióval, mert időközben kénytelen lesz oly adósságokat contrahálni, melyeknek kamatai állandóan terhelni fogják a budgetet és növelni a 18 milliónyi hiányt. Erre fedezetül kijelölte először a már letárgyalt három törvényjavaslatból várható eredményt; a dohánymonopolimn terén teendő administrativ intézkedéseket; kijelölte továbbá a szeszadó reformjából várható jövedelmet s azt mondta, hogy ezen most mutatkozó 18 milliónyi hiány az 1890-ig előálló kamatszükségleti többlettel együtt fedezetet fog találni ezen előterjesztések eredményeiben. S mit tett tovább a t. ministerelnök ur? Megjelölte a pénzügyi kibontakozásnak további irányát a mennyiben azt mondta : én remélem, hogy ezáltal egy oly alapot teremtünk, mely kapcsolatosan a conversiúval, módot nyújt a további kibontakozásra. Megjegyzem, hogy megígérte mégaregalemegváltás előterjesztését és kereszülvitelét és a pénzügyi administratio gyökeres reformját. Mit méltóztatott már most e programmon ki-. fogásolni ? Először is azt, hogy a kiadások mai kerete nem lesz megtartható, mert rendkívüli kiadások okvetlenül elő fognak állni; sőt Beőthy Ákos t. képviselő ur annyira megy, hogy nem positiv alakban ugyan, de mégis kifejezte azt, hogy tulajdonkép oly költségvetést és programmot kellene csinálni, melyben esetleg még a hadügyi, vagy hasoló rendkívüli kiadások is fedezetet találnának. (Derültség a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, erre megjegyzésem csak az, hogy a ki igy fogja fel a pénzügyek rendezését, az ugyan kevéssé fog közrehatni arra — a. pénzügyek rendezésére pedig ez okvetlenül szükséges — hogy öntudatos, alkotmányos közérzület legyen képes kifejlődni; hanem igenis nagyban fog közremunkálni arra, hogy kevésbé szakértő emberek elriasztassanak azon ideáltól, hogy Magyarország pénzügyeit valaha rendezni lehet. (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) Kekem az első ellenvetésre, hogy a keret növekedhetik, észrevételem csak ez : megengedem, hogy növekedhetik, de positiv fmanc-calculust, pénzügyi programmot csakis ismert tényezőkre lehet alapítani; ismeretlen hányadokkal egy pénzügyi programúiban, mely a nyilvánosság elé van szánva, nem lehet számolni. (Élénk tetszés a jobboldalon.) A kormánynak tisztában kell lenni azzal, hogy mit tenne rendkívüli esetek beálltával; de nem szabad oly programmot felállítania, melylyel megriasztja a pénzpiaezot, a közvéleményt, m hogy tudniillik mit tesz e rendkívüli esetek beálltával. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) A második kifogás, melyet fel méltóztatnak I hozni, az, hogy az előterjesztett pénzügyi programra nem kielégítő, mert nagyobb a szükséglet, melyet fedezni kell, mint az a fedezet, mely a pénzügyi programmból már magában véve várható ; de másodszor illusorius a pénzügyi programm azért, mert annak egyes tételei sem fognak beválni. Engedje meg nekem gróf Apponyi t. képviviselő ur, ki ezt az ellenvetést felhozta és kifejtette, hogy azt az észrevételt tehessem, hogy egy kormánytól lehet kivánni, hogy munkaprogrammot adjon cselekvésének közelebbi idejére és részletes számadatokkal igazolja munkaprogrammját; azt is lehet kivánni, hogy egy határozott időre előterjesztett munkaprogrammján túl, jelölje mep- a kibontakozási irányt; de azt követelni egy kormánytól, hogy hosszabb cselekvési időre, az adott esetben 3 éven túl terjedő időre részletes, számadatokkal indokolt programmal álljon elő: ez annyit tenne, hogy a változott viszonyok daczára is talán feszélyezve lenne egy kormány, kénytelen lehetne valamit ugy végrehajt ini, mint azt végrehajtani nem akkor, hanem 3 év előtt látta jónak ; másrészt azt tenné, hogy lehetetlenné válnék egyes oly forrásoknak nagyobbmérvű, talán a közszolgáltatás emelésével járó kiaknázása, mely források kell, hogy a most beterjesztett javaslatok után bizonyos megállapodásra jussanak. Itt utalok arra, mit gróf Apponyi képviselő ur felemlített, hogy a szeszadóból előirányzó*114—15 millió frt jövedelmet ő csekélynek tartja arra, hogy ez a kibontakozásnál eléggé kihasznált tényező legyen. Hát aki ezt a jövedelmi forrást nem egyszerre, hanem fokozatosan akarja hasznosítani, — mert ha egyszerre óriási tételekkel terheli, akkor talán nem szeszt, de inkább pezsgőt fognának az illető körök ihatni — de arra számít, hogy fokozatosan fogja kihasználni, vájjon előterjeszthet-e az oly pénzügyi programmot távolabbi időre nézve, melynek épen az képezi a kiindulási pontját, hogy az első emelés után az árak megállapodjanak, átmenjenek a gyakorlati életbe? Ez lehetetlen, t. képviselőház. Azt követelhetik egy ministertőí, hogy előterjeszsze programmját a legközelebbi évekre, megjelölje a kibontakozás irányát. És ezt meg is tette a t. ministerelnök ur oly mértékben és módon, mint — merem mondani — önök maguk sem merték remélni. (Helyeslés és tetszés jobbfélol.) A másik, mit felhoznak, az, hogy ezen előirányzati összegek, teszem, az illetéki bevételekből, fogyasztási adókból, dohányjövedékből nem fognak beválni. Hát annyira elmentünk mi a végletekig a bevételi források felsorolásánál, hogy ha egy kis tévedés, eltérés lenne a supponált jövedelmekben, azok más utón nem lennének pótolhatók? Hallotta e a pénzügyi programm felemlítésével a képviselő urak közül bárki, hogy utalás történt volna a czukoradóból eredő bevételekre r Méltóztatott-e hallani, hogy egyes elmaradt köte-