Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-45

4k ortságAt Illés január 21-én, sionibalon. 1SSS. J53 való visszaesésére, melyet, mint monda, visszatükröz az én könyvem is. Igaz, t. ház, hogy oly dolgok vannak feltüntetve ezen munkában, melyekbői erre lehet következtetni. De itt nem az a kérdés, hogy mit irtam én, hanem az, hogy mi felel meg az állam érdekeinek. (Ugy van! jobbfelöl.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy engem azon pár község ejtett tévedésbe, mely azon^ megye területén fekszik, a melyben ő lakik. Én ezt elfogadhatnám t. ház, mentségül; de köszönöm és nem fogadom el. (Halljuk! Halljuk!) Vagy az én ítéletem volt helytelen, de húsz éven át Erdélynek minden részében szereztem tapasztalatokat, a szász földön ÍB, annak lakosai körében és ezen tapasztalatok bírtak engem ama könyv megírására. Módja van akár a képviselő urnak, akár többi képviselőtársainak engem megczáfolni; de én azt állítom, hogy gazdasági téren előhaladás nem mutatkozik, sőt ellenkezőleg talán néhol visszaesés tapasztalható. A képviselő urak felsorolják, hogy az állattenyésztésnek, mely általában mindenütt emelkedett, melyik ága az, mely csak azon szinvonalon is áll, a mely színvonal az ország többi részében úgyszólván általános , rámutathatnak az agricultura emelkedésére. Elismerem, abban teljesen igazsága van, hogy ott, a hol apró kis birtokok vannak, a commassationalis kérdések megoldása sokkal nehezebb; de kérdem, vájjon általában az agrieultura nem az ország többi lakosságáéval szemben, hanem csak azon állással szemben is, melyet az már ezelőtt 30 — 40 évvel elfoglalt, haladt-e bár csak egy lépésseb egy lábnyommal is? A mi az ipar, a kereskedelem kérdését illeti, e tekintetben egyszerűen rá lehet mutatni arra, hogy még mielőtt Romániát, mint piaczot az utóbbi időben elvesztettük, már azelőtt 30—40 évvel, az Austria felől jött új eoncurrentia nem elfoglalta-e a tért Brassó, Szeben és a többi szász városok ipara elől? Mire mutat ez ? Nem arra, hogy a fejlődött igényeknek megfelelő s a támadt coneurrentiát megbíró ipar volt; hanem arra mutat, hogy ezen ipar bizonyos fokig vissza kellett hogy maradjon, mert egy más elfoglalt piaczot máskülönben, ha az ipar az igényeknek megfelelőleg fejlődött volna, nem egy könnyen lehet elveszíteni. (Élénk helyeslés á jobboldalon.) Mindezek nem olyan dolgok, t. képviselőház, melyek jogot adnának akár nekem, akár az ország bármely lakosának arra, hogy e helyzetet örvendetesnek tartsuk. De nekem rá kellett arra mutatnom, hogy az ő tevékenységüknek hol van a tere és hol történtek mulasztások, vagy pedig hol nem történt elég erőkifejtés. Ebből a szempontból mutattam én rá a helyzetre és biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy én a mily sajnálattal veszem KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. II. KÖTET. I e visszaesést, ép ugy a képviselő úrral csak örülni tudnék, ha nem beszédek, hanem tények által lehetne ezen állításaimat megczáfolni. (Élénk tetszés a jobboldalon és a középen.) De azt mondja a képviselő ur, hogy egyházi intézményeikben és culturájukban is meg lettek támadva. Ennek a kérdésnek megvilágítására, t. képviselőház, csak egyetlen egy dolgot leszek bátor felhozni. (Halljuk!) Ott van a szász nemzeti egyetem. A szász nemzeti egyetemnek föltétlen culturalis czélja van s az általános művelődés, a cultura emelésére egy, a népesség és területhez arányosítva oly nagy tőkével rendelkezik, a melylyel, fájdalom, épen Erdélyben egyetlenegy faj sem bír. De vájjon ki gátolta valaha, vagy ki gátolja, hogy azon nagy erőt, a melylyel a cultura emelésére saját körében rendelkezik, erre ne fordítsa? Hol állíttatott ezzel szembe akadály? Kérdem: vájjon a m.gyar faj részéről tekintett-e valaha valaki arra csak oly gyanús szemmel is, a mily gyanús szemmel kisérték ők a magyar faj culturmozgalmait épen az erdélyi részekben? Vagy azt hiszik, hogy azzal a pár százezer forinttal, a melyet a magyar közművelődési egyesületnek a nemzeti könyörület adott, azon milliókat, a melyekkel önök culturájuk biztosítására bírnak, ki akarjuk sajátítani ? Nem, t. képviselőház! Tudjuk azt, hogy az önök culturájának fejlődése nekünk épen oly érdekünk, a mily nagy érdekük, sőt talán nagyobb érdekük önöknek az, hogy a mi fajunk culturája emelkedjék. (Ugy van! jobb felöl.) És mert ez így van, igenis itt a képviselőházban, a hol a magyar nemzet representánsaí ülnek, a képviselő úréhoz hasonló felszólalások mindig meghallgatásra találnak. (Helyeslés.) Elismerem, hogy ez a hang nem az első itt a házban, Zay képviselő ur, habár velünk szemben érdesebben is, de ugyanazon hangon szólott. Ugyanígy beszélt régibb időben Bausznern képviselő ur s itt e házban e felszólalások mindig meghallgattattak és mindig méltatásra találtak. De viszont utalnom kell arra is, hogy nem ugyan a szász faj maga, hanem az a hatalmi töredék, mely bizonyos fokig fölötte uralkodik, nem közösítette-e ki bizonyos mértékben abból a hatalmi sphaerából ugy Bausznern, mint Zajképviselő urat ? (Ugy van! a jobboldalon.) És kérdem, vájjon ugyanazok, kiknek egyházi dolgokban való befolyását mi soha nem gátoltuk, mert az autonómiának mindig tisztelői voltunk és annak hatáskörét korlátolni egyáltalán soha szándékunkban nem volt, ugyanazok jogosan bár, vagy jogosulatlanul nem olyan politikai túlsúlyt, nem olyan politikai befolyást gyakorolnak-e, a melylyel szemben a békének Őszinte szavait hangoztatták, erőtleneknek bizonyultak? (Igaz! ügy van! a jobboldalon és a középen.) 50