Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-44

j|<4 44. országos ülés január S#-án, pénteken. 188S. szemünkre. Hát miből álltak ezek? Első sorban az ipartörvény módosítását említette. Én, ha az ő helyzetében volnék, ezt nem tenném. Mert ha ő és a kormánypárt e törvényt a szabadelvüség megszegésének, reaetionarius intézkedésnek veszik és kárhoztatják, mi pedig nem tartottuk annak és azért előmozdítottuk: akkor meglehet, hogy mi tévedtünk, de mindenesetre önérzetes és férfias szerepet játszottunk e téren. De a ki utólag bevallja, hogy ámbár többségben volt, mégis elfogadta az általa rossznak felismert törvényhozási intézkedést: olyasmit tett, a mivel legalább két évvel később én nem dicsekedném. (Zajos derültség bal felöl.) De hát nagyon jól tudjuk, hogy akkor a választások küszöbén álltunk. (Élénk tetszés balfelöl.) És én ezt sohasem hoztam volna fel, ha egy t. kormánypárti enfant terrible (Mozgás jobbfelöl) nem áll azzal elő, hogy ők akkor meggyőződésük ellenére cselekedtek. De, t. ház, a dolgok nem ugy állanak. Itt egy cardinalis tévedés forog fenn, melyre ráutaltam nemcsak én, hanem olyanok is, kik közgazdasági téren tőlem eltérő nézeteket vallanak. A közgazdasági törvényhozás intézkedéseit a politikai liberalismus mértékével mérni gyökerében eltévesztett álláspont, mert itt a czélszerüség határoz, nem a politikai liberalismus. (Élénk helyeslés balfelöl.) És nagyon gyakran látjuk, hogy épen absolutisticus irányú pártok — csak III. Napóleon példájára utalok — voltak a kereskedelmi szabadság szószólói és a szabadelvű pártok voltak egyik másik reaetionarius tendentia, pl. a protectionismus képviselői. Tehát ez szántszándékos vagy jóhiszemű, de mindenesetre nagy tévedés. De mikor történt valaha kísérlet ez országban bárki részéről — az antisemita párt kivételével, melynek tendentiái engem nem érdekelnek és melylyel engem összeköttetésbe hozni talán senkinek sem jut eszébe — mikor történt valaha, kivéve e töredék részéről, akár e házban, akár e házon kivül történt tanulmányozások körében is, törekvés arra, hogy privilegiált osztályok szerveztessenek ebben a hazában? mert, t. ház, azon tény fölött, hogy különböző gazdasági foglalkozások különböző gazdasági érdekköröket teremtenek és ezen tény közgazdasági consequentiái felett az egységes állampolgárságnak közjogi fogalmával elsiklani és napirendre térni nem lehet. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De hát miről volt szó 1 Én és néhány barátom, azok között kormánypártiak is, egy időben ezen ház körén kivül társadalmi téren, egyleti téren, hová minden, még teljesen meg nem érett kérdés és eszme való, hol azokkal foglalkozni kell, ha egyáltalában az emberi tudás és tapasztalat kincseit szaporítani akarjuk, foglalkoztunk bizonyos kérdésekkel, javaslatokkal, melyeknek czélja mindig egy volt: a jelenlegi társadalmi állapotok által alapjaikban megrendített kis-gazdasági existentiák megmentése. És, t. ház, az ott felvetett eszmék és felmerült tervek lehetnek helyesek, lehetnek helytelenek, egy része alkalmasint helyes, egy része alkalmasint helytelen volt; méltóztassanak arra gondolni, hogy a nagy elválasztó momeutum ily kérdések tárgyalásánál rám nézve mindig az, hogy a törvényhozás termében csak érett, törvényalkotásra kész eszmékkel jövök; társadalmi és egyleti téren azonban minden ki nem próbált eszme tanácskozás alá vételének, meghányás-vetésének van helye. (Élénk helyeslés balfelöl.) De hát azért, midőn mi társadalmi téren foglalkoztunk azzal és kizárólag azzal, hogy a megingatott apró gazdasági existentiák lehetőleg megmentessenek : magát ezt a törekvést helyteleníteni, magát ezt a törekvést osztálygyűlölet fogalmával gyanúsítani, magát ezt a törekvést a reactiónak, az antidemocratiának színében akarni feltüntetni, ezt én nem tudom minek nevezzem. (Elénk helyeslés és tetszés a báloldalon.) Épen Schvarcz Gyula t. képviselő ur, a kinek néhány munkáját én is ismerem, (Mozgás balfelöl) igen szépen és helyesen mutatja ki a democratia és cultura terjedése közötti szükséges és okszerű összefüggést. Azt mondja és nagyon helyesen fejti ki, hogy a democratia puszta szó és nem lehet soha valósággá, ha az általános cultura niveaujának terjesztésével együtt nem jár. T. ház ! Ugyanannyi fontossággal, a mennyivel a cultura terjedése a democratia megvalósítására nézve bir. ugyanazon fontossággal bir a kisebb gazdasági existentiák fentartása. És az, a ki keresi az utakat és módokat, hogy a kisebb gazdasági existentiák lételükben biztosíttassanak : az a democratiát valósággal szolgálja, (Ugy van! ügy van! balfelöl) mig az a korlátolt doctrinarismus, mely megelégszik azzal az elmélettel, hogy az egyéni erők felszabadítása képezi a democratiának alpháját és ómegáját, az a docrinarismus ezen kisebb gazdasági existentiák szétmállásához és ennek folytán a plutocratia uralmához vezet, melynek önző érdekeit takargatja tantételeinek formalismusával. (Élénk tetszés balfelöl.) T. ház! Én mindig tiltakozni fogok, a minthogy tiltakoztam és tiltakozom egész erőmből — és igen örülök, hogy erre nekem alkalom nyújtatott, hogy tulajdonképen a plutocratia érdekeit szolgáló, (Ügy van! Ugy van! balfelöl) megengedem jóhiszeműleg és öntudatlanul szolgáló — ezen doctrinarismus, mely a társadalmi kérdésekkel nem akar foglalkozni, holott ezek dominálják a gazdasági helyzetet is, mert hiszen az egész világ közgazdasági miseriái főleg abból erednek, hogy a termelési képesség óriási fokozásával nem tartott lépést a nagy tömeg fogyasztási képességének emelkedése; (Helyeslés a baloldalon) mindig tilta-