Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-43

43. országos ülés jaunárl9-én, csütörtökön. 1888. 115 nek sikerült mégis a liberalismus érdekeit mindenesetre megmenteni, (Helyeslés a jobboldalon. Zaj. Mozgás balfelöl) legalább a második vonalon önök agitatiójával szemben. De önök uraim, emlékezzenek vissza, én is tanulmányoztam akkori beszédeiket, mit emlegettek egyebet első sorban, mint a hagyományt és nem a történeti fejlődést, melyet szabadelvű pártunk is kegyel, ép ugy, mintha sajnálkoznak és feljajdulnak az általam említett főispáni kinevezések felett és hogy jajveszékelnek hírlapjaikban, hogy a főispánság megszűnt már kizárólagosan dignitas lenni, ép ugy e kérdésben is az állás, melyet elfoglalni méltóztattak, az elavult hagyományosság álláspontja volt és gróf Apponyi Albert képviselő ur fényes dietiójában nem mondott kevesebbet, mint — azt elolvastam beszédét, igen sokszor tanulmányoztam és sajnálkoztam— hogy Önök is, uraim, ne térj ének le a hagyományosság útjáról, mert ugy járnak, mint Francziaország. Francziaország, mondja a gróf beszédében, száz év óta eltért a hagyományosság útjáról és akármi történt azóta Francziaországban, valami dicsőt, valami nagyot nem hozott létre többé. (Ellenmondás, zaj balfelől.) Gróf Apponyi Albert: Ezt nem mondtam ! Schvarcz Gyula: Ez a beszédben benne van. Azt hiszem, jogom van ezt felemlíteni és önök uraim, a kiknek nestorai verőket ontották az 1848-iki csatatereken a jogegyenlőségért és a fiatalabb nemzedék is, a mely edzette magát ugy a publicistikában, valamint a megyei életben és harczoltak az 1848-iki eszmékért, mert ez volt a zászló, megtapsolták gróf Apponyi ez ékesszóló passusát. Engedjenek meg, akkor a pártszenvedély mégis nagyobb volt önökben, mint a higgadt contempláläs, ha az alkotmánypolitika legnevezetesebb momentumát csak azért, mert egyes javaslattal szemben több vagy kevesebb szavazatot remélhettek összehozni, ha az alkotmánypolitika leglényegesebb kérdésében, a törvényhozás betetőzésének kérdésében, elvetik, nem csak az 1848-as szellemet, de még az 1789-iki azon eszméket, a melyek alapján európaszerte valamennyi alkotányos monarchia tényleg áll. Nem értem az 1793-iki demagógiát, hanem az 1789-iki eszméket. Hát annyira elfogultak, hogy észre sem veszik, hogy gróf Apponyi Albert hevében mennyire megfeledkezett arról, hogy nem volna szabad Magyarország parlamentjében mondani azt, hogy Francziaország 100 év óta nem hozott semmi üdvöset, semmi nagyot létre. Ha Francziaország a régi nyomon haladt volna, nem ülnénk ma e házban. (Helyeslés jobbfelől) Ezt gondolják meg és ne azzal élczelődjenek, hogy rám olvassák, hogy ekkor meg akkor hogy korteskedtem önökkel együtt egy vagy más kerületben. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj és mozgás balfelől.) Tanulmányozzák előbb működésemet és csak azután élczelődjenek. Önök, az ellenzék t. tagjai nem hogy szembeszálltak volna e hazánkba becsempészett nemzetközi áramlatokkal, hanem még szövetségeseket is kerestek e mozgalmak tényezőivel. Ez hiba volt tacticai szempontból és ezt — úgy látszik — most már észre is vették, mert orgánumaik legalább a mohácsi beszéd óta egészen más húrokat pengetnek. (Ellenmondás balfelöl.) De akkor ne vessék szemére e pártnak, hogy ez hütelen lett a 48-as eszmékhez; hűtlen lett a democratiához, a mikor ezt saját maguk cselekedték. (Ellenmondás balfelől. Nagy zaj.) Ezek tények, melyeket nem lesz képes a legszebb dictio sem letörölni a történelem lapjairól, mint a hogy most sem képes kitörölni ezt az élő emberek emlékezetéből, (ügy van! jobbfelől.) Beszélt aztán Helfy képviselő ur a rendjelekről is. Felhozta, hogy a rendjeleket is a kormány ápolgatja és ebből azt hozta ki, hogy a kormány nem liberális. Hát, hogy áll, t. ház, ez a kérdés a maga egész tisztaságában? (Halljuk.

1 Halljuk!) Hogy a rendjel a modern jog- és cultur államok fogalmának szempontjából elméletileg határozottan túlhaladott álláspont, ezt művelt és józan felfogású ember kétségbe nem vonhatja. (Élénk derültség balfelől. Nagy zaj és helyeslés jobbfelől.) Az elmélet szempontjából ezt, t. ház, kétségbe vonni nem lehet! (Zaj.) De az államok élete egymással Európaszerte solidaris. Már pedig Európa összes államaiban, még a köztársaságokban is vannak rendjelek. Természetes tehát, hogy Magyarországban, mely, valljuk meg őszintén, még szívósabban ragaszkodik ebben a tekintetben a hagyományhoz, mint az újabb keletű államok, nem lehet józan észszel azt várni a kormánytól, bármennyire liberális is, hogy a rendjelek eltörlését fogja initiálni. (Helyeslés jobbfelől.) De midőn a rendjeleket kritizálták, talán ugy szóltak önök a kérdéshez, a mint ezt a democratia híveitől meg lehetett volna várni? Tán azt mondták, a mit önöktől régebben meg s

volt szokva hallani a nemzet, hogy jó, ha már rendjelek vannak nemcsak adélamerikai köztársaságokban, Nicaraguában, Venezuelában, Paraguayban, hanem Francziaországban is — Európa pedig ettől tanulta a democratiát — állítsuk ezeket korszerűbb alapokra, mint például Francziaországban a légion d'honneurrel történt? Talán azt mondották, hogy szabadítsuk fel azokat a hagyománynak azon kötelékei alól, melyeket az ország a rendi időkből, a középkorból átörökölt ? Nem! Ezt mondani önöknek eszökbe sem jutott. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon. Ellenmondás a baloldalon.) Általában véve, t. ház, mindebből csak az derül ki, hogy önök ezen jelszavaknak: „democratia", „liberalismus" már csak a puszta kimondása által is eredményeket vélnek elérhetni. ("Igaz! ügy van! a jobboldalon. Ellenmondás a baloldalon.) Én azonban azt hiszem, hogy hálásabb szerep lenne 15*