Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-43

43. országos ülésjannárl9-i pragmatiea, a mit magam is sajnálok, mert 20 évvel ezelőtt én is azok közzé tartoztam, kik e házban azt először megpendítették, el kell ismerni, hogy büntető törvénykönyv alkottatott a jelen kormány alatt, oly büntető törvénykönyv, melyben intézkedések vannak a hivatalos hatalommal való visszaélés ellen és ezen intézkedések a hivatalos hatalommali visszaélések megtorlása erőtelje­sebb fogantyút adnak kezébe hazánkban a birói hatalomnak, mint ez némely hires külföldi jog­államban történik. Egyébiránt a kormánynak omnipotentiájáról beszélni bajos, ha csak nem oly szóvirággal, mint itt történik, midőn azt mondják, hogy ez mind igaz, de a magyar nép geniusa mást kivan. Jöjjünk egyszer tisztába ezen népgénius so­kat emiitett fogalmával. (Halljuk!) Azt hiszem ugyan, t. ház, egy ily dologba belevonni a nem­zet geniusát kissé határos a szelídebb blasphemiá­val. De ha közelebbről tekintjük a helyzetet, azt találjuk, hogy nemcsak egyesek ezrenként, nem csak kis, de nagy községek és pedig igen gazdag községek irányadó elemei évenként azon törik fe­jüket, hogy hogyan hozzanak létre oly küldött­séget, mely a kormánytól kieszközölné egy, vagy más törvényben gyökerező kötelezettségük elenge­dését és mégis önök csodálkoznak azon, ha a kor­mány nem tartja czélszerűnek még szűkebbre vonni azon jogkört, melyet az alkotmány kezeibe adott a kormányzatnak. Hiszen a nemzet nagy része, egyesek, mint községek — habár ezt népgyűlése­ken nem vallják be — a kormánytól várják bol­dogulásukat. Ezen vonását a népgéniusnak önök nem számítják oda érveléseikhez, pedig az állani­férfiunak feladata ezen vonást is mindenesetre figyelembe venni és nem inaugurálni oly alkot­mány-politikát, melynek a közügyek, az államnak összes polgárai kárát vallják. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Említik aztán önök uraim a decentralisatiót. Ugyancsak a függetlenségi párt szellemes vezér­szónoka, HelfyIgnácz képviselő ur feljajdul, hogy ezen kormány miért nem mozdítja elő a decentra­lisatiót. Érti pedig alatta a selfgovernementet, a helyhatósági önkormányzatot. Ismét apellálok a pihenés óráira, melyekben a képviselő ur való­szinűleg el nem mulasztja tanulmányozni, hogy Európaszerte hol van alkotmányos monarchia, az egyetlen egy Angliát kivéve, melynek viszonyai reánk, talán még sem egészen alkalmazha­tók, a melyben az önkormányzat nagyobb mér­tékben meg lenne tényleg, jogilag és a gyakorlat­ban is, mint hazánkban ? Nem szólok Bajorországról, Poroszországról, Dániáról, Hollandiáról, de vájjon Belgiumban vagy Spanyolországban nagyobb mérve az önkormány­zatnak van-e? Azt hiszem, hiába tennék ezt önök külön tanulmány tárgyává, nem fogják azon ered­KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. II. KÖTET. la, csütörtökön 1888 Jjg ményt kihozni, mely Helfy t. képviselő ur állás­pontját igazolhatná. De ne beszéljünk a külföldről, hanem térjünk vissza a népnek önök által sokat emlegetett geniusához. Azt tapasztaljuk, hogy évről-évre nemcsak nagy községek folyamodnak, hogy vissza­alakulhassanak kis községekké, hanem hogy ren­dezett tanácsú városok folyamodnak, sőt volt eset rá, hogy törvényhatósági joggal felruházott város is folyamodott ezért és pedig nemcsak szegény viskók complexuma, hanem vagyonos, gazdag köz­ségek, melyekben a virilisták sok ezer forintot fizetnek és melyekben a községi vagyon maga is óriási és csaknem felér egy némely kis fejedelem családi birtokával. Midőn azt vesszük észre, hogy rendezett tanácsú városok is évről évre vissza­szervezkednek, vagy legalább kérik ezt adminis­trativ úton eszközölni, akkor miért akarják ezen önkormányzatot még jobban kiterjeszteni? Hát ha meglenne azon életerő, az a kellő elem, az a kellő életerő, akkor a leggazdagabb községek nem akar­nának visszaszervezkedni. Ne kívánjanak ilyesmit uraim. Ha majd egy­szer önök kormányra jutnak ég oly politikát fog­nak inaugurálni, az ellen az akkori ellenzék, mint minden ellenzék minden kormánynyal szemben, azt a vádat fogja emelni, hogy centralisálnak; de ne kívánják a mostani kormánytól azt, hogy az önkormányzatnak mérveit még jobban kiterjesz­teni akarja az ily életviszonyok, a társadalom, a népélet ily sajátszerű nyilvánulása! közt, mert akkor az a decentralisatio nagyobb mérve nem decentralisatio lesz, hanem az államszervezetnek, az államhatalomnak valóságos desorganisatiója. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Helfy Ignácz, t képviselő úr azután felhozza, hogy ime a kormány elpártol a democratiától, mert nem követte el azt, hogy igyekezett volna törvény­hozásilag kitágítani a szavazati jogot. Gyanúsan hangzik, uraim, hogy épen először ebben a con­juncturában említi a szellemes vezérszónok a de­mocratiát, t. i. egy tömeguralmi momentumban. Megvallom, nekem, ki magam is tanulmányozom a democratia természetét, kissé gyanúsnak tetszik, hogy ép oly hangon s oly conjuncturák közt beszél ő a democratiáról, mint a hogy a democratiának nem felvilágosodott barátai, hanem legelkesere­dettebb ellenségei szoktak beszélni. Azt hiszik önök uraim, hogy a XIX. század második felében az a criteriuma első sorban az állam democraticus, vagy nem democraticus irányának, hogy a sza­vazat-jog az általános szavazati jogra, vagy a censusra van alapítva? Ez is mindenesetre figye­lembe veendő, de a cultura mégis, hála Istennek, magasabbra haladt már ezen álláspontnál és azt hiszem, hogy az európai cultura magaslatán nem fognak ily felfogással találkozni; mert a modern democratia lényege nem az, hogy a brutális tömeg 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom