Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-43
43. országos ülés január 19-én,csütörtök8n. 1888. 111 melyekkel itt mégis rá tudnak ijeszteni némelyekre — és bizik Magyarország fennállásában, létében, boldogulásában és pedig évről évre jobban. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És hogy a lefolyt utolsó 10—12 év alatt ezen bizalom Magyarország állami és politikai biztonságában csak növekedett, ezt az egyet eltagadni ezen 12 évi kormányzattól nem engedem; (Ügy van! jobb fel-öl) mert azt igazságosan eltagadni nem is lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon.) Különben, t. ház, a t. ellenzék a költségvetést megtagadja. Egyáltalában nem jut eszembe ehhez való jogát kétségbevonni; sőt még annak vitatkozásába sem ereszkedem: helyes-e vagy leghelyesebb eljárás-e, vagy sem? mert én a pártoknak sem nevével nem. törődöm, mint némelyek, a kik nehezen tűrhetik ezen párt nevét, sem eljárásával. Én csak arra tartom igyekezni kötelességemnek, hogy az eljárás, melynek én részese vagyok, helyes legyen. Nekem nem fáj a más feje; igen kérem, ne fájjon a képviselő uraknak sem a mi fejünk; bizzäk azt egészen mi reánk. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélső baloldalon.) Hanem hát megtagadják a költségvetést, de majdnem minden szónok a túlsó oldalról, Horánszky képviselő ur és többen hangsúlyozták, hogy ők minden áldozatra készek, de egy föltétel alatt: hogy ezen áldozat megalapítsa a rendet. Ezt igen szépen és ékesen fejtette ki a válaszfelirati vita alkalmával, ha jól emlékszem gróf Apponyi Albert igen t. képviselő ur. Helyeseltük mindnyájan ; de én az én sceptieus természetemnél fogva mindjárt azt mondtam a mellettem ülőknek : helyes, helyes, de meg van vetve az alap ez által minden adótörvény megtagadására, (Tetszés jobbfelöl) hivatkozom rá, hogy már akkor mondtam. (ügy van! jobbfelöl.) Hiába, ugy látszik bármit mondjon a t. képviselő ur, néha nekem is van igazam (Tetszés jobbfelöl) és mert a költségvetésben is igazam van, ajánlom az elfogadását. (Élénk hosszas helyeslés és éljenés a jobboldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni, az ülést folytatjuk. A következő szónok Schwarcz Gyula t. képviselő ur. SchwarCZ Gyula: T.képviselőház! (Halljuk!) Aministerelnök urnak beszéde után valóban nem vagyok abban a helyzetben, hogy az előttem szólott Beőthy Ákos igen t. képviselő urnak, a mérsékelt ellenzék e kitűnőségének, itt-ott kétségtelenül szellemes, viszont itt-ott kissé talán mégis túlerős pénzügyi kifak adásaira tüzetesebben reflectálnék és pénzügyi ádáz pattogásaihoz akár a t. háznak, akár önöknek, uraim s a mérsékelt ellenzéken szerencsét kívánhassak ; nem is hiszem, hogy valaki lelke mélyéből örvendeni fogna az ilyen pénzügyi kifakadásoknak, ha csak nem erősebb benne a vágy minden áron megbuktatni a kormányt, mint az igazságot higgadt tárgyilagossággal fölismerni a jelen európai válság közepette, tényleges közállapotaink valódi jelentőségét. Uraim! A t. ellenzéken, önök visszautasítják ezen költségvetési előirányzatot, melyet a kormány beterjesztett és teszik ezt olyan pénzügyi indokolással, a mely abban tévedezik, igénytelen nézetem szerint, hogy hozzászámítják a deficithez az államjószágok eladásából befolyt összeget. Megvallom, nem tudom, hogy t. képviselőtársam, a mérsékelt ellenzék vezérférfia, Horánszky valami titkos államháztartás-tan elmélete alapján teszi ezt, mert ha azért teszi, a mit nyíltan kimondott, hogy tudniillik az államjószágok eladásából befolyt összegek részét teszik a törzsvagyonnak és el lettek költve: akkor ugyanezen államháztartási elmélet alapján, ugyanezen logicával hozzá lehetne számítani az 1888-ik évi előirányzott deficithez nemcsak az államadósságok kamatait, hanem magát az egész államadósság tőkeértékét. Ebből azután a képviselő ur azt is kihozhatná, hogy az államháztartás deficitje nem 18 millió, nem 36, hanem akár 1000 millió. (Derültség baloldalon. Élénk helyeslés jobbfelöl.) r Én azt hiszem, t. ház, hogy az ilyen érvelések nem lesznek nagyon alkalmasak a fogalmak tisztázását előmozdítani. Azon ellenérvelések, melyeket e tekintetben a ház mindkét ellenzéki oldaláról hallottunk, az ezen oldalról felszólalt szónokok pénzügyi érveinek megdöntésével a t. ellenzék szónokai vajmi keveset foglalkoznak, azok is, a kik ezt tették, nem mélyedtek bele kellőleg a részletekbe, hanem e helyett a könnyebb részét választották, mig többen, tudniillik felszálltak az ékesszólás hálásabb regióiba és ott azután critisálták a kormány általános politikai irányát, hogy a végén azután felkiálthassanak, hogy ime az. a mit a kormány mindezen iszonyú teherért, ezen anyagi áldozatért cserébe ad, nem egyéb, mint hűtlen elpártolás először a 48-iki alkotmány szellemétől, azután visszaesés korszerű haladás helyett, végre pedig a szabadelvüség álezája alá rejtőzött reactio. Meszlényi Lajos: Most három éve együtt beszéltük ezt Fehérvárit! (Zajos derültség a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Schwarcz Gyula: Azt hiszem, ellenkezik a ház méltóságával, hogy ilyen alaptalan tréfálódzásra válaszoljak. (Helyeslés a jobboldalon. Zajos közbekiáltások a szélső baloldalon.) A t. képviselő ur rosszul emlékszik. (Nagy zaj a szélső baloldalon.
