Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-43

43. országos Ülés faimárl9-én,csnt}5rtök!ín.188S. 105 ez egy senki által nem tagadható ténynek constatálása e igy abban az ország, vagy a nemzet ellen intézett vádból, még csak egy betű sem foglaltatik. (Helyeslés jobbfelöl.) És én, a ki e nemzetet a magam részéről sohasem szoktam vádolni; a ki meg tudtam e nemzettel békülni még akkor is, midőn másoknak adott többséget: igen kérem önöket, hogy önök se vádolják a nemzetet csak azért, mert egyéb okuk nincsen rá, azzal, a mivel minduntalan vádolják, hogy magának készítette sorsát. Miért ? Azért, mert a többség mások és nem önök mellett van. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) A másik, a miért a t. képviselő ur megtámad, az, hogy a mikor én a kibontakozásról beszéltem, azt feltételekhez kötöttem s azt mondja, hogy ez nem komoly szándék. Engedjen meg a t. képviselő ur, de én jót állok róla, hogy helyzetemben még ő sem tehetne másként. De, ha valaki oda állana és azt mondaná, én a deficitet el fogom enyésztetni három év alatt — egyébiránt hogy ezt miképen mondtam, erre [még vissza fogok térni — hogy ezt megteszem még, ha háború lesz is ; megteszem új adók nélkül; megteszem a kiadások megszorítása nélkül: az az ember, a ki ezt tenné, igazán vagy bolond, vagy schwindler volna, (Zajos derültség és helyeslés jobbfelöl) mert józan eszű ember ilyet nem állíthat, (ügy van! Ugy van! johbfelől.) Ha tehát valaki jóhiszeműleg akar valamit kilátásba helyezni, akkor kötelessége nem pedig hibája, megmondani azt, hogy milyen feltételek között képes ezt megvalósítani. (Helyeslés jóbbfelöl.) Azt mondja a t. képviselő ur és „a b c"-re tanít bennünket, hogy hisz az egyensúly csak akkor állhat helyre, ha törlesztéseinket is saját jövedelmeinkből fizethetjük, ha törzsvagy ónunkat nem kell többé elidegeníteni. Tökéletesen igaza van, teljes az egyensúly csak igy lehet. De ellenkezik-e ez azzal, amit én mondtam? Nem. Mit mondtam én akkor t. h mikor a költségvetést beterjesztettem? Minő irányt jelöltem ki akkor; — a képviselő ur e téren is egészen mással vádol. — Mondottam azt, hogy arra kell törekednünk, hogy mentőikisebb mértékben szoruljunk ugy rendes mint rendkívüli kiadásainkban a hitelre és hogy én remélem, hogy ezt az általam jelzett előfeltételek mellett, 3 év alatt elérhetjük. De mivel toldottam még meg ezen nyilatkozatomat ? Annak kijelentésével, hogy „ezzel azonban a feladat még nincs egészen elérve, mert először a törzsvagyon eladása akkor már oly mértékben nem is lehetséges — értem az állami javakat — másodszor pedig, hogy a ezé teljesen csak akkor lesz elérve, ha törlesztéseinket is saját jövedelmeinkből fedezhetjük. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) No hát erre kár volt bennünket a t. képviselő urnak tanítania. Hisz ezt, ha előbb nem is, de ezelőtt 3 hónappal már tudtam és meg KÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. II. KÖTET. is mondtam. (Helyeslés jobbfelöl.) Ki is van ez nyomtatva ; benn van a beszédemben. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Beőthy Ákos: Benne van, de nem teszi a rninister ur! Tisza Kálmán ministerelnök, mint pénzügyminister: Bizony ma nem teszem, mert nem tehetem és a képviselő ur nem tenné sem ma, sem holnap, se 10 esztendő múlva. (Élénk derültség jobbfelöl.) A t. képviselő ur itten borzasztó képét festi annak, mint fog a történelem elítélni bennünket az 1880. és 1881-iki törvényekért. (Halljuk! Halljuk!) No hát, t. képviselő ur, én is óhajtom, hogy arra ne legyen szükségünk a jövőben, a mint épen most, de nemcsak most, hanem már ezelőtt is jeleztem. De olyan valami rettenetesen példátlannak talán csak még sem nevezi a képviselő ur azt? Mert hiszen, hogy messzebb ne menjünk, Austriában ugyanez a törvény már régen megvan; tehát ez nem olyas valami, a mit csak ez a vétkes kormány talált volna ki — miként ő mondta — a magyar nemzet meggyalázására. (Tetszés a jobboldalon.) Ez tehát hasonlókép egy, az igazságnak még csak legszerényebb mértékben sem megfelelő vád volt, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Arról is egy hosszú tanítást tartott a képviselő ur, hogy nem elég a deficitet a rendes kiadásokban megszüntetni, meg kell azt szüntetni a rendkívüliekben is. Hát, t. képviselő ur, ismét utalom arra a beszédre, melylyel a budgetet benyújtottam. Akkor is azt mondtam, a mit ma is mondok, hogy nagy különbség vän szerintem e kettő közt, t. i. a jrendes kiadásokat nem fedezhetni saját bevételekből és a rendkívülieket nem fedezhetni. De mind a mellet én a költségvetést, midőn a deficit megszüntetéséről szólok, egészében tekintem a rendes és rendkívüliekkel együtt; mert az egyensúly csak akkor van helyre állítva, ha mind a kettőt saját jövedelmünkből fedezzük. Én velem szemben tehát ezen — ugy látszik — ő előtte új, de minden más ember előtt régi tudományt hirdetni csakugyan nem volt szükséges. (Zajos derültség és tetszés jobbfelöl.) Arról, t. képviselőház, hogy minő helyzetben vette át ez a kormány az ország ügyeit és minőben van az most, ma hosszasabban beszélni nem szándékozom. Nyilatkoztam ez iránt elégszer és mindazt, a mit ez irányban máskor -elmondottam, ma is fentartom. Hanem kettőre figyelmeztetem] a képviselő urat. Az egyik az, hogy midőn ez a kormány átvette az ország ügyeinek vezetését, még akkor a keleti kérdés nem mozdult meg; (Igás! jobbfelöl. Mozgás balfelöl) és hogy az csak egy esztendővel azután mozdult meg. A másik pedig a u