Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-13

13. országos ülés október 19. 1887. 91 kinyilatkoztatta azt, hogy ha az akkori főispán megmarad, akkor az ő mandátumából nem lesz semmi. (Derültség balfelől.) Ki kellett tehát valamit gondolni, mikép lehessen azon segíteni, hogy a t. minister ur mégis mandátumhoz jusson. Ekkor azután I a volt főispán ur felmentetett és az új főispán kineveztetett. Ennek az volt beköszöntő beszéde, hogy ő nem jött ide kortes főispánnak; ő ugyan kormánypárti ember, de nem avatkozik be semminéven nevezendő politikai kérdésbe. Ez volt a dolognak előzménye, t. képviselőház és ebből következett a többi. Á t. minister ur azt állítja ugyan, hogy ő nem mondhatja meg, igaz-e ezen levél, vagy sem: hanem vizsgálatot indított e dologban és ki fogja kutatni, hogy e levelet hogyan kapta meg az illető. Én azonban máskép vagyok informálva a dologról és felkérem a t. minister urat, legyen szives megmondani, nem beszélt-e talán a főispánnal ezelőtt két héttel, mert j a mikor az inteipelíatio megtétetett, ő lóhalálá- ! ban — illetve vasúton — (Derültség) felszaladt, j egy nap alatt megtárgyalta az ügyet a minister úrral és azután visszament Somogyba. Nem lenne szives megmondani a minister ur, nem kérdezte e , meg tőle bizalmasan, vájjon ő irta-e a levelet vagy sem ? (Nagy derültség balfelöl) Hogy pedig a levél mennyire bizalmas volt, a t. belügyminister és a t. főispán közt, az kitűnik abból is, hogy a megyei gyűlésen mi a főispánt nem kérdezhettük meg mint főispánt, mert ő azt felelhette volna, hogy ő kormány közege s azért a mit^mondott, nem tartozik felelettel s a mikor azután az iránt akartunk bizonyosságot szerezni, hogy ő irta-e a levelet ? és nemességére és lovaigazságára apelláltunk, akkor a felelet ismét az volt, hogy a levél bizalmas, a melyet, ha hogy írtam volna is, nem felelhet a gyűlésteremben, hanem csak a szomszéd szobában. Ne játszunk igy a tényekkel és szavakkal, t. képviselőház. Nézetem szerint a kormánynak kötelessége lett volna vagy kimondani azt, hogy a főispán irta a levelet, de rosszul volt informálva — és ezt az egyet fel is teszem Tallián ' Béla főispánról — mert sokkal tisztességesebb embernek tartom, ha jól van informálva, hogysem ily dolgokat irt volna, mert maga az állítólagos gyújtogatások s. at. történtek, nem valók. Epén azért, hogy meggyőződést szerezzek, tudakozódtam, hogy hány eset volt a kaposi járásban, hogy 23 közbiztonság elleni merénylet és gyújtogatás fordult elő és kisült, hogy egyetlenegy ilyen eset van a delegált kanizsai törvényszéknél és általában egész Somogymegyében, abban az időben nem volt az összes 8 kerületben annyi eset. De ha történt is ilyen eset — hiszen a magam kerületében is megtörtént — tudom, hogy egy embernek felgyújtották a pinczéjét, lekaszálták gabnáját, lekaszálták négy hold buzavetését, ez tény, nem tagadható, sajnos tény, de ha keressük az indokot, hogy miért történt mindez, nem mutathat fel nekem sem a főispán, sem bárki a világon egyetlenegy esetet 69. óta, hogy valakinek, azért, mert az ellenkező párthoz tartozott, felgyújtották volna csürjét, házát vagy lekaszálták volna gabonáját, az soha sem történt. De igenis oly választónak, a ki ezelőtt az ellenzékhez tartozott és ellenzéki volt 3 — 4 országgyűlési cyeluson át, midőn köztudomású lett, hogy eladta magát pénzért, akkor igen a felindult nép maga vett magának elégtételt. És én nem tudom, t. ház, hogy ugyan ki itt a nagyobb bűnös ? A választók-e, kik meggyőződésükben, hogy az ő elvük szent, a kik meggyőződnek arról, hogy az ő elvüknek keresztülvitelétől függ hazájuk és maguk boldogsága : elragadtatva a szenvedélytől, megbüntetik a magát pénzért eladót? vagy az, ki pézzel megvesztegetéssel okot szolgáltat ily lynchjusticere. Hogy a főispán mit mondott és mit irt ezen bizalmaslevéiben a t. minister urnak, mely okot adott interpellatióm oly indokolására, mely a büntető eljárást vonhatja maga után, az, mikép a bíráló bizottságok letévén az esküt itt a ház szine előtt s midőn ezen esküt leteszik, akad egy ember, a ki azt irja, hogy a minister gyakoroljon ezekre befolyást olyképen, hogy esküszegőkké legyenek. T. ház! Ha valaki esküszegésre hí fel mást, nem hiszem, hogy a büntető törvénykönyvben arra ne találnánk paragraphust. Hát, t. ház, hogy a bizalom annyira menjen, hogy oly dolgokra kéressék fel a minister, mint abban a levélben felkéretik, az nagyon jellemző azon viszonyra nézve, mely a minister és főispánja közt létezik. (Igaz! balról.) Mert a mi később Somogyinegyében történt, az ugyan igen gyenge flastrom volt a főispán és a kormány részére. 600 bizottsági tag közül 235 szavazott bizalmat s körülbelül 370 távolléte által tündökölt. (Felkiáltások jobbfelől: Miért tündökölt távollétével!) Ez valami absolut értékű nem lehet a főispánra nézve. És a bizalmat szavazók legnagyobb része kikből állott? Először is van Somogymegyében 60—70 jegyző megválasztva, azután a községi birák és ezekhez járulnak a tisztviselők. Méltóztassék csak elképzelni mi történnék, ha valamelyik közülök nem szavazna bizalmat a főispánnak ? Hisz minden secaturának ki lenne téve, a mit csak el lehet követni, ennek pedig nem akarták magukat kitenni. Én nem tartom helyesnek, hogy a minister ur a helyett, hogy nyíltan megmondotta volna a dolog állását és elégtételt adott volna a sértésért, melyet a főispán a megyével szemben elkövetett, kerülő választ adott s miután nem találom azt, a mit vártam, nem fogadom el a minister ur válaszát, hanem a kérdés napirendre tűzését kérem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) B. Orczy Béla, mint belügyminister: 12*