Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-13

13. erssságo* ülés •ktéber 19. 1SS7. 85 királyi udvartartásunk, ha a magyar király trónja fényének fentartásához järulásunk már úgyis megvan, ezt sem a múlt homályos előítéleteinek, sem petrificált nézetnek nevezni nem szabad, de nem is lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A felett nem vitatkozom, hogy azon ambitió, melyet saját pártja existentiájához t. képviselőtársam kötött — az az ambitió nemes, elismerem, hogy tartalma is van elég. Elismerem, hogy ha azon czélt, melyet felirati javaslatában kitűzött, a párt működésének elérnie sikerül — ezen működéshez egyébiránt mi is hozzájárulunk egész lélekkel, ezzel igen nemes ezélt ér el a képviselő ur pártja. Én azonban fájdalom, azon meggyőződésben vagyok, hogy azon működéssel, melyet a párt eddig kifejtett, e czélt elérni nem fogja. Azon meggyőződésben vagyok, meglehet tévesen s e tekintetben a helyzet jobb felismerőjének tartom t.képviselőtársamat, azon meggyőződésben vagyok, hogy ha akár személyi, akár a múltból eredő, akár más körülményeknél fogva lehetséges volna, hogy azon értelmi és politikai jellemerö, mely a képviselő urnái és pártjánál nyilvánul, a túlsó oldalon a cabinet mögött ülne és nyilvánulna, közállapotaink jelentékenyen javulnának. Ez meggyőződésem. Tessék ezen is csudálkozni! A következés majd megmutat]a, hogy nekem volt-e igazam, vagy t. képviselőtársamnak. Még csak azt a megjegyzést teszem hozzá, hogy a mi esistentiánk alapja, érdeme és végczélja is az, hogy kivívjuk, kivívni segítsük, a mai viszonyok kötelékéből kiszabadítsuk a szabad, független Magyarországot, koronás királyunknak és dynastiájának uralkodása alatt békés alkotmányos utón a nemzet egész szellemi, anyagi erejének, együttműködésének odaadásával és kifejtésével. Mi látjuk, hogy a nehézségek nagyok. Azt az időt sem látjuk még, a mikor a nemzetet ezen czélra jutni segíthetjük, szóval amikor a nagy siker bekövetkezik. Egyet azonban tudunk jól és ez az, hogy e nemzetnek senki sem lehetne nagyobb ellensége, mint a ki ezt a hitet és törekvést a nemzet szivéből kiirtani törekednék. (Igaz! Ugy van! a stélsö báloldalon.) Én ezt nem teszem fel a t. képviselő úrról, ha más mondaná, de még ha maga mondaná sem hinném, hogy erre törekednék s ugy nem szeretném látni azt sem, hogy beszéde következtében ily hangulat keletkezzék a parlamenten kivül. {Helyeslés a szélső haloldalon.) Még ha tudnók is t. ház, hogy mig mi élünk, e czélt elérni nem fogjuk, akár erőnk gyengesége, akár pedig a viszonyok következtében, még sem mondanánk soha le arról. Nekünk hazafiúi szent kötelességünk ezen hitet ápolni és ezen hitnek lángját kialudni nem hagyni sem a parlamentaris váltógazdaság, sem pedig a koronás király kedveért. (Elénk helyeslés szélső balfelöl.) Csak ezt tartottam szükségesnek megjegyezni. (Helyeslés szélső balfelől.) Gróf Apponyi Albert: Az elmondottak után egyáltalában nem iehet szándékom a t. képviselő úrral az eszmecserét pártunk alapelvei és jogosultsága felett folytatni. (Helyeslés bálfelöl.) Azt hiszem, hogy a mit tegnap erről elmondottam, az elég volt arra, hogy mindenki teljesen tájékozhassa magát és hogy a mi állásunk ugy a parlament, mint az ország előtt teljesen tisztázva legyen. (Helyeslés balfelől.) Azokhoz, a miket tegnap mondottam, ma sem egy szót hozzátenni, sem azokból egy szót levonni nem kívánok. (Helyeslés balfelöl.) De egy megjegyzést kénytelen vagyok tenni, hogy a t. képviselő urnak egész felhevülése és védbeszédje pártjának álláspontja mellett gyökeres félreértésen alapul és ennek folytán talán nem is volt egészen szükséges. A ki teguapi beszédemet figyelemmel hallgatta és esetleg figyelemmel el is olvasta, ha annak tartalma iránt egyszeri hallás után kételyei voltak, az egy perczig sem kételkedhetett a felett, hogy mit neveztem én megkövesült előítéletnek. (Ugy van balfelől.) Megkövesült előítélelté vált hagyománynak nem a függetlenségi párt elvi álláspontját neveztem, hanem azon felfogást, hogy ezen országban más, mint közjogi pártnak létezni nem szabad. (Igaz! Ugy van! balfelől.)Ezt tekintem oly hagyománynak, mely a múlt század szokásaiból és történelméből megmagyarázható, de a mely a fejlődő élet követelményének meg nem felelő. Ezért mondtam, hogy ez méltán nevezhető megkövesült hagyománynak. Ezzel a hagyománynyal kértem, hogy szakítsanak szomszédaink, nem pedig elvi álláspontjukkal, a mely iránt teljes tisztelettel vagyok. (Helyeslés balfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: Nem csalódtam abban t. ház, hogy Eötvös Károly t. képviselő ur kitalálja az én tegnapi felszólalásom egyik passusának értelmét. De én ott nem gyanúsítottam. Nem hiszem, hogy emlékezetem csalódjék, mert actaszertíleg bizonyos dolgokra hivatkoztam. Ha meggyőzetem, hogy emlékezetem megcsalt és e tény nincs^actaszerűíeg bebizonyítva, szívesen fogom ezt elismerni, mert tévedésemet beismerni mindig kész vagyok; de a mig erről meg nem győzetem, azt, a mit tegnap mondottam s a mit a t. képviselő ur kitalált, én ma is ténynek tekintem. (Tetszés jobbfelöl) Elnök: Szólásra senki sem levén feljegyezve, határozatkép kijelentem, hogy a czfm változatlanul elfogadtatott. Josipovich Géza jegyző (oltassa* válaszfelirati javaslat 1—8-ik bekezdéseit, mélyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 9-ik bekezdést). Falk Miksa előadó: T. ház! Méltóztatik tudni, hogy e bekezdés mindenféle magyarázatokra adott alkalmat, (Halljuk! Halljuk!) melyek a bizottság intentióival homlokegyenest ellenkeznek. Hol az mondatott, hogy itt ezélzás történik,