Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-13

13. orssrtgos ülés ottóber 19. 13S7. sar és jelentéstétel végett a közlekedési és pénzügyi bizottságokhoz utasítani méltóztassék. Elnök! A törvényjavaslat az indokolással együtt ki fog nyomatni, szét fog osztatni és tárgyalás végett, a közlekedési és pénzügyi bizottságokhoz utasittatik. László Mihály, a könyvtári bizottság előadója: T. ház! Van szerencsém a könyvtári bizottságnak jelentését a ház könyvtárának az 1887/92-iki országgyűlési időszakra vonatkozó költségvetése tárgyában tisztelettel beterjeszteni. Elnök: Ki fog nyomatni, ezét fog osztatni és azt hiszem, a legközelebbi ülés napirendjére lesz kitűzhető. Gróf Eszterházy Kálmán, a VHI. biráló bizottság elnöke : T. ház! Hertelendy Béla képviselő választásának érvényessége ellen beadott kérvény a második biráló bizottságnak adatván ki, az a felett tartott érdemleges tárgyalás folyamán a vizsgálatot tartotta szükségesnek. A biráló bizottság e határozatát van szerencsém a t. háznak bejelenteni. A biráló bizottság egyúttal az összes iratok áttételével jelentést tett az állandó igazoló bizottságnak is, hogy az a vizsgálatra kiküldendő tag kijelölése iránt intézkedjék. Elnök: Tudomásul vétetvén, hogy a vizsgálat elrendeltetett, szükséges, hogy a vizsgálatra kiküldendő állandó igazoló bizottsági tag kijelöltessék. Ha ez ki lesz jelölve, az esküt le fogja tenni. Több jelentés nem lévén, következik az indítvány- és interpellatiós könyvek bemutatása. Josipovich Géza jegyző: Jelentem, hogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs. Ellenben az interpellatiós könyvben a következő két bejegvzés foglaltatik: „Október 17-én. Szendrey Gerzson: az illetékszabási hivatalok és pénzügyi közegek ellen, oly nyilván alaptalan fizetési meghagyások iránt, melyek túlnyomó részben felebbezések által sem orvosolhatók; a pénzügyininisterhez.

a „Október 10. Fenyvessy Ferencz: némely fővárosi bank- és váltóüzlet tulajdonosának sorsjegy eladási szédelgése és törvénytelensége tárgyában; a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister úrhoz". Elnök: A képviselő urak az ülés végén fogják megtenni interpellatiójukat. Következik a napirend, a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság tagjainak, valamint a függő államadósságok ellenőrzésére kiküldött bizottságba báró Perényi Péter helyett egy tagnak megválasztása. Kérem a ház t. tagjait, méltóztassanak szavazatlapjaikat a ház asztalán lévő külön két vederben egyszerre elhelyezni. A névsort Beőthy Algernon fogja olvasni, a távollévőket Balogh Géza jegyző ur jegyzi. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a névsort). Elnök: A szavazatok a jegyzői karnak adatnak át megszámlálás és jelentéstétel végett. Következik a válaszfelirati javaslatnak részletes tárgyalása. Josipovich Géza jegyző (olvassa a csímet). Eötvös Károly: T. képviselőház! (Ealljuh!) Miután én a személyes kérdésekben való felszólalásoknak és félreértett szavaim helyreigazítása czímén való beszédeknek barátja nem vagyok, a t. ház kegyes engedelmével most ragadom meg az alkalmat itt a részletes vitánál, hogy némelyekre, a mik tegnapi beszédemre észrevételkép felhozattak, megjegyzéseimet megtegyem. Mindenekelőtt megjegyzem a t. bizottsági előadó urnak, hogy én az ő tanúskodását minden kétség nélkül fogadom el arra nézve, hogy a t. ministerelnök ur egykor a sokak által megtámadott sajtószabadságot megvédelmezte, ott a hol. Hogy ez hol és mikor történt, azt én nem tudom, de ismétlem, hogy a t. bizottsági előadó ur tanúságát e tekintetben classicusnak tartom. De hasonló classicus tanúktól — a többi közt önmagamtól is -— arról van tudomásom, hogy 1879-ben a képviselőház jogügyi bizottságában épen a t. ministerelnök ur tett javaslatot arra nézve, hogy az i848-ikí sajtótörvény néhány lényeges pontjában a sajtószabadság korlátozásának czéíjából megváltoztassák. Az a bizottság, a melynek én is tagja voltam és tagja volt Chorin Ferencz t. képviselőtársam is — őt is classicus tanúnak hivom fel — a ministerelnök urat — bocsánat e kifejezésért— azon egy alkalommal leszavazta (Derültség) és a ministerelnök ur szóba sem állott velünk többé; kapta a felső kabátját, ott hagyott minket és azt hiszem, azóta a jogügyi bizottságban meg sem jelent. (Élénk derültség a szélső balfelöl.) Ismétlem, elismerem valónak, a mit a bizottsági előadó ur mond, de ez is való, a mit én most előterjesztettem. A t. ministerelnök ur, a ki azt mondja és igen sokszor igaza van, hogy ő gyanúsítni nem szokott — készakarva én sem teszem soha, ha néha véletlenül egyik másik kifejezésem arra magyarázható, de a tendentiositás legalább nekem fel nem róható — a t. ministerelnök ur mégis az 1872-iki vagy az 1869-iki választási összeírásokra vonatkozólag és ha nem tévedek, Veszprém vármegyére és ha nem tévedek, az én személyemre és akkori eljárásunkra nézve talán mégis némi gyanút feje zett ki. Megjegyzem, hogy én az esetre tisztán nem emlékszem, igy egyátalán nem. Emlékszem arra igaz, hogy Veszprém vármegye egyik választókerületében az ad hoc összeíró bizottság, a minők akkor voltak az 1848-iki törvény szerint, abban a n*