Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-12

|f 13. országos Hét tetni. (Egy hang a szélső halon: És kúriai tanácselnökké! Derültség.) A rendelet megvan, az elv fennáll, a törvény is jó abban a törvénykönyvben, de nincs a ki végrehajtsa. Mindaddig, mig ez a kormány és rendszere fennáll, nem is lesz. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon). Nyugtassa, meg lelkiismeretét az igazságügyminister ur és kímélje becses egészségét az olyan felháborodásoktól, mint a tegnapi. (Élénk derültség.) Nincs arra elég oka. A ministerelnök ur nem látszik elismerni, hogy a választások körül a visszaélések oly természetűek és tömegűek volnának, a minőket Irányi Dániel t. képviselőtársam felemlített. En meg azt mondom — a ministerelnök ur e dologban sokkal jártasabb, sokkal jobban tudja a törvény jó és rossz oldalait és a törvény kezelésének hibáit és előnyeit mint én — én azt mondom, a mi választási törvényünk nem épen rossz, büntető törvényünksem épen rossz; ha a választók jogaikban sértetnek, a választási törvényben van arra providentia, hogy a sértett jog miképen orvosolható és az orvoslás ezen módja rendelkezésére áll az ellenzék férfiainak épen ugy, mint a kormánypárt tagjainak. Ez igaz. De a különbség — megengedi a ministerelnök ur — igen nagy. Mert a sértett jogok orvoslásának módjait és eszközeit igénybe venni a kormány részéről szervezve egy jól fizetett apparátus áll. A minister kinevezi a főispánt, a főispán kinevezi ugy per candidatiónem a szolgabírót, ez kinevezi a községi bírákat és jegyzőket; ezek aztán mindig készen állanak az állam által jól fizetve, a maguk érdekeit a választások körül mindig jó evidentiában tartani s az ellenzék törekvéseit meghiúsítani. Ha pedig az ellenzék ugyanazokat akarja csinálni, az sok költségébe, fáradságába és sok időt igénylő munkájába kerül. (Ugy van! a szélső báloldalon.) Már pedig vegye tudomásul a t. ministerelnök ur, hogy Nagyváradon azt is méltóztatott mondani, hogy ő dolgozik érettünk, az ellenzékért — köszönjük szépen, — el is szegényedtünk gondoskodása alatt. (Derültség a szélső báloldalon.) Az adófelügyelők és a végrehajtók jobban dolgoznak s kevés ember van Magyarországban, a ki heteket, hónapokat tölthetne azzal a fáradsággal, azzal az időpazarlással és százakat költhetne arra, hogy minden választó jogát evidentiában tartsa, a sérelmeket orvosolja, a reelamatiókat megcsinálja, a felső bíróságokat informálja, az alés főispánnal veszekedjék, mikor a választási lajstromot sem kapja meg, a mikor kell, sem a ministertől, sem az alispántól, sem a megyétől, sem mástól. (Tetszés a szélső baloldalon.) Nehéz munka ez t. ministerelnök ur. (Halljuk! Halljuk!) Emlékezzék csak vissza 1872-re, pedig tiihar megyében akkor ő gyakorolta e 48-as párt ellen október IS. 1887. azt a pressiót, a melyet ma az egész országban gyakorol ellene. Nehéz volt akkor a választás, t. ministerelnök ur. Sok munkával, költséggel és fáradsággal járt az, a mit ma a kormánypárt részére elvégez a jól szervezett hivatalos apparátus. A t. ministerelnök ur bámulatra méltó lelki erélyt és tehetséget fejt ki a kormányzásban. Ezt elismerem. De hát én azon véleményben vagyok most még, hogy a t. ministerelnök ur sem mindenható és hogy sok oly dolog történhetik az országban, a melyre becses figyelmét nem terjeszti ki. És ezért én tanácslom és kérem, hogy vállalkozzék egyszer Mátyás királynak, vagy Diogenesnek szerepére. (Halljuk! Halljuk!) Vegye kezébe a lámpát és — ne a választások alkalmával, hanem a mikor előterjeszti javaslatát — menjen körül az országban és keresse a hivatalos apparátuson kivül a kormánypárti férfiakat. (Tetszés a szélső balfelől.) Próbálja meg ezt a ministerelnök ur és tapasztalatainak szomorú eredményével jöjjön vissza e házba és akkor beszéljen velünk szemben oly fennen erélyről és akaratáról. (Tetszés a szélső baloldalon.) Nincs, t. ministerelnök ur, még a legjobb kormánypárti kerületekben sem ugy időszakonként a hivatalos apparátuson kivül, kormánypárti politikus egy sem. Hanem a mikor jő a választás, akkor mozgásba jönnek a választási tactikának ezer és ezer nemei, a melyek tekintetében oly találékonyságot és genialitást fejt ki a kormány főispáni és szolgabírói rendszere, a melyhez fogható, alig hiszem, hogy lett volna valaha. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelől.) A t. igazságügyminister ur felháborodott tegnap, hogy miként merészli Irányi Dániel vádolni a bíróságokat mulasztással. (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, de mondjuk ki őszintén, mert itt az ideje, hogy őszintén beszéljünk, ha a t. igazságügyminister ur az úgynevezett országos központi végrehajtó-bizottság pénztárába benézett volna a választások előtt pár nappal vagy héttel: megtudhatta volna, hogy a pénzeknek százezrei hová mennek és megkérdezhette volna a bíróságoktól és ügyészektől, hogy utána néztek e annak, hogy hová mennek azok a százezrek épen a választási saison alatt? Ezek, t. ház, tények, akárhogy tagadná is el ezt a t. ministerelnök ur, mert egy dologról legyen meggyőződve s ez az, hogy saját hivei nem oly hallgatagok ám, nem tagadnak ugy mindent, mint ő, (Derültség a szélső balfelől) hanem dicsekszenek vele, sőt minket, ellenzéki jelölteket azzal akarnak elijeszteni: mit akarsz te szerencsétlen, hisz itt van a pénz. (Derültség a szélső baloldalon.) Higyje el a t. ministerelnök ur, nekem is volt alkalmam, azaz szerencsém, vagyis inkább