Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-12

70 12. országos fiiéi október 18. IS87. hanem legyenek ott nagy számmal olyanok is, kik, hogy úgy mondjam, saját politikai emberségükből jönnek ide be. Szintén a történet tanúságaként hozom fel, hogy például a római anyaszentegyházban sok reformmozgalom indult meg és indul meg naponként, de midőn a Döllingerek és Hyacintok kiválnak az egyház kebeléből, hatásuk mindjárt megszűnik, mig ha ott maradnak és ott érvényesítik szavuk jótékony hatását, abból üdvös eredmény származik. Másrészről, ha a nemzet ellenzéki szellemének egy része, legalább nézetem szerint igy, nem helyes mederbe elvezetve nem volna, akkor az ellenzéki szellem jobban tömörülve sokkal hatalmasabb és erélyesebb ellenzéki pártot tudna behozni a parlamentbe, olyat, a minő Beőthy Ákos t, barátom előbb kifejezett politikai ideálját képezi. Áttérek a t. ház kegyes engedelmével azokra, a miket tegnap az igen tisztelt ministerelnök ur terjesztett elő Irányi Dániel t. barátom beszédére. (Halljuk!) Megjegyzem előzetesen, hogy a bizottsági felirati javaslat kifejezi a többségnek azon rendíthetetlen hitét, hogy az egyensúly államháztartásunkban mielőbb helyre fog állíttatni és hogy ebben feltétlenül bizik a többség, illetve a bizottsági előadó ur. A bizalom objeetiv akkor, a mikor a nemzet anyagi erejére, a nemzet nyilvánuló áldozatkészségére számít. Hogy a nemzetnek meg van-e az az anyagi ereje és meg lesz-e áldozatkészsége, az a jövő dolga. Hogy a mai pénzügyi helyzet gyors megorvoslására ezen nemzet anyagi ereje elégtelen, az meggyőződésem, hanem erről később a költségvetési vitában fogunk beszélni. De ismétlem, a bizalom lehet subjectiv is és a t. bizottsági előadó urnái, illetőleg az általa képviselt feliratban ezen bizalom csakis subjectiv, a mennyiben csupán Tisza Kálmán t. ministerelnök ur személyéhez csatlakozik. Azt mondta a t. ministerelnök ur tegnap, hogy benne meg van az akarat és az erély is közállapotaink egészséges rendezésére, különösen pénzügyeink rendezésére, államháztartásunk egyensúlyának helyreállítására. Ismétlem, hangsúlyozza az akaratot és az erélyt. De megengedi a t. ministerelnök ur — a nélkül, hogy sérteni akarnám — ha megkérdezzük, érzi-e magában nemcsak az akaratot és az erélyt, de egyúttal a képességet is ezen czélra ? Mert az akarat és az erély nagyon kis dolgok és mit sem érnek, ha egyúttal nincs meg a valódi komoly képesség a czélra. Azt mondja a t. ministerelnök ur ama hires nagyváradi beszédében, hogy Austria 12 millióval többet vesz be a dohányból; hát ha mi is megpróbálhatnék ezt. No csak tessék megpróbálni! Majd meg fogja látni a t. ministerelnök ur, hogy abból a 12 millióból, ha fináncz-seregét hatszoros lábra emeli is, 10 millió bizonyára el fog maradni. De nem akarok ebben is jövendölgetésekbe, vagy az állítások bővebb igazolásába bocsátkozni. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy majd a szeszfogyasztásnál is fog több bejönni. Meglehet; én ugyan nem hiszem, hanem ettől eltekintve, ugyan mondja meg valaki e t. házban, de kérem a ministerelnök urat, mondja meg '6 maga is, hogy 12 évi ily gazdálkodás után, a minőt ő folytat, mire alapíthatja bárki is azt a bizalmat, a mely már az ennyire megromlott helyzet valódi orvosául őt akarja ismét kijelölni? (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen, bocsásson meg a t. ministerelnök ur, ismételve fel volt e házban hozva a somogyi főispán esete. 12 évi ily gazdálkodás után követelni azt a nagy bizalmat, a mely a bizottság felirati javaslatában e szavakkal van kifejezve, hogy: „a kezdeményezést Felséged kormányától várja a nemzet, azon kormánytól, melynek a nemzet 12 év óta niegrendíthetlen és egyre fokozódó bizalmának annyi fényes tanúbizonyságát szolgáltatta"; 12 évi ily gazdálkodás után igy nyilatkozni e kormányról és az ez iránti bizalomról: ez Somogy megye gyüléstermébe való; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) de minden indok nélkül, a politika objeetiv eszközeinek minden megmutatása nélkül a kibontakozáshoz vezető utak, irányok, elvek és intézmények minden felemlítése nélkül 12 évnek ily fejeveszett, ily szédelgő politikáját ily bizalommal koszorúzni, ez Somogy megye tanácskozási termében történt meg nemrég és ismétlődik most itt. (ügy van! szélső balfelöl.) Akaratát és erélyét hangoztatta a t. ministerelnök ur. Én kérdem a képességét. S megvallom, midőn a képesség kérdése előttem felmerül, akkor sok oly körülmény jut eszembe, a mely, azt hiszem, a t. ministerelnök úron is nemsokára meg fogja magát bőszülni. Hangoztatta a takarékosságot, szükségleteink összevonását, még a szükséges dolgok között is a válogatást, a között, a mi múlhatatlanul szükséges. De 12 év alatt a ministerelnök ur oly sok jogosulatlan igényt engedett támadni háta mögött és a körülötte levőkben; és azon dolgokban és intézményekben, melyek azon pártja és kezei alatt vannak; azon igények pedig nem fognak egyszerre megállhatni és azon igények nem fognak a nagyon szoros takarékossággal megelégedni, de sőt azon igények élni és táplálkozni akarnak tovább is. (Zajos helyeslés balfelol.) Mit fog csinálni a t. ministerelnök ur? mit fog csinálni akkor, ha Dózsa György sorsa fenyegeti, a kit kiéhezett hivei rohantak meg. (Élénk derültség.) Pedig a történet logikája elől nincs kitérés. Áz be fog következni, t. ministerelnök ur