Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-11

50 II. országos ülés október 17. 1887. mérlegét, vájjon itt is deficittel fogna-e az lezáródni, mint az államháztartás terén ? Nem akarom e kérdést felvetni. Akarom hinni, sőt hiszem, hogy eddig még az életerők nyilvánulásai tálnyomók azon kórságoknak hatása felett, melyek a nemzet testén és lelkén evődnek. De azt is merem állítani és hazai közállapotainknak minden figyelmes és lelkiismeretes szemlélője igazat fog nekem adni, hogy a nemzetben és a nemzet organismusában térj esz kedő kórságok már veszedelmes fokot értek el és ha deficit ma e téren még nincs, annak beállása, ha a kórságoknak gyökeres orvoslásához erős kézzel hozzá nem látunk, csak igen rövid idő kérdése lehet. (Igaz! Ugy van! bal felől.) Én tehát ugy tartom, hogy ha az új képviselőházat, ha működésének irányt akarunk adni, sokkal helyesebben a nemzeti állapotoknak komolyságára, azoknak veszélyes oldalára figyelmeztetjük, mint azoknak fényes oldalaira. (Helyeslés lalfelöl.) Ám engedje át magát a nemzeti baladásnak általam sem tagadott tünetei feletti örömének az, a kit a nemzet jövője iránt semmi különös felelősség nem terhel: de nekünk, mint az ország törvényhozóinak, mint a nemzeti hatalom letéteményeseinek, mélyebbre kell néznünk, nekünk nem szabad minden csillogást tiszta színaranynak vennünk, nekünk az a kötelességünk, hogy mindenekelőtt a gyógyítandó baj súlyát mérlegeljük helyesen, azok természetét ismerjük fel tisztán és világosan. (Helyeslés bed felöl.) Kiindulási pontom tehát, t. ház, lényegesen különbözik azon kiindulási ponttól, melyet a bizottsági előadó ur választott és ebből a különbözetből azután következik, hogy egészen különböző módszert is követünk, midőn ebből a következtetést levonjuk. A t. előadó ur javaslatában azt a módszert követte, hogy legnagyobbrészt csatlakozva a trónbeszéd eszmemenetéhez, az abban kilátásba helyezett egyes javaslatokról elmondta nézeteit és hogy még ezenkívül az állami és társadalmi életnek még némely más ágát is belevonta munkálatának keretébe. A ki azt hiszi, t. ház, hogy a nemzeti életnek fejlődése egészben véve egészséges és helyes és hogy csak partialis, kivételszerű bajokat kell orvosolni, az helyes alapon jár el, ha ily módszert követ. Ámde én, ki sajnosán arról vagyok meggyő ződve, hogy állami életünk minden ágát egy veszélyes kórság hatja át, ezzel nem érhetem be : hanem nekem, midőn felirati javaslatot akarok a t. ház elé terjeszteni, nekem magának annak a kórságnak benső lényegére kell rá tennem ujjamat és meg kell jelölnöm azon szellemet, melyet ha nem követünk és azt az irányt, melyet ha magunkévá nem teszünk, a letárgyalandó javaslatoknak egész I sokasága nem fog az ország bajain segíteni, hanem csak az eddigi országgyűlések által letárgyalt igen nagy részben sajnos, hatástalanul elenyészett törvények számát fogná szaporítani. (Helyeslés balfelől.) T. ház! Ebből a szempontból indultam ki, midőn elvtársaimmal egyetértőleg ellenjavaslatot kívánok a t. háznak benyújtani. Miután a javaslat maga felfogásunkat hiven visszatükrözi, nem akarom a t. ház figyelmét bővebb bevezető indokolással fárasztani, hanem arra kérek engedelmet, hogy beadandó javaslatomat a t. háznak magam felolvashassam. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): Felséges császár és apostoli király! Legkegyelmesebb urunk! Minél komolyabb helyzetben találjuk az országot, midőn törvényhozói feladatunk teljesítésére egybegyűlünk, minél több és súlyosabb baj vár orvoslást a jelen országgyűléstől: annál megnyugtatóbb Felséged legmagasabb trónbeszédének azon kijelentése, hogy a béke fentartására alapos kilátás van és hogy e szerint remélhetőleg akadály nélkül fordíthatjuk egész munkásságunkat a haza belállapotának javítására. — De Felségeddel együtt tudjuk azt is, hogy a világ helyzete nem enged megfeledkeznünk véderőnk tökéletesbítéséről. — Készek vagyunk tehát a monarchia biztonságára szükséges áldozatokat meghozni, gondosan ügyelvén azonban arra is, hogy a valódi szükség határain túl ne menjünk és hogy a kívánt eredményt — ez intézkedések ezélszerűsége folytán — a honpolgároknak lehető legkisebb megterheltetésével érjük el. A legmagasabb trónbeszéd figyelmünket felhívja a Horvát Szlavonországokkal megújítandó pénzügyi egyezményre. Felségeddel együtt mi is óhajtjuk és reméljük, hogy ezen kérdés megoldásánál az igazság és a kölcsönös méltányosság lesz irányadó és hogy a társországokkal fennálló állami közösség erejét mindinkább meg fogja szilárdítani az összetartozás érzeténekés atestvériességnek növekedő bensősége. Felséged legmagasabb trónbeszéde ezen kivül számos előterjesztést helyez kilátásba az állami élet minden ágában, melyeknek sorából kiemeljük a kisebb királyi haszonvételek megváltását, mint oly intézkedést, mely pénzügyi jelentőségén kivül megrendült közgazdasági szervezetünk érdekében is a legsürgősebb teendők közé tartozikés a közigazgatási bíráskodásnak rég óhajtott létesítését. Törvényhozói kötelességünknél fogva elfogulatlanul és alaposan fogjuk tárgyalni Felséged kormányának minden előterjesztését: de meggyőződésünk szerint az országgyűlés működésének sikere fölött az fog határozni, hogy a létező súlyos bajok valódi természete fölismertessék és az orvoslás eszközeinek megválasztásában helyes ítélet alkalI mázasában kellő erély érvényesüljön.