Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-31
31. országom ftlés áeezember 12, I8&7. 359 dig egy évre, tehát ez nem okoz semmi nehézséget, akár kis, akár nagy vásárra mennek. A mi azt illeti, hogy kimondassék, hogy csak eladásra szánt állatra váltassék marhalevél, hát ez is felesleges, mert az van mondva, hogy a vásártéren; tehát ha valaki kocsival odajön, nem fog a vásártérre menni, hanem a helységbe, mig ha a vásártérre akar menni, akkor kell marhalevél. Kérem ezen indítványt se tessék elfogadni. Felhozatott még, hogy zavar jön elő a tekintetben, hogy a juhleveleket összecserélik a marhalevelekkel; erre megjegyzem, hogy az eddigi törvény értelmében lovakra és marhákra adatott ki marhalevél, tehát itt confusio nem fordulhatott elő. Vannak rendkívüli esetek, midőn a ministerium "elrendeli, hogy kivételesen más állatokra, különösen a sertésekre kell váltani marhaleveleket, de ez kivételes eset. Kérem az eredeti szöveget változatlanul elfogadni. (Helyeslés jóbbfelől.) Isáak Dezső: T. ház! Nem szándékoztam hozzászólni a tárgyhoz, de miután a t. ministeri megbízott ur, ugy hiszem, hogy vidéki vá' sarokról — meg méltóztatnak engedni, ha ezt a szót használom — fogalommal sem bir és abban;nem vett részt: e szakasznál az óhajtott kibővítés, mely szerint csak az eladásra szánt állatok menjenek marhalevéllel a vásártérre, tökéletesen helyes. Mert ha egy vidéki vásárt 'megnézünk, meggyőződhetünk arról, hogy az összes szekerekkel az eladók a vásártérre állnak, de nincs is máshol megállási helyük, mert ez esetben két térre volna szükség, az egyikre, a, hol a vásárlás történik, a másikra a kocsik és lovak számára. Azért nélkülözhetetlenül szükséges kimondani, hogy csak az eladásra szánt állatok láttassanak el marhalevelekkel, azok ellenben, a melyek szekérbe vannak fogva, nem látandók el marhalevelekkel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Emich Gusztáv előadó: T. ház! Csak azt vagyok bátor felhozni, hogy tapasztalásom szerint hosszít praxisra ugyan nem hivatkozhatom, igen gyakran fordul elő, hogy valaki azon szándék nélkül megy kocsival a vásárra, hogy lovait eladja, de vásárközben elhatározza magát az eladásra. Ennélfogva nem tartanám helyesnek épen a rendészet érdekében itt előre meghatározni, hogy ezek teljesen mentesek legyenek a marhalevelek váltása alól. Kérem ennélfogva a szöveg fentartását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, a vitát bezárom. A 11. §-hoz Hevessy Benedek képviselő ur azon módosítást adta be, hogy annak második bekezdésében a szöveg elé e szavak tétessenek: | „Eladásra szánt állatok". Megjegyzem azonban, hogy e módosítvány elfogadása esetében az ugyanazon sorban még egyszer előforduló: „állatok" szó kihagyandó volna. Az első bekezdés nem támadtatván meg, kijelentem, hogy az elfogadtatik. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a második bekezdést szemben Hevessy Benedek képviselő | ur módosítványával, változatlanul, a bizottság szövegezése szerint fentartani, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik a szöveget fentartják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége változatlanul fentartja és igy a módosítvány elesett. A harmadik bekezdés nem támadtatván meg, az elfogadtatik. Következik a „Mészárosok, marhakereskedők, marhahizlalók" czím és a 12. §. Josipovich Géza jegyző (olvassa a 12. §-t). Törs Kálmán jegyző: Hoitsy Pál! Hoitsy Pál: T. ház! Itt azon intézkedés foglaltatik, hogy a mészárosok és marhakereskedők, a mennyiben marhát vásároltak, ezt 12 óra lefolyása alatt tartoznak bejelenteni a hatóságnál. Azt volnék bátor proponálni, hogy a 12 óra helyett 24 tétessék. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy sokszor van idő, midőn a kereskedő a jelentést 12 óra alatt meg nem teheti. Mondjuk hazajön a vásárról 5 — 6 órakor este, akkor a városházán nem talál senkit, a jelentést meg nem teheti, de fáradt is és pihenésre van szüksége, szóval különböző akadályok fordulhatnak elő. A következő 12 óra az éjszakára esik. Reggali 5 óráig megint nem mehet az elöljárósághoz. Módosítványom elfogadásából semmi veszedelem nem származik, hanem csak a törvény megtartása mozdíttatik elő, ha a „12" helyett ,,24" tétetik. Kérem a szöveget ily módon megváltoztatni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Matlekovits Sándor államtitkár: T. ház! Ez az intézkedés szórói-szóra át van véve az 1874. XX. t.-ez.-bői. Eddig is gyakorlatban volt, igy tehát a megszokott rendszabályt módosítani valóban nem volna czélszeríí. (Helyeslés.) t Balogh Géza jegyző: Czirer Ákos! Czirer Ákos: T. ház! (Halljuk!) A 12. §-nak mindkét bekezdésére egy egy rövid észrevételem vau. Az első nem érinti a dolog lényegét és minthogy a kiadandó rendeletben a törvénynek hiánya pótolható, csakis azon óhajtást fejezem ki, hogy a, kiadandó rendeletben erről intézkedni méltóztassék. Észrevételem pedig a következő. A mészárosok, marhakereskedők és marhahizlalók a kívülről behozott marhák után a marhaleveleket tartoznak átadni a községi elöljáróságnak megőrizés végett. Azt vagyok bátor kérdeni.
