Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-31
31. orszigos ülés deczeniber 12. 1887. 345 szolgálat nehéz követelményei folytán kisajátittatik. Hanem is lehet azt mondani, hogy ez által a hadsereg megtizedeltetik, de mindenesetre nagyon közel áll ahhoz ; és vannak hadjáratok, a melyekben a veszteség nem olyan nagy. Mutatja ezt az is, hogy az előtt a póttartalék létszáma 10%-ot tett ki, mig itt már 7*2°/«-r61 van szó. Annak kimutatására, hogy a hadseregben minő a hajlam a betegeskedés és rokkantságra, csak azt említem meg, hogy a tettleges állományban álló katonáknál tizenkétszer iníensivebb,mint azoknál, kik a tartalékban vannak s igy már ebből is kitűnik, hogy csakis a hadi szolgálat követelményei emésztik fel az emberanyagot. Ezekből az adatokból látja a t. ház. hogy mindamellett, hogy már a 4-ik korosztályhoz nyúltunk Magyarországon, először alig birjuk ki a szükséges ujoncz-eontingenst, másodszor pedig 15—19 ezer ember válik minden évben szolgálatképtelenné s elgyengülve, hazatérve, hozzájárul ahhoz, hogy a jövő nemzedék physicailag még jobban elsatnyuljon, (ügy van! balfelöl.) Hogy mily politikai és nemzetgazdasági érdekek érintetnek az emberanyag ily nagy elhasználása által, azt, ugy hiszem, nem kell részletesebben fejtegetnem. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ha mi t. képviselőház ezekről a sajátságos és szomorú viszonyokról beszélünk, nagyon sokan vannak, kik azt mondják, hogy ez főkép arra vezethető vissza, hogy az emberanyag kímélésének a hadsereg részéről nem szenteltetik kellő figyelem. Nem mondom, hogy nem jönnek esetek elő, a hol az emberanyaggal nem bánnak el oly kíméletesen, mint kellene. De másrészt mondhatom, hogy ezek csak kivételek és az egyes csapat-parancsnokságok, valamint az egészségügyi orgánumok hozzájárulásával minden megtörténik a javításra és a statistikai évkönyvekből oonstatálható is, hogy a viszonok évről-évre javulnak. De hiába való minden, akármit teszünk is, ha nincsen kellőleg táplálva a legénységi anyag, mely épen akkor phyzirailag a fejlődés processusa alatt áll; pedig az élelmezés kimérése ma épen az, mint az általános védkötelezettség behozatala előtt volt, a mikor még a feltételek mások voltak és nem három év, hanem 6—8 év alatt képeztetett ki a katona. Csak pár évvel ezelőtt szavazott meg a delegatio •— gondolom — fejen kint l 1 / 8 krajczárt a legénység számára, hogy reggelire rántott-levest kapjon. A katonaság nagyobb része a rántott-levest meg sem iszsza, kiönti, mert otthon nem volt ehhez hozzászokva, bizonynyal többet érne, ha szalonnát vagy mást kapna e helyett. Különben is, ha talán a rántott leves meg is melegíti a gyomrot, azért alig hiszem, hogy valami nagyon táplálólag hat a testre. Az osztrák képviselőházban és osztrák delegatioban legutóbb, pár év előtt — gondolom — KÉpye. NAPLÓ. 1887—92. I. KÖTET. a magyar delegatioban is szó volt a legénység élelmezésének javításáról. A hadügyminister ez évben be is állított a költségvetésbe — gondolom — vagy 4 millió forintot, hogy a legénység meleg vacsorát kapjon. E vacsora fejenként 5 krajczárba került volna. De a monarchia két államának pénzügyministerei határozottan megtagadták ez öszszeget a jelenlegi rossz pénzügyi viszonyokra tekintettel. Én belátom azt, hogy bizonyos elhatározás kell ahhoz, hogy a jelenlegi rossz pénzügyi viszonyok közt 4 millió forint állittassék be a rendes kiadásokba, de másrészről tekintetbe kell venni azt is, hogy a nemzetnek épen a legjobb ereje vész el ezen rossz táplálkozás folytán és feltűnő, hogy mig egyrészt ez összeget megtagadták, másrészről erre az évre 3 millió forintot a jövő évre 15V a millió forintot szavaztattak meg a kormányok egy olyismétlő-fegyverrel való experimentálásra, a mely ismétlőfegyver technicailag nem jó, más systemák által túlhaladott s a mely, mint ezt majd alkalmam lesz egyszer a tisztelt ház előtt bebizonyítani s — tacticailag — egyenesen veszélyesnek mondható. (Halljuk! Halljuk! a balés szélső baloldalon.) Nem akarok most ez alkalommal a tárgytól eltérni, hanem a Thaly Kálmán képviselő ur által felemlített két dologra akarok csak reílectálni, tudniillik a magyar fegyvergyár felállítására és a honvédségnek ismétlő-fegyverekkel való ellátására. (Halljuk! Halljuk!) A mi a honvédségnek ismétlő-fegyverekkel való ellátását illeti, itt csak azt jegyzem meg, hogy a delegatio hadügyi albizottságnak ítélete, a melyben az albizottság magát incompetensnek declarálta magát a fegyver technikai megítélésében s igy a delegatio hadügyi albizottságának ítélete, semmi esetre sem praejudicálhat a képviselőházi véderő-bizottság majdan alkotandó ítéletének. (Helyeslés, ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) És nekem határozott meggyőződésem, hogy mielőtt a kormány tárgyalásokat kezdene a fölött, hogy a Mannlicher-fegy vérekkel láttassa el, okvetlen megkérdezendő a háznak ezen szakbizottsága (ügy van! a bal- és szélső baloldalon) és minthogy pénzről van szó és oly tényről, mely a delegatio hatáskörén kivül esik, a véderőbizottságban majd meg fogjuk beszélni a tárgyat és azt hiszem, a ház is máskép fog ítélni, mint a delegatio ítélt s befogja látni, hogy itt — nem mondom minden tekintetben — de rossz ismétlő-fegyvert tukmáltak reánk csupa akaratosságból. Nem mondom, hogy az a Mannlicher-féle fegyver nem jó; genialis találmány az, de nem oly fegyver, mely egyszerű ember kezébe való. De különben is a középagy repetir-fegyverek szerkezetének készítésében még nem érték el a tökélyt; és miután még a kellő tökélyt nem érték el, egy sem mondható jó fegyvernek, de a Mannlicher-féle nézetem szerint semmiesetre sem a leg44
