Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-29

29. országos ülés doc»ember 9. 188?. ero-bizottsag jelentését az 1888. évben kiállítandó ujoncz- és póttartaléki jutalékok megajánlásáról szóló törvényjavaslat tárgyában azon tiszteletteljes kérelemmel bemutatni, miszerint annak kinyomatása, szétosztása és annak idején az osztályok mellőzésével napirendre tűzése iránt intézkedni méltóztassék. Elnök: A véderö-bizottság jelentése ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni és ha a tisztelt ház beleegyezni méltóztatik, az osztályok mellőzésével fog napirendre tűzetni, még pedig miután az 1888. év nagyon közel van, azt hiszem, ezélszeríí lesz ennek tárgyalását a legközelebbi hét első napjainak valamelyikére tűzni ki, a mi iránt majd leszek bátor javaslatot tenni. Josipovivch Géza Jegyző: Mohay Sándor! Mohay Sándor, a mentelmi bizottság előadója: T. ház! Van szerencsém a mentelmi bizottság jelentését bemutatni a következő mentelmi ügyekben: sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségével vádolt Vadnay Andor, ugyancsak sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségével vádolt Pázmándy Dénes és rágalmazás vétségével vádolt Szabó Lajos mentelmi ügyében: kérem a tisztelt házat, méltóztassék a jelentéseket kinyomatni, szétosztatni és annak idején napirendre kitűzni. Egyszersmind van. szerencsém bemutatni a bizottság folyó évi deczember hó 7-én tartott üiésének tárgyalási jegyzőkönyvét, kérvén, hogy annak a ház levéltárában leendő elhelyezése iránt intézkedni méltóztassék. Elnök: A mentelmi bizottság jelentései Vadnay Andor, Pázmándy Dénes és Szabó Lajos képviselő urak mentelmi ügyében ki fognak nyomatni, a ház tagjai közt szétosztatni és annak idején napirendre fognak tűzetni. A mentelmi bizottság által bemutatott jegyzőkönyv el fog helyeztetni a ház levéltárában. Több jelentés nem lévén, következik a napirend : a bor-, hús-, czukor- és sörfogyasztás megadóztatásáról szóló 1875. évi XXVIII. és 1883. évi V. törvényezikkek némely határozmányainak módosításáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása és pedig először a czím. JosipOVÍCh Géza jegyző (olvassa a czímet, mely észrevétel nélkül elfogadtatott. Olvassa as 1. §-t). Kiss Albert: T. ház! Vannak oly körülmények, midőn az ember a törvény és tisztesség határai közt kényszerülve van megtenni az utolsó próbát, az utolsó lépést bizonyos ügy védelmében annak a közönségnek a javára, a mely azon törvény által a maga létfetiíartásában van véglegesen fenyegetve. Ily helyzet az, a melyben én is a jelen alkalommal felszólalok. Nem ismétlem azokat, melyeket az általános tárgyalás alkalmával már elmondani szerencsés KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. I. KÖTET. voltam, csak ismételve felkérem a tisztelt ház figyelmét azon szőlőtulajdonosok helyezetére, kik védelmi állásban vannak a vészszel szemközt, kiknek szőlői már nem teljes erővel termőképesek, de még el sem vesztek. Méltányos, hogy ezen új adó ne sújtaná azokat, kik küzdenek a vész ellen, de már alig terem annyijok, hogy a termés a jelen adózási rendszert megbírja. Ott veszem fel a fonalat, bár hosszabban szólni nem akarok, a hol a tárgyalás tegnapelőtt bevégeztetett. A mélyen tisztelt pénzügyminister ur hoszszas beszédében felhozta mindazon indokokat, a melyek ezen törvényjavaslatnak törvény erejére emelése mellett ő szerinte bizonyítanak. De ezen törvényjavaslat, melyben oly sokféle közvetett adó behozatala van összefoglalva, bár védhető ő szerinte azon szempontokból, a melyeket elmondott, meg kell jegyeznem, hogy még a tisztelt pénzügyminister ur is hosszú beszédében csakis a borfogyasztási adóra vonatkozólag nem hozott fel érveket, hanem arról mélyen hallgatott, (Ugy van! a szélső haloldalon.) Ezt kell megjegyeznem a t. előadó ur beszédét illetőleg is. En előttem ugy tűnik fel, t. ház, hogy ez által a tény által habár hallgatólag is, de ugy az előadó ur. mint a minister ur elismerték az általunk felhozott indokok helyességét, nem is lehet ez t. ház, másként. Ha általánosságban mondjuk el, hogy ezen fogyasztási adóemelés a szőlőtermelőt nem sújtja, hanem sújtja az egyes borfogyasztókat, ez olyan a milyen bizonyítéknak látszik, de ha kivül az életben a tapasztalattal ezen állítást megjegyeztetni akarjuk; meg fogurk győződni róla, hogy ez oly bizonyíték, mely az életben másként valósul, melyet a tapasztalat megezáfol. Állításomat egy példával bizonyítom. A legközelebbi szüret alkalmával az a vidék, melynek érdekében felszólaltam: az Érmeilék a maga szüreteit október 20-án kezdte meg. Ez ott a szüretre elfogadott időpont. A szüret kezdetén a mustnak ára, mint arról bárki tudomást szerezhet. 8 frt—8 frt 25 kr. volt. Megjelent ott több bornagykereskedő. 22-én beadatott a kormány által ezen törvényjavaslat — méltóztassék megnézni a keletet, hogy pontosan jelzem — és mikor a nagy közönség október 24-én — mert 20-án az elöljáróság szürete kezdődött — megkezdte maga a szüretét, már e törvényjavaslat ismeretessé vált. És mi lett az eredmény? 24— 25-én leesett a must ára 7 frtra és sajátságos, hogy épen annyival bukott a must ára, mint a mennyi adóemelést a törvényjavaslat ajánl és kilátásba helyez. Későbben a lapok közölték ezen törvényjavaslatot még tovább és mikor ismeretessé lett ennek 5-ik §-a, a melyet a pénzügyi bizottság, fájdalom, £ még rosszabbá tett, mint az ere40