Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-26
28. országos ülés d..eze»ib.;r 5. 1887. 245 sem szenved, hogy ezen szolgáltat;';sok után azok értéke felveendő és erre az illeték ki fog vettetni. Hasonló eset áll elő ugyanezen 2. §. a) pontjában, a hol a hagyatéki eljárás folyamán eszközölt leltározás alkalmával a hagyatékok után illeték kivettetni rendeltetik, mert itt is igen gyakran fordul elő azon eset, hogy az özvegyi jog is, mely nem megy át az illetőkre az özvegy életében, illeték-kiszabás tárgyát képezi, holott a hagyatéki ingatlanok után az örökösök az értéknek megfelelő illetéket megfizetik. Már most kérdem, igazságos és megengedhető-e a törvényjavaslat azon intézkedése, hogy az özvegyi jog után az özvegy még külön fizessen illetéket? Módosítványt nem adok be, mert ezen szakasznak újabb szövegezés oly lényeges, hogy egyszerű módosítással a helyes szövegezést nem ajánlhatnám, hanem azt vagyok bátor indítványozni, hogy ezen szakasz az általam jelzett irányelvek szerinti helyes szövegezés végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttassék vissza. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor: T. ház? (Halljuk!) Az előttem szólt t. képviselő ur aggályainak eloszlatására először azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a törvényjavaslatnak ez a szakasza szórói-szóra vétetett át az illetékszabályok 64. szakaszából, íi melynek első pontja ekként hangzik: „az illeték-kiszab Isnál az ingatlan értékének vétetik az adásveveséknél, ideértve a bírói árveréseket is, rendszerint a vételár, az elvállalt szolgáltatások értékével együtt." Másodszor azt vagyok bátor megjegyezni, hogy itt nem fentartásokról, hanem szolgál tatásokról van szó. Nagyon természetes tehát, hogy ha valaki egy átadott ingatlanból fentart magának valamit, az nem tekinthető szolgáltatásnak, mert szolgáltatás alatt azt értjük, ha valamely kíkötmény az átvevő által teljesíttetik. És e tekintetben harmadszor a t. képviselő ur megnyugtatására mondhatom, hogy az illetékkiszabásnál ma is ugy járnak el, hogy az ily fentartásokat szolgáltatásnak nem szokták venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Hogy ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Kérdem a t. háztól: méltóztatik-e elfogadni Simonfay képviselő urnak azon indítványát, hogy a harmadik szakasz a pénzügyi bizottsághoz utasíttassék vissza a képviselő ur által jelzett értelemben való átdolgozás végett? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani, (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadja el és igy a 3-ik szakasz változtatás nélkül elfogadtatott. Következik a 4-ik szakasz. Josipovich Géza jegyző (olvasta a 4-ik szakaszt). Dárdai Sándor előadó ur kivan szólani. Dárdai Sándor előadó: T. ház! E szakaszhoz bátor vagyok egy szükséges kiegészítést ajánlatba hozni. A mennyiben t. i. most az értékminimum kiszámítása a tiszta jövedelemre van fektetve, azelőtt pedig az adókulcs szolgált annak alapjául, az 188L XXXIV. t.-cz. 8. §-a szerint az illetékkiszabási hivatalokhoz adóbizonylatok voltak benyújtandók; természetes, hogy most adóbizonylatok helyett tiszta jövedelemről szóló bizonylatok nyújtandók be és ennek megfelelőleg vagyok bátor a szakasz végéhez egy új bekezdést ajánlani, a mely következőleg szól: (Olvassa.) „Módosítás a 4. §. végbekezdéseként: „Az előző 3-ik és a jelen szakasz rendelkezésének megfelelőleg az 1881. évi XXXIV. t.-cz. 8. §-ának b) pontjában említett adóbizonylatok helyett oly bizonyítványok állitandók ki, a melyekben a földbirtokra, a házbéradó alá tartozó házakra és a királyi kisebb haszonvételekre nézve a megfelelő adó alapjául szolgáló és a jelen szakasz 1., 2. és 5. pontjában meghatározott tiszta jövedelem van kimutatva. Méltóztassék e kiegészítést elfogadni (Helyeslés). Josipovich Géza jegyző: Szivák Imre! Szivák Imre: T. ház! A 4. §. első bekezdésében egy igen helyes alapgondolat van felvéve és keresztül vive, mely az eddigi catasteri törvényekben is többszörösen benne van. Nevezetesen, hogy valamely vizszabályozó vagy ármentesítő társalat kötelékébe tartozó földbirtoknál annak eladása vagy átruházása esetében a birtok értékénél figyelembe vétessék és a tiszta jövedelemből levonassék a vízszabályozási járulék. Ez helyes s ezt a gondolatot correcte ki is fejezi addig a szöveg, a hol az van mondva, hogy „szabályszerű módon megállapított vízszabályozási járulék", azonban utána következik zárjel között egy másik fogalom, t. i. „védmüfentartási költség". Ez rokonfogalom ugyan, de kevesebb a vízszabályozási járuléknál, sőt fölösleges is, a mennyiben a vízszabályozási járulékban benne van a védmű fenntartási költség is, mely együttes kivetés tárgyát szokta, képeziű az ármentesítő társulatoknál. Nehogy tehát ez a kivetésnél zavarokra vagy oly magyarázatokra szolgáltasson alkalmat, hogy a zárjel közt érintett fogalom általa törvényjavaslat kevesebbet akart megadni, mint a mi a vízszabályozási járulék által megadatni ezéloztatik és kell is, hogy a. törvény" értelmében megadassák: javaslatba hozom, hogy a zárjel közti e kifejezés „védmüfentartási költség", mint fölösleges észavarokra alkalmat adó, hagyassák ki a szövegből. (Helyeslés.) Dárdai Sándor előadó: A zárjel közti kifejezésnek intentiója az, hogy magyarázatul szolgáljon. Kétségtelen azonban, hogy nemcsak .1 védmüfentartási költség, de egyáltalában a vízszabályozási költségek veendők figyelembe. De
