Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-25

240 25, országos ülés doczember 3. 18S7. Wekerle Sándor: Bocsánatot kérek, de mikor felszólaltam (Halljuk! Halljuk! jobbfélol) első szavam az volt, hogy a t. ház engedelmével leszek bátor néhány szót szólni (Nagy zaj szélső bálfélól. Halljuk/ Halljuk! jobbfelöl) és ha jól emlékszem, a t. képviselő ur is vagy legalább is a pártja azt mondta rá, hogy „halljuk!" (Nagy zaj szélső bah bálfélól.) Különben biztosíthatom a t. képviselő urakat, hogy nem soká leszek terhükre (Halljuk! Halljuk! jobbfélol. Nagy zaj szélső balfélől) és hogy csak azt akarom még megjegyezni — és ezt el fogja talán a t. képviselő ur ismerni és el fogja hinni s nem fog engem ezentúl vádolni, hogy önző érdekekből vállalkoztam e kormány szolgálathr&,(Nagy zaj és nyugtalanság szélső balfélől) legyen róla meggyőződve, hogy ha engem magánérdekek vezettek volna, én nem ezen keresetre, hanem talán olyan formára adtam volna magamat, mint a képviselő ur. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl. Felkiáltások szélső balfelöl: Ez gorombaság! Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Azt mondta továbbá előbbi felszólalásában a t. képviselő ur — ha jól emlékszem — az előadó urnak, hogy nem tudja, hogyan kell históriát irni. (Fclkiédtások szélső halfelöl: Ez a 162. szakasz!) Thaly Kálmán: Ön sem tudja, hát mit avatkozik bele! (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfélol. Felkiáltások szélső balfelöl: Eláll! Eláll!) Wekerle Sándor: Hogy én tudok-e vagy sem, ezt még nem bizonyítottam be; de hogy Thaly képviselő ur nem tudja, azt aligha be nem bizonyította már ő maga. (Nagy zaj szélső balfélől. Tetszés jobbfélol.) Thaly Kálmán: Nem az ur a bírálóm hanem a külföldi akadémia. Itt arrogantiával és gorombasággal nem győzünk. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Eláll! balfélől.) Wekerle Sándor: Csak annyit akarok még megjegyezni (Félkiáltások szélső balfélől: Halljuk az elnököt!) Elnök: Ez oldalról (az ellenzékre mutat) az hangoztattatik, hogy minő jogon beszél a szónok ur. (Felkiáltások szélső baloldalról: Ily hosszasan!) Minthogy én vagyok hivatva arra ügyelni, hogy a házszabályok megtartassanak, megkell mondanom azt is, hogy minő jogon beszél a képviselő ur. (Helyeslés jobbfelöl.) A képviselő ur a 162. §. alapján szól, mely következőkép hangzik (olvassa): „A ministerek az 1848 : III. törvényczikk 28. §. alapján bármikor felszólalhatnak. A ministerek megbízottjai, kik a háznak előre bejelentendők, a szükséges felvilágosítások adása végett a tárgyalás folyamában és a szavazási kérdés feltevése előtt szintén szót kérhetnek, nemkülönben a bizottsági előadók is, a hozzájuk intézett kérdésekre, vagy a vita alatt felmerült kételyekre nézve". Minthogy pedig a t. háznak előre bejelentettem, hogy a ministerelnök ur ma nem jelenhet meg, a szükséges felvilágosítások megadásával Wekerle Sándor államtitkár ur bízatott meg, ennélfogva őt a házszabályok 162. §-a alapján a szó mégis illeti, (Helyeslés jobbfelöl.) Wekerle Sándor: Csak röviden akarom a historia-irásról megjegyezni azt, hogy arról nem tud a história semmit, hogy a képviselő ur ezen oldalon három cabinetetj megbuktatott volna, de a história — ha ugyan fog tudni róla —- annyit fog tudni, hogy ezelőtt itt duzzogott — a mint kifejezte magát — most pedig ott dörög. És miután oly türelmetlenül méltóztatott meghallgatni, saját igazolásomra még egyet hozok fel. Bocsánatot kérek, de én egy tárgyalás alatt levő javaslatnál soha a tárgyi támpontoktól eltérni nem szoktam. (Felkiáltások balfelöl: Látjuk! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) és nem is fogok soha, (Helyeslés jobbfelöl) hanem akkor, midőn a legkomolyabb törekvés mellett, midőn tárgyilagos felszólalásom mellett a személyeskedés terére méltóztatik lépni, midőn komoly, helyén levő argumentumok helyett, vagy azok mellett a tréfálódzás terére lép, saját részükről se méltóztassék rossz néven venni, hogy ha én is kiterjeszkedettebb mértékben élek azon joggal, mely engem ép ugy megillet, mint a képviselő urat. (Zajos helyeslés jobhf elől.) Hegedüs Sándor: T. ház! Eötvös Károly ur beszédének elején nem voltam jelen s akkor mint az előadó urnak reflectatiójából észrevettem

; már szintén foglalkozott velem a nélkül, hogy én a vitában részt vettem volna. Mi indította erre, nem tudom ; valószínűleg személyeskedés! vágy. (Ellenmoniások a szélső baloldalon). Ez egyébként tökéletesen megengedett és némely párt által nagy mértékben igénybe is vett fegyver. Ez ellen nincs szavam. Ezt csak mint előzményét akartam előre bocsájtani annak, a mit már halottam; mert Eötvös Károly képviselő ur beszéde vége felé azt méltóztatott szó szerint mondani: „a bányai választó számára ügyvédet keres, ez elfogadja ügyét, de annak ára van, még pedig nagy (Derültség jobbfélol); de az egy forinthoz képest akkora ára nincsen, mint azon szolgálatoknak, melyeket Hegedűs Sándor képviselő ur végez." (Közbeszólás a szélső baloldalról. Igen,mert mutogatott ide át) Hogy mi indoka volt Eötvös Károly képviselő urnak ezen reflexióra, azt ő fogja megmondani. Épen számon akarom tőle kérni és azt hiszem, hogy ehhez jogom is van. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) En, t. ház, oly dolgokat, melyeket, ha itt eligazítani lehet, nem szoktam máshova vinni (Helyeslés jobbfélol) s ezért egészen nyíltan és egészen őszintén kérdem a t. képviselő urat itt a ház előtt, a hol ezen felszólalás történt, (Helyeslés a jobboldalon) azzal akart ő e szavaival rágalmazni engem, (Nagy zaj a szélső baloldalon. Helyeslés a jobboldalon) ismétlem azzal akart rágalmazni engem,