Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-25

25. országos ülés deezember 3. 1887. 237 Hogyan Ígérjem a pénzügyi kibontakozást, midőn tudom, hogy nem lehet ? (Élénk helyeslés la

1 felöl.) És én, a mikor Wekerie Sándor t. képviselő urnak azt mondom, hogy nem sokáig lehet, az alatt azt érzem, hogy azzal az Ígérettel, hogy önök a pénzügyi egyensúlyt helyre állítják, nem sokáig lehet. Vagy gazdálkodnak öuök továbbra is ugy, mint eddig, fej nélkül, könnyelműen, botrányosan és az ország pénzügyi helyzetét mind jobban elmerítik, akkor mindent lehet; vagy pedig megtartják adott szavukat és akkor nem lehet és félre kell vonulni ok. Ezt értem én a politikai lehetetlenség alatt, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon) Önök pedig azt értik, hogy a mig szavazatuk van, bárhonnan kerül az, addig mindig lehet. (Élénk helyeúés a szélső baloldalon.) Ezt a politikát mi nem osztjuk. Azt mondja a t. államtitkár ur, hogy csak a közönség hibája, ha az illeték-kiszabási hivatalok zaklatják. Bocsánatot kérek, a t. államtitkár ur a pénzügyi szolgálat bureaujából jutott a parlamentbe, én és barátaim a közéletből jöttünk ide. Ezt nem megrovásként mondom, mért egyik oly jogosult pálya, mint a másik. Az administratio kiváló férfiainak itt kell lenniök és jó, ha sokan vannak. De azt kérdem a t. képviselő úrtól, ha az ő bobrói vagy nem tudom melyik kerületében egy szegény emberre egy forint helyett két forint illetéket rónak ki, mi a mód arra, hogy e két forintot ne legyen köteles megfizetni. Csak kis összeget mondok azért, mert a mily helyzetben van az a szegény bobrói választó .... (Felkiáltások jobbfelöl: Nem bobrói, hanem nagybányai!) Jól van, hát legyen nagybányai; (Derültség szélső balfelöl) abban a helyzetben én és barátaim minden nap vagyunk. Az az ember, a kire két forintot róttak ki egy forint helyett, elmegy maga az adóhivatalhoz, de ott azt mondják neki: „nem tartozik ide a dolog és élő szóval mi semmi protocolumot fel nem veszünk; tessék ezt írásban beadni!" Erre elmegy az illető a községi jegyzőhöz, de ezek legnagyobb része ezt a dolgot nem érti s nem is volna tanácsos reá bizni. Elmegy tehát az ügyvédhez. A bobrói ember talán Kubinba, a nagybányai ember talán Szatmárra megy ügyvédet keresni. Az elfogadja az ügyet, de annak ára van, még pedig nagy. (Derültség jobbfelöl. Felkiáltások: Ö hídja!) Ahhoz az egy forinthoz képest nagy ára van, de akkora ára nincs, mint azon szolgálatoknak, melyeket Hegedűs Sándor képviselő ur végez. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Nagy mozgás jobbfelöl. Zajos felkiáltások: Eendre! Eendre! Halljuk az elnököt! Elnök csönget.) Elllökí Kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék személyeskedni. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zajos félkiáltások a szélső baloldalon: 0 kezdte!) Eötvös Károly: Bocsánatot kérek, hazafias kötelesség, adósnak nem maradni. (Derültség balfelöl.) Pénzügyi törvény felett tanácskozunk: meg kell a közügynek fizetni mindenért. (Mozgás jobbfelől.) Az a szegény ember appellál a pénzügyigazgatósághoz. Tegyük fel, hogy jóváhagyták a kirovást, mert ez a gyakori eset. A szegény emberen az esecutio porát végig verik. Akkor ez appellál az ország központjában levő pénzügyi törvényszékhez s ezután, a hogy ez a pénzügyi bíróság el van halmozva teendőkkel, ha, igen gyorsan megy a dolog, őt exequálják három hónap múlva, igazságot kap pedig a pénzügyi bíróságtól egy év múlva vagy később, a mikor már ennek a szegény embernek minden apró ingóságát elárverezték. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Tehát vegye tudomásul a t. államtitkár ur, hogy akárhányan vagyunk s in specie én, abban a helyzetben, hogy kirójják reánk a helytelen, alaptalan illetéket más nevében, más ügyért, oly emberek után, a kiknek hirét soha nem hallottuk. Nekem az a praxisom, hogy megnézem, hogy mennyi az összeg. Ha olyan csekély, hogy nem érdemes fáradni, mert sokkal drágábba kerül az utánjárás, kifizetem, kifizetek 25— 30 forintot. Ha olyan az ügy, hogy már igazán kihoz a phlegmámból, vagy jelentékeny az összeg, akkor utánajárok a dolognak. Rendszerint megnyerem; egyetlen egy sem volt, hogy meg nem nyertem volna. Igen, de nekem az utánjárásomért, bosszúságomért soha senki elégtételt nem ad s azon helytelenül eljáró tisztviselő rendre sem utasittatik, soha az államtitkár ur annak a körmére nem üt. Azt mondják, hogy fegyelmi eljárás alá vonatik a tisztviselő, ha helytelenül jár el. Tudom, hogy ennek ugy kellene lenni; de mondjon egyetlenegy igaz és flagrans esetet a t. államtitkár ur, a midőn valamely pénzügyi közeget azért, hogy magasabb illetéket rótt ki, mint kellett volna, megbüntettek volna, Az egész ország nevében kérem, mutasson a t. államtitkár ur egyetlen egy rendeletet arra, hogy azért, mert magasabb kirovást tett valamely tisztviselő, fegyelmi vagy más utón megbüntettetett volna. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Es itt sajátságos praxisa van a pénzügyi kormánynak, képviselőinek, a ministernek, államtitkárnak, az osztálytanácsosnak, le az utolsó számfeletti, tiszteletbeli fogalmazó-segédig, vagy nem tudom kiig. (Derültség. Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha coneret eseteket hozunk fel itt, az ily panaszokra azt mondják: egyes eset nem bizonyít. Ha általános panaszokat hozunk r fel, azt felelik: tessék coneret esetet felhozni. És tíz év óta ez folyton igy van, sőt több idő óta. így volt ez a volt pénzügyminister ur idejében s ugy látom, hogy annak iskolájában növekedvén, a t. állam-