Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-25
25. országos ölés íeezember 3. 1S87. 231 Megengedem, hogy vannak államok, a melyekben kisebbek az illetéktételek, mint pl. Németországban, de ott az eljárás annyira korlátozva van és nehézkes, hogy igazán, különösen kisebb vagyonok átruházásánál én inkább megfizetem a terhesebb illetéket, semhogy alá vessem mfigamat az oly költséges és sok fórumhoz kötött eljárásnak, mint ott. Méltóztassék például venni n szomszédos Austriát. Általában az a nézet, hogy az illeték kisebb, mert csak 37 2 7°, de ha hozzávesszük a 25°/° pótlékot, akkor kitűnik, hogy az illeték ott 4 3 /8°/o, míg nálunk csak 4 3 /n» 0 /°. Nézzük Olaszországot, Ott az adásvevési illeték a pótlékkal együtt 3°/*>, de az értékelésnél oly terhelő határozniányok vannak, melyek az illetéket sokkal nagyobbá teszik. Vagy nézzük Franeziaországot. Ott az illeték az adásvételeknél 6Vio°/o, síit némely helyen 67*%. Ily külföldi tételekkel szemben, melyeket nemcsak az említettem államokban találunk, hanem az adózási viszonyok tekintetében igen kedvező helyzetben levő Svájcában is, mert ott az adásvevési illetékek semmivel sem kisebbek, sőt némely cantonban pl. Genfijén, nagyobbak mint nálunk: ha mondom, azt látjuk, hogy külállamokban, a hol az egyenes adók kisebb tételüek, mint nálunk s azon államok ama kedvező adózási viszonyok között is indokoltnak látják, hogy ama terhelő illetékeket fentartsák : kérdem, hogy nekünk, midőn az állam jövedelme fokozására gondolunk, nem-e első sorban e jövedelemforrás kihasználására kell-e törekednünk? Hogy az értékre ez nem lesz visszahatással, arra nézve utalok azon előírási kimutatásokra, melyek azon évekre vonatkoznak, midőn ezen korábbi birtokváltozások megszüntetése nálunk már keresztül volt vive. Midőn 1873-ban emeltük ez illetéket, vagyis megszüntettük az előző birtokváltozásokat, az illetékjüvedelem, mely korábban az előírásoknál 8 —9 millió körül volt és 97* millión felül soha sem emelkedett: 1873-ban igaz, hogy nem csupán ez intézkedések, hanem más tényezők folytán is 137* millióra emelkedett, 12 millió körül maradt állandóan. (Egy hang hatfelöl 12 millió?) Nem akarom felsorolni a különböző éveket, különben rendelkezésére bocsátom a kimutatást. Viszont í 880-ban, midőn az előző birtokváltozások miatti illeték elengedés újra helyreállíttatott, azt látjuk, hogy a jövedelem apadt és csak legutóbb érte el a korábbi összeget. De ha nem ezen előírási tételeket, hanem a megkötött, adás-vételek számát, a bejelentett jogügyleteket vesszük, akkor is azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy az adásvevések mennyiségére 1873-ban a birtokváltozások miatti illeték-leengedések megszüntetése nem volt befolyással. Itt is azt tapasztaljuk, hogy 1873-ban nagy az emelkedés, a mi más tényezőknek tulajdonítandó, de állandó az emelkedés 1881-ig, midőn az illetékleengedés újra behozatott. 1881-ben a jogügyletek száma semmivel sem nagyobb, mint 1880-ban, sőt 3—4 tétellel kisebb és az 1880 iki, tehát az 1873: IX. törvényezikk hatálya alatti állapot csak 1886-ban éretett el, még akkor sem egészen. Megengedem, hogy ez adatokból számszerinti következtetést vonni nem lehet arra, hogy e törvényjavaslat mennyire fogja az állam jövedelmeit fokozni, nem lehet biztonsággal azt sem mondani, hogy a törvényjavaslat egyes esetekben soha sem lesz visszahatással az adásvételek számára; de általában ez adatok azt igazolják, hogy a megkötött jogügyietek száma sem az egyik, sem a másik törvény hatása alatt nem változott s hogy e szerint e törvények nem voltak visszahatással az illetékek nagyságára. De hallottam oly vádakat is, hogy az illetékemelés visszahatással lesz különösen a fővárosban az építési iparra, a mennyiben lankasztani fogja az építési kedvei. Hát már kérem, t. ház, hogy akkor, midőn a fővárosban maguknak az építészeknek díja 37ío7°-et tesz az egyes épületeknél, akkor 7*7o-nyi illetékemelés általában visszahatással lehet-e az értékre és az építési kedvre? Visszahatással lehet-e akkor, midőn a tégla, a homok esetleges drágulása vagy azon körülmény, hogy a szomszédban egy-két házzal többet építenek, sokkal nagyobb befolyással van az építési kedv lankasztására, mint ezen százaléknak jelentéktelen tétellel való emelése. Azt merem mondani, hogy daczára ezen emelésnek még sokkal mérsékeltebb lesz az illeték. mint az általam most felsorolt adatokban, mert méltóztassanak megnézni az érem másik lapját és tudniillik az értékmegállapítást. Vájjon mondhatják-e azt, hogy mi az értékmegállapításánál a a házosztályadó alá tartozó ingatlannál csak a hagyaték esetében vettük a házosztályadót alapul; másutt a becslés kívántatott, a mi a félre terhes volt, mert becslő-bizonyíatot kellett hozni s nagyobb értékről szólt. Most ugyancsak az eljárás egyszerűsítése végett mint minimumot mindenütt az alapadó hatvanszorosát akarjuk tekinteni. Másodszor elejtjük az ériékelés terhes módját. Míg ma jogában áll a pénzügyigazgatónak azt mondani, hogy én kívánom ingatlanodat bíróilag, hatóságilag megbecsülteim és hogy ha a differentia 127«7o-nél többre fog ütni a bevallottnál, akkor te fogod fizetni a becslés költségeit. Ez a félnek esetleges zaklatásával járó eljárás egészen mellőztetik. Ezen eljárás nem egészen idegenszerű, más államokban például Olaszországban, Francziaországban ugyancsak 127»°/o-re, vagyis a kü. löuzet egy nyolezadára fektetve, ma is érvényben
