Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-25

228 2». országos ülés deezember 3. 1887. valóságos progressiv adóztatás, de nem a nagyobb birtokos, a társadalom kegyeltjeinek terhére, hanem a kis- és középbirtokosok, a munkások, a dolgozó osztály terheltetésére. (Ugy van! a szélső balon.) Ilyen fejetetejére állított adórendszert és ilyen pénzügyi programmot csakugyan nem lehet másutt, mint itt, ezen cabinet kormányzása mellett találni, a melyik szabadelvűnek nevezi magát. T. képviselőház! Meg kell még jegyeznem, ámbár a részletes tárgyalásnál is megjegyezhetném, de ha már felszólaltam, elvégzem itt, meg kell jegyeznem, hogy az illeték-egyenéitéket képező kirovásnál én szeretném, ha a t. kormány nagyobb figyelemben részesítené a szegényebb egyházakat és községeket, mint a mily figyelemben részesíti e törvényjavaslatban. Bármely szegény és kis egyháznak legyen valamely ingatlan birtoka, attól illeték-egyenértéket fizetni kell. A népoktatásai szánt ingatlan alapok is folyton fizetik az illeték-egyenértéket. Az 1868-iki törvényhozás, midőn e kérdéshez hozzányúlt, a közoktatási és jótékony czélra szánt alapítványokat, tekintet nélkül arra, hogy r.zok ingók vagy ingatlanok, az üleíék-egyenérték alól legalább elvileg felmentette. Ezen törvény csak az ingóságokat menti fel. Pedig — és ezt szives figyelmébe ajánlom Sziväk t. képviselőtársamnak, az ő szava, ugy kell lenni, nagyobb meghallgattatásra talál ott, nnnt a mienk — a közigazgatási teendők irtózatos tömege ruháztatik a községekre épen az állami administratio érdekében. A községek terhei naponként emelkednek s azon sok feladatnál fogva, melyet a kormány kormányzási és törvényhozási utón a községek vállaira rak, a községek domestikája napról-napra emelkedik. A legtöbb községnek van kisebb nagyobb ingatlan birtoka a községi alapok fedezésére. Ha tehát a kormány egyrészről az illeték-egyenérték kivetésénél és behajtásánál nincs tekintettel a községekre, másrészről a községeket az állami administratio feladataival mindinkább terheli, azon községeknek előbb-utóbb össze kel] roskadnia. A domestica folyton emeltetik és sokszor az állami adónál nagyobb. Én tehát, mint komolyan figyelembe veendő princípiumot, ajánlom a pénzügyminister úr és az egész cabinet figyelmébe, hogy ott, a hol a köz ségi háztartásnál bizonyos maximalis összegnél magasabb domestica kivetése szükséges, nem volna-e helyes, hogy az illeték-egyeuérték alól az illető község birtoka fölmentessék (Helyeslés a szélső baloldalon) és különösen oly községeknél és egyházaknál, melyekben a lelkészi szolgálat fentartása nagy terhekbe kerül és a melyek az elemi oktatást maguk végzik, nem volna-e időszerű és szükséges, egyenesen az elemi közoktatás czéljaira szánt ingatlanokat az illetékegyenérték alól felszabadítani ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) A cu'tusminister ur — épen most ment ki — lelkiismeretének nagy gondjai közé például a római kath. egyházban a szegényebb lelkészek congruájának javítását. Igaza van, helyes a czél, melyet maga elé tűzött. De vájjon csak a róm. kath. egyház lelkészei érdemlik meg azon figyelmet és nem a többi egyházak lelkészei is? Kétségtelenül ép ugy. De ha azok meg nem érdemelnék is, vájjon azon közoktatással foglalkozó egyházak, melyek maguk tartják fenn iskoláikat és maguk szerzik be az alapokat, vájjon azon szegény egyházaknál és községeknél, melyekben csak ugy csikorognak az emberek az állami administratio súlya alatt, nem kellene e megfontolni, hogy az ily czélokra szánt ingatlanok az illeték-egyenérték adó alól mentessenek fel. Ezeket tartottam, t. ház szükségesnek annak indokolására felhozni, hogy én és barátaim miért nem fogadjuk el a törvényjavaslatot. Mielőtt beszédemet befejezném, Horánszky t. barátomnak egy állítására is megjegyzést kell tennem. (Halljuk!) 0 azt mondja, hogy minden más téren lehet helye az ámításnak, ámulásnak és az illusióknak, de pénzügyi téren ezeknek helye nincs. Ezen cabinet élete bizonyítja azt, hogy t. barátom ebben is alaposan téved, (Derültség a szélső baloldalon) mert a mióta ezen cabinet az ország ügyeit vezeti, azóta az ámításokat és illusiókat sehol sem tenyésztette gazdagabban, mint épen a pénzügyi téren (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon) és tenyészteni fogja ezentúl is. És tenyésztési dühének épen legfényesebb bizonyítéka a jelenlegi pénzügyminister exposéja, midőn azt állítja, hogy pár év múlva itt az egyensúlyt helyre fogja állítani és midőn, nem minket, mert mi ugy sem hisszük, de saját pártját azzal biztatja, hogy ha ez meg az megtörténik, akkor 1892-ben Magyarország államháztartásának egyensúlya helyre fog állíttatni. Az, a ki azt oly alaposan elrontotta, pár év alatt helyreállítani nem lesz képes és én csak azon csodálkozom, hogy a t. előadó ur ma is hivatkozott a pénzügyi bizottságnak egy régibb észrevételére, hogy tudniillik a pénzügyi bizottság már korábban ajánlotta ezt és azt a pénzügyi bizottság igenis kimondotta és ki fogja mondani mindig ezt és azt. Egyszer kimondja, hogy takarékoskodjunk, mert már itt az ideje, de azért sem a bizottság, sem a kormány nem fog takarékoskodni; a következő években mindig rosszabb költségvetésekkel jő a kormány a ház elé, de azért ugyanaz a pénzügyi bizottság azt is mindig megszavazza s a t. háznak elfogadásra ajánlja. Akárhányszor felmerült szükségessége annak, hogy e cabinet visszavonuljon, hisz ugy sem tud már az ország érdekében semmit tenni, csak maga él. (Derültség balfelöl, mozgás jobbfélől.) A kormány magasabb tekintetekből nem vonult vissza, de azért Dárdai Sándor és Hegedűs