Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-24

24. országos ülés deezeiüber 2. 1S87. 209 fogja elérhetni kitűzött czélját, ha a fogyasztók érdekeit nem respectálja. Meg vagyok győződve, hogy bármilyen helyes intézkedéseket is tett az állam vagy a kormány arra nézve, hogy a dohány mikép finomíttassák, szárittassék és hogy a beváltás körül mikép járjanak el az illető közegek, ha a fogyasztó közönség érdekeit nem fogja tekintetbe venni — már pedig mostanáig nem vette — akkor nem fogja elérhetni czélját, az állami jövedelmek fokozását, mert a fogyasztás kisebb lesz mint idáig volt. Én, t. képviselőház, mint fogyasztó és nem mint termelő, a fogyasztó közönség érdekében óhajtanék egy módosítványt benyújtani. Ez azonban antisemita képviselő részéről történvén, nagyon is kétlem, hogy módosítványom, ha csak kézzelfogható argumentumokkal nem lépek fel mellette, elfogadtassák, azért kénytelen vagyok módosítványomat némileg indokolni, iliustrálni. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A javaslat ugy, a hogy idáig szövegezve és elfogadva van, én szerintem esak félmunka, a mennyiben inkább a zsidóérdekeket respectálja, mintsem a keresztény termelők érdekeit. (Derültség.) Az én álláspontom és felfogásom szerint, kizárva azt a lehetőséget, hogy a zsidók dohányt termeszthessenek, nem kellett volna oly nagy szigorral eljárni a keresztény termelőkkel szemben. Mert az tény, hogy a zsidó nagytermelők a mint mostanáig meggazdagodtak a dohányból, ugy meg fognak gazdagodni a jövőben is. A mi pedig a csempészet ellen életbe léptetett óvrendszabályokat illeti, a csempészetnek elejét lehetett volna venni egyetlen egy szóval, ha tudniillik kimondjuk azt, hogy zsidófináncz ne ellenőrizze a csempészetet. (Nagy derültség.) Én a fogyasztók érdekében fogok módosítványt benyújtani, de azért van szavam a t. kormányhoz is abban a'íekintetben, hogy nyilatkoznék már egyszer: ugyan micsoda különös érdek köti, hogy a keresztény őslakók, őstermelőt érdekeit nem igen szereti respectálni, a zsidó érdekeit pedig mindenkoron; holott én tudom, hogy a kormány* nak ez a filosemita eljárása ép a kormány hátrányára van. Ugy tudom, hogy a zsidó dédelgetés következtében a mai kormány már nem kap Kothschildéktól kölcsön, holott az oly kormányok, melyek antisemita álláspontot foglaltak el, igenis kapnak, sőt Hirsch báró előáll néhány millió összeggel s nagylelkűen felajánlja azoknak az államoknak, melyek az antisemita kérdést magukévá tették és a zsidókat megrendszabályozni óhajtják. Persze nagy dolog ilyen alakban felfogni a kérdést Magyarországon, mert a szabadság, egyenlőség és testvériség ellenében vétünk, míglen másutt, például akis Romániában ezen felfogás dominál s azt látjuk, hogy ott a trafikot is elvették a zsidóktól és ezen KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. I. KÖTET. állam nem küzd olyan deficitekkel, milyenekkel a mi kormányunk küzdeni szokott. No hát, t. képviselőház, én arra törekszem, hogy a nép — mert az a talajdonképi nagy fogyasztó — jó dohányhoz és jó szivarhoz juthasson. És ezt igen egyszerű módon el lehet érni, belátom ugyanis, hogy történtek üdvös intézkedések a jelen törvényjavaslatban ez iránt, de mit használ mindez, ha a kis forgalomban nincs meg a kellő ellenőrzés, ha a dohány hamisítása a trafikokban meg van könnyítve. Tudjuk ugyanis, t. ház, hogy a trafikot a zsidók monopolizálják, alig van elvétve egy-két keresztény trafik. Tehát a trafikokban történik a hamisítás, hogy miképen, elő fogom adni. Mert ha az államtitkár arra hivat* kőzik, hogy Ő jó szivarokat szí, azt hiszem, az nem irányadó, mert Ő budapesti szivarokat, úgynevezett protectiós szivarokat szí. (Élénk derültség. Zaj.) A protectiós szivarok alatt értem a válogatott szivarokat. A budapesti trafikokban minden uri ember, annál inkább az államtitkár ur, válogatott szivarokat kap, éu is kapok itt-ott, de csakis keresztény trafikban, de egyáltalában nem értem, hogy mi alapon árulnak a budapesti trafikokban válogatott szivarokat és itt az uri ember szívja a javát, a vidéki ember az alját. Hogy miért nem jut a közönség tiszta, egészséges dohányhoz és szivarhoz, annak további oka, hogy a helyiségek különösen falun, mert nem kell mindig a fővárosi trafikok után megítélni a dohány minőségét, hanem tessék körülnézni a falukon, hogy milyen dohányt, vagy szivart kénytelen színi a falusi ember, a hol a helyiség dohos, egészségtelen, a hol petróleum, kátrány szag és mindenféle miazmák átjárják a dohányt, a mely magába szívja ezen kipárolgásokat, miért nem történik itt ellenőrzés. További oka, hogy rossz dohányt kénytelen szívni a falusi ember, az, hogy a zsidó meghamisítja a dohányt. Tapasztalásból mondom, mert meggyőződtem, hogy mióta pakliban árulják a dohányt, a zsidók két pakliból hármat csinálnak; saját szolgám mutatott nékem egy paklit, a melyben kevés volt a dohány, de annál több a faanyag. Azért nem értem, hogy miért nem fordítanak gondot arra, hogy a fogyasztó közönség védve legyen ezen visszaélések ellen. Én igazi antisemita szempontból fogtam fel a kérdést és ez nem kedves dolog a kormánykörökben és kevés kilátást nyújt arra, hogy módosítványom elfogadtassák, pedig az jogos, méltányos és az állam érdekét felöleli, mert a fogyasztást elősegítené és ettől függ az állam jövedelme. De ennek daczára módosítványomat beterjesztem és egy körülményre hivom fel a kormány figyelmét, tudniillik arra, hogy egyáltalában hajlandó-e egyszer arra is figyelemmel lenni, hogy ne csak a zsidó prosperáljon minden tekintetben és mindenből ő húzza a hasznot, itt is nem a termelő fogja i húzni a hasznot, hanem az elárusító, lesz-e figye27