Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-23
184 13. országos ülés äeczémber t. 198?. A másik, a mit megjegyezni kívánok, az, hogy az úgynevezett szíízdohány okvetlenül csak felvágott állapotban és pedig koczkára vagy laskára vágva fog árusittatni, mint minden más dohány, megjelzésével annak, hogy az — mint szokták és mint mi is fogjuk nevezni — szíízdohány, mely ugy kezeltetik, mint a hogy egyáltalában a rendes kezelés történik, azaz annak a bizonyos második forrásnak ki nem téve boesájtatik gyártás alá. Ilyen dohány már most is készült kis menynyiségben, a jövő évben pedig intézkedni fogok, hogy minél nagyobb mennyiségben készüljön. Hogy mennyivel lesz szükséges szaporítani, az természetesen attól fog függni, hogy milyen lesz irányában a kereslet. Ezeket válaszolom Polónyi képviselő ur kérdésére. A mi a módosítványt illeti, bocsásson meg t. képviselő ur, én azt nem fogadhatom el. Az egész vita alatt mindig azt hangsúlyoztam és meg is vagyok győződve, hogy ugy van, hogy ha a csempészet ellen hatni akarunk, az első feltétel az, hogy azok, a mik az első szakaszban foglaltatnak, elfogadtassanak és mielőbb életbe léptettessenek. Én tehát egyáltalában nem fogadhatom el, hogy ezek életbe léptetése tovább halasztassék, mert ez a törvényjavaslat czélzatát veszélyeztetné. Hiszen épen azoknál fogva, a miket a saját szükségletre termelt vagy visszatartott dohányra nézve elmondtam, ezen hatás az 1888. évre úgyis igen alacsony fokra szállíttatik le; ha pedig ez még továbbra is kinyujtatnék, az egy volna a törvényjavaslat czéljának veszélyeztetésével. Azért kérem a t. házat, hogy a módosítást mellőzve, az 1. §-t, ugy a mint az javasolva van, elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Almásy Sándor: T. ház! Az általános tárgyalás alkalmával történt felszólalásomban figyelmeztettem a ministerelnök urat és a t. házat arra, hogy ha azt kívánja, hogy jó dohányt termelhessünk, nem elegendő az, hogy a termelőknek meghagyjuk a szárító pajták és simító házak fölállítását, hanem szükséges az is, hogy a beváltó hivatalok ösztönözzék őket arra, hogy jól, czélszerűen termeljenek és ne bénítsák, ne rontsák a termelést. Ily bénító hatású az. midőn tudják azt, hogy a dohány maximuma meg van állapítva, a mely mennyiségig termelhető. Mondtam, hogy ily esetek is fordulnak elő. A pénzügyminister ur azt mondta, hogy nincs tudomása arról, hogy ily intézkedések a ministerium által történtek volna. — Megengedem, hogy nincsen tudomása róla, de ha kérdezősködött, kellett hallania, hogy azelőtt voltak ily intézkedések; ámbár megjegyzem, hogy a somogyi levél is ott volt a ministeriumban ég arról is azt nyilvánították, hogy annak tartalmát nem tudják. De tény, hogy erről a vidéki termelők tudomással birnak és e hírek a beváltó'-hivatalokból szivárogtak ki. A másik észrevételemre a t. pénzügyminister ur semminemű választ nem adott. Azt mondottam ugyanis, hogy bénítólag hat a termelőre és tökéletesen elveszti kedvét, ha nem tudja otthon meghatározni, hogy mi a válogatott, mi az első osztályú dohány. — Példát hoztam fel, hogy a válogatott dohány minősége ellen kifogást nem tettek ugyan, de azt mondották, hogy kicsiny és nem üti meg a mértéket. — Kérem a t. pénzügyminister urat, határozza meg, minő nagynak kell lenni a válogatott dohánylevélnek, mert különben megtörténhetik, hogy más valakitől még a kisebbet is beveszik. — Ha azt akarják, hogy jó dohányt termeljenek, az ily bénító intézkedéseket legkönynyebb megszüntetni, de az igazság is megköveteli, hogy meghatároztassék, hogy minőnek kell lennie az első osztályú, minőnek a válogatott és minőnek a szivardohánynak ? Felhoztam még azt is, hogy a kápolnai kerületben a korai levelet egyáltalában nem fogadják el, ámbár azt termelésre mégis kijelölik. Ez még jobban lehangolja a termelőt. Ha tehát azt akarják, hogy a dohánytermelés fejlődjék, szüntessék meg az ily bénító intézkedéseket és azt hiszem, hogy ez jogos és méltányos követelése a termelőknek, kiknek nevében ez iránt felvilágosítást kérek. A mi e szakaszt illeti, én módosítást nem adok be, hanem azt állítom s ezt a tapasztalásból tudom, hogy ha jó ée szívható dohányt fognak adni, akkor a csempészet magától elenyészik. Én régi ember vagyok; 48 előtt is pipáztam már többedmagammal, testvéreimmel és családommal és nem emlékszem rá, hogy akár apámnak, akár magamnak terméséből csak egy csomó dohányt is felvágattam volna. Mindig boltból vettük a dohányt, mert jót kaptunk és keverhettük, mit a magyar ember szeret tenni. A szegény embernek is, a ki olcsó dohányt szí, nem az a kifogása a trafik ellen, hogy rossz, mert az ízlések igen különbözők, de nem győzi meg az árát, mert a zsíros dohányból egy kis pipával elbibelődik egész napon át s ez neki megfelelő, mig a gyenge, híg, áztatott, kiszapult és kigőzölt dohány egyszerre kiég és igy semmi élvezete sincs. Ha tehát azt akarják, hogy a csempészet megszűnjék, iparkodjanak, hogy jó szűz dohányt áruljanak mentül nagyobb mennyiségben. Én azt hiszem, hogy a t. pénzügyminister úr azon szerencsés viszonynál fogva, mely szerint annyi sok zamatú és fajú dohány terem nálunk, a melynek keverése teszi épen élvezetessé a pipázok részére