Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-22

fgg 22. országos Hiés november 30. ISS7. szerint, állithatja-e a t. előadó nr, hogy a dohány­jövedék ma egészen indirect adó? Vájjon az en­gedély, a melyért minden termelő fizet adót, nem fejadó, nem egyenes adó-e ? Hát elismerem, hogy ez igen érdekes theore­ticus elmélkedés, de főkérdésnek Magyarország jelen helyzetében ezt nem tekinthetem. Képzelhetni, hogy nem nagy lelkesedéssel proponálok sem én, sem elvtársaim közül akárki, bármely adónemet; de ha választani kell, azt mondjuk: válaszszuk azt, a mely legkevésbbé terhes és a mely legalább a közgazdaságra nem hat ki oly kártékonyán. A t. előadó úr ismételve hivatkozott az ő ér­dekes beszédében Németországra és Belgiumra s előadta, hogy ott a esempészetelleni intézkedések sokkal drákóiabbak és néhány statistikai adatot is idézett, hogy ime, nem tudom, hogy mennyi idő alatt, 21.000 kgrammot foglaltak le. Hegedüs Sándor előadó: Francziaor­szágban! Helfy Ignácz: Igen. Holott minálunk70és néhány ezerét. El méltóztatik felejteni, hogy sem Franczia­ország, sem Belgium nem dohánytermesztő orszá­gok, hogy egész Francziaországban 133,000 métermázsa dohányt termesztenek. Hogy lehet azt összehasonlítani azzal a Magyarországgal, a melynek a dohánytermelés oly igen fontos terme­lési ága. Igen helyesen mutatott rá tegnap Madarász t. képviselőtársam, hogy ott, a hol a gazda maga nem termeszt, könnyű elnyomni a csempészetet, de a hol maga a gazda termeszt, sokkal természetesebb talajra talál a csempészet és majdnem természetellenes dolog azt kívánni, hogy semmit se tartson meg a gazda saját ter­mesztményéből. Méltóztassék meghinni, hogy ez nem fog sikerülni, ha ezen javaslat törvénynyé válik is. Én, t. ház, nem ringattam magamat azon re­ményben, midőn indítványomat benyújtottam, annál inkább, mert meglehetősen új dolog, hogy az most a t. többség által elfogadtatik. De mindazonáltal remélem, hiszem, hogy az eszme, melyet ugyan a t. államtitkár úr elavultnak is jelzett —én ugyan még nem olvastam sehol — hogy ez az eszme utat tör magának, meg fogja érlelni az idő, de különösen meg fogja érlelni ezen törvényjavaslat, a melyet önök terjesztettek elé, ha törvényerőre emelkedik. Meg fogja érlelni azért, mert benső meggyőződésem szerint egyikét sem fogja általa elérni a kormány azon czéloknak, melyeket tőle vár. A csempészetet nemcsak hogy nem fogja job­ban megfékezni, sőt meg fogja mutatni a jövendő, hogy ezen intézkedések által az még fokozódni fog., mert fokozza a csempészetre való ösztönt; nem fogja elérni a kormány a minőség javulását, mert az megint nemzetgazdászati tény és tapasz­talat, hogy minél kisebb körre vau szorítva azok száma, a kik a kormány számára szállítják a mul­hatlanul szükséges dohányt, annál kevesebb ösz­tönt fognak ezek érezni arra, hogy jobb minőségűt termeljenek. Tehát ezt sem fogja elérni. Be fog bizonyulni, hogy minél jobban meghagyatik a népnek, a mit az Isten adott, a föld, annál inkább igyekezni fognak a termelők a lehető legjobb minőséget előállítani s igy emelkedni fog a minő­I s ^g ugy a kormány számára, mint a külföldi ki­| vitelre, emelkedni fog a közgazdaság és a nép ! jóléte. Ezek alapján bátor vagyok íVjból indítványo­I mat elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés a szélső ' baloldalon.) Gulner Gyula: T. ház! Bocsánatot kell kérnem a t. háztól, hogy kénytelen vagyok én is becses türelmét néhány perezre igénybe venni, de kötelességem ezt tenni, részint mert hétfői fel­szólalásom a t. ministerelnök ur és a t. államtitkár ur részéről félreértetett.; másfelől pedig köteles­ségem a határozati javaslat ellen felhozottakra vonatkozólag észrevételeket tenni, annyival inkább, mert mint méltóztatnak tudni, az tulajdonképen nem is az én saját csekélységemnek határozati javaslata, hanem azon t. elvbarátaim, a kik alá­irtak, szintén osztoznak abban, tehát midőn a zár­szóval élek, azt hiszem, csak kötelességemet tel­jesítem. (Helyeslés baloldalon.) Belemegyek in medias res. Mindenekelőtt megengedem, az én hibámból és talán előadásom homályossága miatt a t. államtitkár ur egy irány­ban méltóztatott engem félreérteni. A t. állam­titkár ur arra vonatkozólag, hogy én azt mondtam, hogy a dohánycsempészet létezése és terjedésének egyik okát abban is találom, hogy az ország több községében dohánytőzsde vagy áruda nincs és igy a lakosság nem juthat a jövedéki gyártmányokhoz kényelmesen, hanem el kell mennie távolabb eső községekbe s erre nézve azt mondottam, hogy ennek oka az, hogy a mostani rendszer szerint a dohány-tőzsök felállítása licentiákhoz, vagy mint az államtitkár ur magát kifejezte, haszonbérekhez van kötve — a mi egyre megy — s azonfelül az illető tőzsök eladási provisio címén még bizonyos százalékban is részesülnek. A t. államtitkár ur erre azt méltóztatott mondani, hogy ebben olyat kívánok, a mi már megvan. Azt mondta ugyanis a t. államtitkár ur (olvassa): „Gulner képviselő ur pedig ezzel ellentétben — tudniillik Helfy képviselő ur e részbeni nézetével szemben — nemcsak külön adót nem akar reájuk róni, hanem még akar nekik bizonyos százalékot is adni. Én nem azért kívánok a t. képviselő urnak ez óhaj­tására megjegyzést tenni, mert ez ellentétben van Helfy képviselő úréval, hanem inkább azért, mert olyat kivan, a mi nálunk már régen megvan. A kis trafikánsok most is kapnak eladási jutalékot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom