Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-22

fgg 22. országos Hiés november 30. ISS7. szerint, állithatja-e a t. előadó nr, hogy a dohányjövedék ma egészen indirect adó? Vájjon az engedély, a melyért minden termelő fizet adót, nem fejadó, nem egyenes adó-e ? Hát elismerem, hogy ez igen érdekes theoreticus elmélkedés, de főkérdésnek Magyarország jelen helyzetében ezt nem tekinthetem. Képzelhetni, hogy nem nagy lelkesedéssel proponálok sem én, sem elvtársaim közül akárki, bármely adónemet; de ha választani kell, azt mondjuk: válaszszuk azt, a mely legkevésbbé terhes és a mely legalább a közgazdaságra nem hat ki oly kártékonyán. A t. előadó úr ismételve hivatkozott az ő érdekes beszédében Németországra és Belgiumra s előadta, hogy ott a esempészetelleni intézkedések sokkal drákóiabbak és néhány statistikai adatot is idézett, hogy ime, nem tudom, hogy mennyi idő alatt, 21.000 kgrammot foglaltak le. Hegedüs Sándor előadó: Francziaországban! Helfy Ignácz: Igen. Holott minálunk70és néhány ezerét. El méltóztatik felejteni, hogy sem Francziaország, sem Belgium nem dohánytermesztő országok, hogy egész Francziaországban 133,000 métermázsa dohányt termesztenek. Hogy lehet azt összehasonlítani azzal a Magyarországgal, a melynek a dohánytermelés oly igen fontos termelési ága. Igen helyesen mutatott rá tegnap Madarász t. képviselőtársam, hogy ott, a hol a gazda maga nem termeszt, könnyű elnyomni a csempészetet, de a hol maga a gazda termeszt, sokkal természetesebb talajra talál a csempészet és majdnem természetellenes dolog azt kívánni, hogy semmit se tartson meg a gazda saját termesztményéből. Méltóztassék meghinni, hogy ez nem fog sikerülni, ha ezen javaslat törvénynyé válik is. Én, t. ház, nem ringattam magamat azon reményben, midőn indítványomat benyújtottam, annál inkább, mert meglehetősen új dolog, hogy az most a t. többség által elfogadtatik. De mindazonáltal remélem, hiszem, hogy az eszme, melyet ugyan a t. államtitkár úr elavultnak is jelzett —én ugyan még nem olvastam sehol — hogy ez az eszme utat tör magának, meg fogja érlelni az idő, de különösen meg fogja érlelni ezen törvényjavaslat, a melyet önök terjesztettek elé, ha törvényerőre emelkedik. Meg fogja érlelni azért, mert benső meggyőződésem szerint egyikét sem fogja általa elérni a kormány azon czéloknak, melyeket tőle vár. A csempészetet nemcsak hogy nem fogja jobban megfékezni, sőt meg fogja mutatni a jövendő, hogy ezen intézkedések által az még fokozódni fog., mert fokozza a csempészetre való ösztönt; nem fogja elérni a kormány a minőség javulását, mert az megint nemzetgazdászati tény és tapasztalat, hogy minél kisebb körre vau szorítva azok száma, a kik a kormány számára szállítják a mulhatlanul szükséges dohányt, annál kevesebb ösztönt fognak ezek érezni arra, hogy jobb minőségűt termeljenek. Tehát ezt sem fogja elérni. Be fog bizonyulni, hogy minél jobban meghagyatik a népnek, a mit az Isten adott, a föld, annál inkább igyekezni fognak a termelők a lehető legjobb minőséget előállítani s igy emelkedni fog a minőI s

^g ugy a kormány számára, mint a külföldi ki| vitelre, emelkedni fog a közgazdaság és a nép ! jóléte. Ezek alapján bátor vagyok íVjból indítványoI mat elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés a szélső ' baloldalon.) Gulner Gyula: T. ház! Bocsánatot kell kérnem a t. háztól, hogy kénytelen vagyok én is becses türelmét néhány perezre igénybe venni, de kötelességem ezt tenni, részint mert hétfői felszólalásom a t. ministerelnök ur és a t. államtitkár ur részéről félreértetett.; másfelől pedig kötelességem a határozati javaslat ellen felhozottakra vonatkozólag észrevételeket tenni, annyival inkább, mert mint méltóztatnak tudni, az tulajdonképen nem is az én saját csekélységemnek határozati javaslata, hanem azon t. elvbarátaim, a kik aláirtak, szintén osztoznak abban, tehát midőn a zárszóval élek, azt hiszem, csak kötelességemet teljesítem. (Helyeslés baloldalon.) Belemegyek in medias res. Mindenekelőtt megengedem, az én hibámból és talán előadásom homályossága miatt a t. államtitkár ur egy irányban méltóztatott engem félreérteni. A t. államtitkár ur arra vonatkozólag, hogy én azt mondtam, hogy a dohánycsempészet létezése és terjedésének egyik okát abban is találom, hogy az ország több községében dohánytőzsde vagy áruda nincs és igy a lakosság nem juthat a jövedéki gyártmányokhoz kényelmesen, hanem el kell mennie távolabb eső községekbe s erre nézve azt mondottam, hogy ennek oka az, hogy a mostani rendszer szerint a dohány-tőzsök felállítása licentiákhoz, vagy mint az államtitkár ur magát kifejezte, haszonbérekhez van kötve — a mi egyre megy — s azonfelül az illető tőzsök eladási provisio címén még bizonyos százalékban is részesülnek. A t. államtitkár ur erre azt méltóztatott mondani, hogy ebben olyat kívánok, a mi már megvan. Azt mondta ugyanis a t. államtitkár ur (olvassa): „Gulner képviselő ur pedig ezzel ellentétben — tudniillik Helfy képviselő ur e részbeni nézetével szemben — nemcsak külön adót nem akar reájuk róni, hanem még akar nekik bizonyos százalékot is adni. Én nem azért kívánok a t. képviselő urnak ez óhajtására megjegyzést tenni, mert ez ellentétben van Helfy képviselő úréval, hanem inkább azért, mert olyat kivan, a mi nálunk már régen megvan. A kis trafikánsok most is kapnak eladási jutalékot.