Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-21

158 81. evsmägos fliés n#Temter 28. lit?. hogy ezen intézkedését a törvénynek, hogy a 20 Ó-ölesektől elvonassék az engedély, helyesli. Határozottan tény az, hogy a húszöleseket ellenőrizni mindenesetre nehezebb lenne, mint a 48 ezer kis termelőt és dohányost, és miért? A 48 ezer kis termelőt és dohányost azért proponálta és hozta javaslatba felszólalásában, valamint azt is, hogy kö teleztessenek bizonyos minimum, 10—Í5 kilo beváltására, mert ezálta ) leginkább azon jövedelem, melyet a kincstár elveszt az által, hogy a magántermelésre nézve a dohánytermesztés engedélyét elvonja, megmarad. Ez az egyik ok. A másik az, hogy azon közmondást, hogy a nyomtató lónak a száját kössük be, én a magam részéről nem fogadom el és legyenek bármely intézkedések azok, melyek e törvényjavaslatban a csempészet megakadályozására vannak s melyek a dohányjöredék nagyobbmérvtí kihasználását akarják lehetővé tenni, ezen törvény által az el nem fog éretni, mert habár a t. államtitkár nr rámutatott, hogy nem fog az megtörténni, hogy, ha valaki megtölti pipáját a törmelékből, vagy nem tudom miből, hogy meg fog büntettetni: de világosan van a törvényben sok oly intézkedés, a mely által rábizonyítható a csempészet, a mely által a pénzügyi közegnek oly önkény adatik, melyhez hozzájárulni a magam részéről nem tudok. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balfelöl.) Ép azért, t. ház, magam is ajánlom azon határozati javaslatot, melyet Gulner tagtársunk beadott. A mi azt illeti, hogy ad hoc bizottságnak vagy a pénzügyi bizottságnak adassék ki ezen törvényjavaslat átdolgozásra, erre nézve méltóztassanak választani. Én azt hiszem, hogyha már az illető dispositiőt behozzák, hogy a 10 kilóra vagy a saját használatra való dohánytermesztés engedélye elvonatik, az nagy különbséget nem tesz. Hogyha ez administrativ intézkedéseket, melyeket ezen törvény a végén magában foglal, már láttuk volna több éven át megkísértve és azután jött volna rá az államtitkár ur azon conclusióra, hogy a létező administratio folytán történt a csempészet s nem lehetett azt megakadályozni, az más volna; de ezek a rendszabályok sohasem voltak megkísértve, és csak ha a tapasztalat évek után igazolná, hogy ez administratióval nem lehet a csempészetei megakadályozni, én a magam részéről csak akkor járulhatnék hozzá a 10 kiló engedély elvonásához. Ezekben, azt hiszem, elmondottam az elmondandókat. Csatlakozom Gulner képviselő ur által beterjesztett határozati javaslathoz. (Helyeslés bálfelől,) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! (Halljuk/) Kötelességemnek tartom né hány szóval indokolni álláspontomat és egy-két megjegyzésre is, mely tétetett, reflectálni. Mindenekelőtt bátor vagyok azt mondani, hogy tökéletesen igaza van gróf Dessewffy t | képviselő urnak, hogy vájjon » pénzügyi bizottsághoz utasíttassák e javaslat, vagy ad hoc bizottsághoz, az mindegy. Nekem is mindegy, mert ént azt óhajtom, hogy egyikhez se utasíttassák, (Derültség.) T. képviselő ur indokolta szemben Wekerle államtitkárral és képviselő úrral, hogy 8 miért irta most alá ezen határozati javaslatot és miért ment bele a tárgyalásba a pénzügyi bizottságban. Ez. t. ház, indokolásra nera is szorul, mert hiszen a bizottsági tárgyalás természetében fekvőnek találom, hogy a bizottsági tagok ott a részletekbe belemenjenek a nélkül, hogy azért kötelezettséget vállalnának az egésznek elfogadása iránt. De ha aztán azt mondja a t, képviselő ur, hogy a miatt volt kénytelen most más eljárást követni, mert én a tőlük jött mindesi módosítást mereven visszautasítottam, a mint monda, meg is szokták már, hogy a mi az ellenzéktől jön, minden mereven visszautas!ttatik: akkor, bocsánatot kérek, nincsen igazsága. Nincsen igazsága épen ezen törvényjavaslattal szemben; mert igaz, némely javításaik részint visszautasíttattak, de nem mereven, hanem indokoltan; részint pedig mások elfogadtattak, így tehát merev visszautasításról szó nem lehet. Egyébiránt én ugy tudom és tudhatom, mert hiszen megbízatás folytán lettem róla értesítve, hogy ezen törvényjavaslat tárgyaltatott egy szakbizottságban, hol én ugyan jelen sem voltam, hol tehát én semmit vissza nem utasíthattam, sem mereven, sem nem mereven és azon szakbizottság egyes mellékes kifogásokon kivül, melyeknek igen tetemes részét elfogadhatónak tartottam én is, az egész törvényjavaslatot, mint olyat, mely a helyzetet javítja, magáévá tette. Ha tehát azon bizottság lehetett azon véleményben, a hol én nem voltam s a melynek elnöke a t. képviselő ur volt: akkor csakugyan nem az én merev visszautasításom az oka, ha a nézete nem az, a mit a képviselő ur indítványában vall, hanem közelebb áll ahhoz, a mi az én nézetem. (Derültség a jobboldalon.) Különben még azt is megjegyezhetem, hogy abban nincsen tökéletesen igazsága a t. képviselő urnak, hogy semmi sem történt volna a qualitas, a minőségjavítására; mert én legalább ugy tudom és annál inkább mondhatom, mert legnagyobb része ezeknek még elődöm idejéből való, hogy mintatelepek állíttattak 1884 óta, mely időre ő hivatkozott ; vándortanitói intézmény hozatott be, hogy a termelők felvilágosittassanak, utasíttassanak, oktattassanak, újabban szakvizsgák írattak elő ugy a gyártásnál, mint a beváltásnál működők számára. Én ugy tudom, hogy mindezek nem olyan intézkedések, melyeknek czélja más lehetne, mint épen odahatni, hogy jobb minőségű' dohány termeltessék. (Helyeslés a jobboldalon). Még egyet tett elődöm a pénzügyministe-