Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-21

íl, «rsság« üUs uoTember 89. 188?. • 149 És az állam, hogy váltja be ama finomabb dohányt? Akkor kaptak a termesztők bécsi fontjáért 30—40 krt, most -kapnak az államtól kilójáért, tehát majdnem kétszer annyiért 20—22 — 24 krt, tehát alig kapják az állami beváltásnál 7*— 7»részét annak, a mit azelőtt. Már, t. ház, midőn a szerencsétlen termesztőt ostromolják a fogyasztók dohányaért, mert ismerik jóságát, midőn másfelől az állam ostromolja az adójáért, a végrehajtó irgalmatlanul kopogtat az ajtaján, midőn Beviszi a beváltóhivatalba és ott visszadobják, nem adják meg az árát, ki veheti rossz néven, ha A termesztő iparkodik terményének valóságos értékét megkapni. Fizesse meg az állam a terménynek megfelelő értékét és jót állok, hogy a csempészet rögtön meg fog szűnni. Az államnak szerintem az volna kötelessége, hogy az ily terményeket inkább túl fizesse, mint sem az árát lenyomja, jutalmazza azért, hogy ez által az ipart emelje, ösztönözze, sőt még díjakat is kellene kitűznie. A rossz dohányt pedig semmi áron sem kellene beváltani. A ki rossz dohányt termeszt, «nnak terménye rothadjék el, a ki pedig jót termeszt, annak diját meg kell fizetni. Ez az egy orvosság létezik arra, hogy a csempészet megakadályoztassák. A másik orvosság az, hogy a kisebb termesztő kezéből ki ne vétessék a termesztés, mert a kisebb termesztő versenye emelheti fel megint a magyar dohány nevét oda, a hol volt és az mentheti meg azon süly édestől, a melyben van. A mostani rendszabály által, mely ki akarja venni a kisebb termesztő kezéből a termesztést, egy rohamos visszaesés fog bekövetkezni. Kern akarok most részletekbe bocsátkozni, de mégis nagyjában föl Akarom említeni, hogy azon intézkedések, melyek a törvényjavaslatba foglaltatnak, oly természetellenesek, erőszakosok és kivihetetlenek, hogy akármit beszél az igen tisztelt államtitkár nr, ki igen szép szavakkal védi az ügyeit és kinek szónoki tehetségei előtt meghajlok, de argumentumaival engem soha sem fog meggyőzni. Azt kérdem, ki fogja ellenőrizni e szerencsétlen törvényjavaslatot? Sem a pénzügyminister ur sem környezete, mert hivatásuk más, de meg a több miveltséggel birö pénzügyi hivatalnokok sem, mert azoknak elég dolguk lesz a büntetések kiszabásával és a vizsgálattal, tehát a közönséges finanezok. Hiszen csak a nevét kell kimondani, már kis rósz érzés támad az emberben, midőn látja, ismeri az általok okozott nyomást, a visszaéléseket. Hiszen nincsen adózó polgár, a ki velők kellemetlen téren ne találkozott volna. Azokra bizzuk az ország adózó polgárainak békéjét, vagyonát, házi csendjét? Dologkerülő mesterlegényekből, kicsapott tanulókból és nem hiszem, hogy volna valami szervezet, a hol őket beoktataák egy nemesebb érzésre, a polgári szabadság kimélésére és nem tudom, rigorosumot kellene letenniök, akkor bíznák rájuk a nemzet békéjét. De midőn besorozzák őket. adnak nekik zöld libériát, puskát, kardot, hogy menjenek hajtóvadászatra a polgárok békéje ellen s e feladatoknak szomorúan jellemzőleg szoktak megfelelni. Hogy példára hivatkozzam, mert nem szeretek a levegőből beszélni, sokat tapasztaltam az életben, legyen szabad tehát példára hivatkoznom, vonja le azután ebből mindenki a következtetést. — Gazda ember lévén, künn lakom a pusztán saját gazdaságomon. Előttem nem nagyon távol vezet egy vicinális ut, mely épen a dohánytermelő községeket köti össze a távolabb levő községekkel. Véletlenül épen ott egész járata van. a csempészeknek, akarva, nem akarva meg kell látnom őket, épen gazdaságom mellett az ut oldalán van egy kis sűrűség, ott szoktak a finanezok a csempészekre lesni. — Számtalanszor láttam, hogy mikor egy csempész jött batyuval a hátán, a finanezok a sűrűség mellett megfogták, mert meg kellett fogni, ha ott halad el, de alig egy pereznyi idő múlva a csempész batyujával a hátán egész bátorsággal tovább ment Miként történhetett ez? A fináncz megfogta, mert meg kellett fognia, ha ott halad el és a csempész mégis tovább ment. Érdekelt a dolog és megkérdeztem a csempészt. Ez azt mondta, hogy mikor a csempészett dohánynyal elindulok öt forintot beledugok a zsebembe. — Ha megfognak a finanezok, oda adom az öt forintot és batyummal tovább megyek. Ez a váltság. — Ha pedig nem fognak meg, akkor ez az öt forint megmarad, tiszta haszon. Körülbelül tiz esetben egyszer történik, hogy megfogja a fináncz a csempészt és igy 9 esetben megmarad az 5 forint tiszta haszonnak. De még ha a fináncz elveszi is tőle az 5 forintját, még akkor is megkapja a csempész vásárolt dohányának értékét és folytatja mesterségét tovább. Igaz, láttam ennek az ellenkezőjét is, talán találkozott becsületes fináncz, vagy talán nem volt a csempésznek zsebében öt forint, a finanezok ilyenkor bekísérik a csempészt, jegyzőkönyvet t vettek fel vele, elvették a csempészett dohányt, | de minthogy annak a nyomoralt csempésznek nincsen semmije, mint teste-lelke, annak pedig hasznát nem veszik, börtöntölteléknek a csempészt ott nem tarthatják, kieresztik, hogy a csempészetet újra kezdje. Hogy ily emberekkel és ily törvény mellett, hogyan lehessen a csempészetet meggátolni és a a dohányjövedék jövedelmét szaporítani, azt nem latom be. Tehát ilyképen a jövedelem szaporodását sohasem érjük el. Hanem igenis fizesse meg az i állam a qualitást, hogy az a becsületes termesztő j az állam által jól díjaztassék, hogy ne kényszeríttessék csempészetre, hagyja meg az állam a