Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-20
132 20. országos ülés november 28. 1887. meggyőződésben vagyok, hogy ez irott malaszt lesz legnagyobb részében. Hogy a termelő, hogy a dohányos kertész akkor,midő'n a dohánynyaí bánik, ezt ne szívja, ezt lehetetlen lesz bármiféle administratiónak megakadályozni s a végeredmény az lesz, hogy a csempészetnek mi magunk nyitunk kaput. (Igaz! Vgy van! a baloldalon ) Sőt még azt is merem mondani, hogy még olyanok is áldozatul fognak esni a csempészkedésnek, kik eddig attól távol állottak. {Mozgás.) A másik része a törvényjavaslatnak közgazdasági és e tekintetben is igen tanulságos a törvényjavaslat. Akkor, midőn mindenki tudja azt, hogy Magyarország egy romboló közgazdasági válsággal küzd már évek óta; mikor mindenki tudja, hogy a kalászosok termelése alig fizeti ki a termelés költségeit, midőn azon néhány év előtt ajánlott panaceák, hogy térjünk át a marha és sertéstenyésztésre, mind túlhaladott álláspontok ; midőn már ezek a foglalkozási ágak se haszonhajtók többé: akkor, t. képviselőház, elő áll a t. kormány egy javaslattal, amely a mezőgazdaságnak, mely a peu prés nem nagyon lucrativ, mint a t. pénzügyminister ur gondolja és hiszi — hanem mégis a mai viszonyok közt legalább haszonhajtó foglalkozását ok nélkül megdrágítani igyekszik. Ok nélkül megdrágítani, ezt hangsúlyozom. t. képviselőház, mert ha volna rá ok, hogy s ez intézkedéseket életbe léptessük, melynek következtében a termelés meg fog drágulni, akár a dohányjövedék fokozása, akár pedig a csempészet megakadályozása érdekében, akár a dohány qualitásának emelése szempontjából : akkor azt mondanám én is, ám ezek magasabb tekintetek, ezeknek rendeljük alá a termelés érdekeit. De, t. képviselőház, itt van a simítóházak fel állításának kötelezettsége. Nagyon érdekes, hogy mit mond a simítóházakra vonatkozólag a pénzügyministeri indokolás. Azt mondja: „Minthogy továbbá tapasztaltatott, hogy a kincstár részére termelt dohány elesempészése leginkább annak tulajdonítható, hogy a dohány szárítása, simítása, csomózása és bálozása nem a termelőnek a czélra szolgáló helyiségeiben, hanem a községben szanaszéjjel lakó feles kertészek lakásaiban történt: szükséges volt még azon határozmányt is felvenni, hogy a dohány kezelése ezentúl csakis zárral ellátott szárító pajtában és simítóházban történhetik." Megjegyzem, hogy zárral minden pajta ellátható. De a simító házak felállítása indokoltatik a törvényjavaslatban az által, hogy eddig a községekben szanaszéjjel lakó kertészek által történt sok helyütt a simítás. Es hát mármost evvel menynyire conformis a törvényjavaslat? Annyira, hogy kimondja a simítóházak kötelező voltát minden különbség nélkül, akár a községek belterületén történik a dohány kimunkálása, akár nem. Pedig ebben véghetetlen nagy különbség van, t. ház, mert én magam is azt állítom, hogy ott, a hol a községekben szana-széjjel lakó kertészek által történik a dohány kimunkálása, csakugyan majdnem lehetetlen a csempészet megakadályozása, mig külső területeken csak a gazdának hanyagságára, mulasztására mutat, ha simító házak hiánya miatt a csempészet folytattatik. A mi pedig a qualitást illeti, ne vegye szerénytelenségnek a t. ház, ha e tekintetben saját tapasztalásomra hivatkozom. Termesztek saját költségemre feles kertészek nélkül dohányt és feles kerteszekkel is; az egyik gazdaságomban van simítóház a másikban nincsen; merem állítani, pedig igen nagy súlyt fektetek a dohánytermelésre, hogy soha semmi néven nevezendő különbség a simítóházban készült dohány előnyére nem volt; sőt vannak és voltak kertészeim olyanok, kiknek a dohánya mindig szebb volt, mint a mely a simítóházban készült És ebben méltóztassék nekem igazat adni, t. ház, mert ebben a simítóházban mikép fog történni a munka? Ott 8—10—15 különböző szalad, a ki mindegyik attól fél, hogy a másik, t. i. szomszédja elvesz tőle egy levél dohányt, össze fog zsnfoltatni, vagy ha lesz is elég helyük, nem fogják a simítást ugy végezni, mintha otthon ellenőrzés mellett családjuk körében végeznék a dohány kimunkálását. Azért, hogy nem a, simítóházban történik a dohány kimunkálása, még a csempészettől tartani nem lehet. A termelő olvastassa meg a dohányt zöld állapotban; mikor megszárad, tegye zár alá; ne engedje meg a kertésznek a pajtába belépést; mikor simításra kiadja, mérje meg s méresse vissza is a kivitt mennyiséget; ügyeljen fel, hogy a dohányt ne vizezzék: akkor nem lesz csempészet és a dohány qualitása jobb lesz, mint ha 10—15 kertész és ennek családja egy rakásra zsúfolva fogja a simítást végezni. Én, t. ház, merem állítani, hogy a dohány qualitása, tekintetében semmi haszna a simítóházak behozatalának nem lesz. Eredményezni fogja azt, hogy a termelést igen jelentékeny összeggel meg fogja drágítani a nagyobb termelőknél is, másfelől pedig a kisebb termelőknek lehetetlenné teszi a termelés folytatását. Egyet, t. képviselőház, ne méltóztassék elfelejteni ; azt, hogy azok a közös simítóházak a községekben többnyire az úgynevezett irott malasztok közé fognak tartozni. Mert nagyon kevés kis termesztő fogja magát rászánni arra, hogy dohányát elhurczolja messzire rossz időben és kitegye magát annak — mert ilyen feltevések is
