Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-334

334, országos ülés márczius 1. 1887, 89 bukás és az uzsora deportatióval büntettessék és én biztosítom őt, hogy a zsidó kérdés a legegyszerűbb és legtermészetesebb módon megoldást fog nyerni. Azon néhány keresztény után, kik ennek folytán e zsidók sorsát osztanák, senki e hazában egy könnyet sem fog hullatni. (Helyeslés a hál- és s,zélsöbaloldal némely pacijain.) Most pedig, t. ház, áttérek bizalmatlanságom fokozásának második momentumára. Egyik igent, képviselőtársam, a kit a lapok igazságügyi államtitkárnak designáltak és kinek magatartása az igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalmával nem volt alkalmas e híreket megczáfolni, a csalási vád visszavonhatását vette meleg védelme alá. Ezen felszólalása folytán — és semmi más indokból — nagy sajnálatomra a t. képviselő urat azon zsidó szellem szószólójának és ügyvivőjének kell tartanom, mely justitiánkat oly károsan befolyásolja. A t. képviselő ur azzal az érvel is védelmezé a csalási vád visszavonätását, hogy azt más európai törvényhozások is behozták. Ezt csodálom; ele ennek csakis az az oka, hogy valamint a mi büntető codexünk is zsidómű, az élelmes faj a finauciákon kivül nagy előszeretettel veti magát a justitiára. Hivatkozom Cremienxre, mint Francziaország-, Grlaser és Ungerre, mint osztrák zsidó igazságügyministerekre. Az ily féle jogászok mételyezték meg a jogtudományt és a törvényeket európaszerte a Talmud tanaival. A római jog szelleme, melyen jelenlegi culturánk és állami létünk fejlődött, mely a nemzetek jogérzetébe átment és a kereszténység erkölcstanaival oly összhangzást nyert, ennek az ily oskola tanai szerint lassan ki kell költözni a törvényből. Az uzsoratörvény megszüntetésén és a váltójog féktelenségével kezdték és büntető törvényünkkel folytatták és most a magánjogot akarják saturálni zsidó jogeszmékkel. Tessék a zsidók történelmi könyvében az igazság elméletét tanulmányozni. Ábrahám nővéreként mutatván be feleségét, azt elgsefteli az egyptomi királynak és majdnem hogy szigorúan bűnhődik ezen király azért, mert megcsalták őt. Ott van Izsák megcsalatása Jákob által, Jákob megcstüatása Leávai, mindannyi, mondhatni majdnem dicsőítése a csalásnak. Ilyen kiáltó ellenmondásban van a keresztény erkölcstannal és magával a zsidó 10 parancsolattal mindaz, a mit e nemzet java, annak herosai elkövettek. Ezt a zsidómorált akarják érvényesíteni justitiánkban, mert mi már az, hogy ha a csalást nem büntetik azon esetben, ha a károsult vádját visszavonja, ha igy a sértett jogrend és igazságszelleme elégtételt nem kap. És mi lehet e csalási vád visszavonatásának gyakorlati eredménye \ Semmi egyéb, hogy csak az a csaló bűnhődik, kit szélső anyagi szükség KEPVH. NAPLÓ. 1884—87. XVI. KÖTET. kényszerít a csalásra, niig anak, ki a csalást mint jövedelmező keresetforrást rendesen folytatja, annak mindig lesz pénze. Azon esetre, ha a károsultnak elégséges bizonyítékai lesznek kezében, ez őt csak óvatosságra fogja tanítani a bizonyítékok nyújtásában, de soha sem fogja visszarettenteni a csalástól. A t. igazságügyminister ur, kinek érdemdús birói pályája ép ugy mint nagy érdemei saját egyháza körül, feljogosítanak engem arra, hogy őt nemcsak nemzeti magyar jogásznak, de egyszersmind vallásos kereszténynek tartsam, szomorúan fogja tapasztalni, hogy legjobb igyekezete és akarata hajótörést fog szenvedni a zsidószeilem szirtjein. És nemsokára majd ő is elmondhatja azt, a mit Faust mondott Mephistoról: Du gabst zu dieser Wonne mir den Gefährten, den ich schon nicht mehr entbehren kann, wenn er gleich mich vor mir selbst erniedrigt, und zu nichts mit einem Worthauch meine Gaben verwandelt. A zsidószellem hatása az igazságszolgáltatásra még sokkal veszélyesebb és károsabb mint a pénzügyi és közgazdasági, mert ezen utóbbi téreu csak anyagi veszteséget szenvedünk, melyet kedvezőbb viszonyok helyrepótolhatják, de ha a jogérzet megmételyeztetik a nemzetben és a becsület kivész belőle, az örökre veszve van. Idegen erkölcsi jogrendű államban megélhet a zsidó önző rossz hajlamaival, de arra, hogy külön államot alkosson, arra a zsidóságnak, hogy egy gyenge kifejezéssel éljek, nincs elég erkölcsi tőkéje — ez a parasitaság tulajdonsága és átka. Ha ezen bomlasztó elemet tovább hagyjuk uralkodni justidánkban, nemsokára azon alternatívához jutunk, hogy vagy föllázad a nemzeti jogérzet és egy oly eruptióba tör ki, mely az országot lángba borítja és sajnos, hogy ez lesz még a szerencsésebb eshetőség, vagy a jogérzet nyugodt csendes rotkadásnak indul és az erkölcsi romlást a nemzet végenyészete követi. Bizunk ugyan a gondviselésben, hogy mindkét alternatíva még megmenti hazánkat, de nekünk is mindent el kell követnünk, hogy e catastrophát elhárítsuk és azért a mérsékelt ellenzéki antisemitapárt nevében az eszközöket e vészes politika folytatására megtagadom. El nem fogadom a törvényjavaslatot. (Helyeslés a bah és szélsőbal némely padján.) Veres József: T. képviselőház ! (Halljuk!) A részletes vita alkalmával volt szerencsém álláspontunkat bővebben is fejtegetni, azért most röviden csak arra szorítkozom, hogy a függetlenségi és 48-as antisemita párti elvbarátaim nevében is a kormány és rendszere iránti bizalmatlanságunknak adjak röviden kifejezést. Nem bizunk először is abban a rendszerben, amely mellett meggyőződésünk szerint, Magyarország érdekeit Austriával szemben megvédeni nem lehet; nem bizunk a kormányban sem, a mely 11 évi tapasztalj szerint, 12