Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-333

333. országos Ülés febrnár 28. 18S7. 79 bäiból, a mennyire lehet, kigyógyítására irányzott törekvések elfogulatlanul méltányolta ssanak és eredményre vezessenek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azonban, t. ház, egy pontra nézve — a/ kisebb észrevételeket most mellőzve, mert ismétlem, törvényjavaslatra van kilátásunk, melynek tárgyalása alkalmával mindezeket tüzetesen előadhatjuk — ki kell emelnem azt, hogy ebben az én felfogásom a ministerelnök úrétól tökéletesen eltér s ez az igazolási eljárás, illetőleg a Curia bíráskodásának kénlése. (Halljuk!) Én nem emlékszem, mint ha azt mondottam volna, hogy a ministerelnök ur ígéretet tett, hogy a euriai bíráskodásra vonatkozólag is javaslatot fog beterjeszteni. Ha mondottam, tévesen mondottam, mert erre vonatkozólag a, ministerelnök ur nem tett ígéreteket; (Közbeszólások a baloldalon: Á választási törvényben van!) hanem miként a közbeszólások is hivatkoznak rá, van e tekintetben valami, a mi a házat és a kormányt talán még nagyobb mértékben kötelezi, mint a ministeri ígéret. (Igaz! Ugy van! a balololdalon.) A választási törvényben egyenesen ki van mondva, hogy a euriai bíráskodás a kérvénynvel megtámadott választásokra nézve behozandó. En azonban nem arra a körülményre fektetem a súlyt, hogy ezen elv általában a mi törvénykönyvünkben ki van mondva, el van fogadva; hanem arra, hogy az én meggyőződésem szerint a fennálló bajok gyökeres kiirtása másként, mint elfogulatlan, politikai pártszempontok által nem befolyásolt bíróságra ruházott judicaíurával egyáltalában soha sem lesz elérhető. (Elénk helyeslés. Ugy van! baldalon.) Mert, t. ház, egy dolog be vau bizonyítva ; és e tekintetben hivatkozom oly képviselő urak nyilatkozataira, a kik a euriai bíráskodásnak elvben nem voltak barátra, sőt a kik a kérdés előző stádiumában annak létesítése ellen igen erélyesen és sikeresen felszólaltak; be van bizonyítva, hogy ez a képviselőház, de nem csak Magyarország képviselőháza, hanem a világnak bármely parlamentje, a választások érvénye fölötti félig meddig megfelelő bíráskodásra is teljesen képtelen. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És én nem hiszem t. ház, hogy a parlamenteknek, mint pártokra oszlott gyülekezeteknek, mint a politikai hatalomért folytatott különben egészen jogos harezoknak szintereit képező gyülekezeteknek psyökológiájából folyó ezen képességhiány a házszabályok bármely módosítása által orvosolható volna. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Én azt hiszem, hogy némely igen kirívó visszaélésektől talán lehet a bíráló bizottságnak judieaturáját a házszabályok módosítása által megtisztítani és ha a t. ház többsége e térre lépne, mi kötelességünknek fogjuk tartani közreműködni azon kisebb eredménynek elérésére, a mely a házszabályok módosítása által elérhető: de az én intim meggyőződésem az, hogy addig, migbármely alakban maga a parlament fog bíráskodni a választások fölött, az, a mit a ministerelnök ur különben igen helyesen emelt ki, hogy visszaélések ellen a legnagyobb óvszer annak tudata, hogy a visszaélések által a mandátum érvényben nem marad, ez el nem fog éretni. (Ügy van! balfelöl.) És ezért én egész határozottan ragaszkodom a euriai bíráskodásnak elvéhez és bátorkodom kilátásba helyezni a t. képviselőháznak azt is, hogy miután a kormány részéről e tekintetben törvényjavaslat beterjesztetni nem fog, mi a magunk részéről leszünk bátrak a t. háznak figyelmét törvényjavaslat beterjesztése által erre a kérdésre felhívni, a háznak határozatát e felett provocalni. (Tetszés és helyeslés balfelöl.) Különben, t. képviselőház, mint előbb mondani, miután egyéb óhajtásainknak, erre vonatkozó nézeteinknek kifejezésére a ministerelnök ur I által a kilátásba helyezett törvényjavaslatnak tár. gyalása alkalmat fog nyújtani, abban a, feltevésben, hogy az a törvényjavaslat mielőbb a ház asztalára kerül, a dolgok mai stádiumában a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés balfelöl) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Csak egy pár igen rövid szóval kívánok gróf Apponyi t. képviselő ur válaszára reflectálni. (Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy az 1874-ik évi választási törvény — igaz — kötelességévé teszi a kormánynak, hogy a Curiának a verificationalis ügyekben való bíráskodása tárgyában törvényjavaslatot terjesszen a ház elé, de a mostani kormány azon kötelezettségnek már két izben megfelelt és a t. ház többsége két izben nem fogadta el a törvényjavaslatot. (Ugy van! jobbfelöl. Derültség a szélső baloldalon.) Törvényes kötelezettség elmulasztásáról tehát, azt hiszem, ebben az esetben szó nem lehet. Á mi a dolog lényegét illeti, arra nézve még azon kevés szót sem mondom el, a mit elmondani szándékoztam; miután gróf Apponyi igen t. képviselő ur kilátásba helyezte, hogy ezen ügyet törvényjavaslat alakjában a ház elé fogja hozni és fenntartom magamnak a nyilatkozást akkorra, mikor ez megtörténik. (Helyeslés jobbfélől.) A mi különben gróf Apponyi képviselő ur észrevételeit illeti, azoknak elseje az összeírásokra vonatkozik, E tekintetben megjegyzem, hogy miután a legközelebbi választásoknak az 1886-ik évi összeírások alapján kell történni, ezen összeirási eljárás iránt alkotható bármely törvény a legközebbi választásokra befolyással nem lenne. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Mert azt hiszem, arról mindnyá| junkat meggyőzött a múlt idők tapasztalata, hogy j olyan módosítást hozni be, melynélfogva most közI vétlenül a választások előtt kell 6T16 RZ 0SS^6U*íi