Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-333

S33. országos ülés február 28. 1887. 71 dúltak elő, a szakértők jelentése előtt meghajlok s a minister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. (Derültség jobbfelől.) Elnök: Minthogy a t. képviselő ur maga is tudomásul veszi a minister ur válaszát, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház a minister ur válaszát tudomásul vette. Következik a ministerelnök ur válasza gr. Apponyi Albert ur interpellatiójára. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Gr. Apponyi Albert t. képviselő ur,következő interpellatiót intézett volt hozzám: „ 1. Szándékozik-e a ministerelnök ur még ezen ülésszak alatt a választás szabadságának és tisztaságának biztosítására czélzó törvényhozási intézkedéseket kezdeményezni? 2. Szándékozik-e még ezen ülésszak alatt törvényjavaslatot benyújtani, a Curia bíráskodásáról kérvény által megtámadott választások érvényessége fölött?" A t. képviselő ur, midőn ezen interpellatiót előterjesztette, hivatkozott arra, hogy a múlt ülésszakban ezen két irányban igéretettettem. Egyikre nézve, azt hiszem, téved a t. képviselő ur; mert a Curia bíráskodása iránti javaslatnak beadását, nem gondolnám, hogy megígértem volna; sőt akkor is a házszabályok illető részének revisiójára utaltam. A másikra nézve tökéletesen igaza van a képviselő urnak. Annyira tudom és érzem, hogy ebben ígéretet tettem, hogy ha nem interpelláltattam volna is, kötelességemnek tartottam volna a t. ház előtt ez irányban nyilatkozni. Most az interpellatió alkalmából van szerencsém ezt megtenni. (Halljuk!) Mindenekelőtt — hogy a kisebbel végezzek — azt, mit az igazolásokra nézve, mint positivumot, kilátásba helyeztem, hitem szerint megtettem, a mennyiben indítványoztam, hogy a házszabályok általában, de különösen rámutatva épen az igazolási részre is, a szükséges módosításon keresztül menjenek és e czélból a t, ház már el is határozta a bizottság megválasztását. (Helyeslés jobbfelől.) A mi a másikat illeti, én már akkor rámutattam a nehézségekre, melyek az iránt fönforognak, hogy a különféle irányú visszaélések egyaránt megtorolhatok legyenek; mert elítélendő valamennyi irányú, de egyik iránynyal szemben fejleszteni a szigort, a másikkal szemben semmit sem tenni, azt hiszem, nem volna helyeselhető eljárás. Tenni pedig azon irányban, a mi illeti ugy az állam érdekét, mint a felekezetek, vagy a népfajok elleni izgatási visszaéléseket, melyek hogy elő fordultak, senki tagadni nem fogja, a nélkül igen nehéz, hogy az, kivált a választási időszakban szükséges szabad mozgást és véleménynyilvánítást ne nyűgözze. Minél inkább foglalkoztam ezen nehézségekkel — mert biztosíthatom a t. házat, hogy hosszasan és komolyan foglalkoztam e tárgygyal — annál nagyobbaknak tűntek fel előttem és én részemről ma csak annyit vagyok bátor nyilvánítani, hogy azt hiszem, ha a házszabályoknak az igazolásokra vonatkozó része ugy, mint én czélozom és a mint a ház t. bizottságának és később a háznak módja lesz ez iránt nyilatkozni, kellőleg szabály oztatni fog; és ha különösen ezen alkalommal gondoskodás történik arról, hogy a bármely irányban történt visszaélések kipuhatolása nagyobb biztosítékot nyerjen, mint az eddigi eljárás szerint: akkor igen sokat tettünk arra nézve, hogy sem az egyik, sem a másik visszaélés elő ne forduljon. Mert ha a házszabályok átdolgozása folytán a visszaélések utján történt választások eredménye kétségessé válik, sőt érvénytelensége bizonyossá válik: akkor azon visszaéléseknek, a mennyiben léteztek, legnagyobb része okvetlenül meg fog szűnni. (Helyeslés.) Ha ez megtörténik, egy rövid pár szakaszból álló törvényjavaslatot lennék még bátor proponálni, a mely törvényjavaslat azonban nem tartalmazna, nézetem szerint, egyebet, mint törvényben kimondását annak, hogy a ki visszaélés utján választatta meg magát, az bizonyos számú évekig fosztassák meg azon jogtól, hogy meg választathassák. (Helyeslés.) Továbbá, ha azok ellen, a kik választók, ilyenek bebizonyultak, azok is bizonyos ideig veszítsék el választási jogukat és végül (Halljuk! Halljuk!) a mely kerületekben ismételten vagy nagy mérvben fordultak elő ilyen visszaélések, azok maguk veszítsék el a választói jogot, í (Élénk helyeslés.) Ennyit a házszabályok igazolási részének combinálásával én magam részéről ma is megtehetőnek és egyúttal azt hiszem, nagyban és egészben kielégítőnek tartok. Mert törvényeink és maga a választási törvény különben is akár a megvesztegetés ellen, akár megvesztegetési szándékból való itatás ellen, akár hivatali hatalommal való visszaélés ellen elég szigorú rendelkezéseket tartalmaznak, a melyeknek végrehajtásával, azt hiszem, annak, hogy visszaélések legalább nagyobb mértékben ne történjenek, elejét venni lehet. (Helyeslés jobbfelől.) Ez az, a mit a képviselő urnak válaszolhatok, kérve a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A. ministerelnök ur válasza engem ugyan tökéletesen ki nem elégít; de elismerem azt, hogy tartalmaz több oly pontot is, mely ha valósul, lényegesen hozzájárulhat a fennálló bajnak enyhítéséhez. Engedje meg azonban a t. ház, hogy már ez alkalommal is rámutassak arra, a mit hézagosnak találok a ministerelnök ur válaszában. (Igás! Ugy van! balfelöl.) Különösen egy dolgot nélkülözök benne, a mely a mi választásainknak egyik meggyökerezett és szégyenteljes beteg-