Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-333

68 333. országos ülés február 28. 1S87, Oda, hogy azon egyetlen egy rendkívüli intézkedés alapján, hogy a tőzsdebiróság illetékességi kérdésekben eskü által is határozhat, kitérj esz kedik ma már a tőzsdebiróság illetékessége,, a válópereket, szóval azon pereket kivéve, melyeknél a rendes bíróságtól eltérésnek helye nincs, kiterjeszkedik mindennemíí perekre, liqnid-adósságok kérdésére, vasati, építkezési, szóval olyan perekre, melyek nem kereskedelmi dolgok. Alapjában a tőzsdebiróság választott bíróság, az 1868 : LIV. törvényczikk 496. §. pedig a választott bíróságokra nézve világosan kimondja, hogy ha valaki választott bíróságnak veti magát alá, az esetben szerződni tartozik és ezen írott szerződésben határozottan meg kell j ölelni azon eseteket, melyekre a választott bíróság vonatkozik, a bírósági praxisban ezen szerződésekre nézve csakis a teljhitelt érdemlően kiállított szerződések aceeptáltatnak, tehát a hol az illető vagy sajátkezuleg irta alá a szerződést, vagy a hol két tanúval is előttemezve van az okmány. A tőzsdei pereknél azonban nem szükséges ily szerződés; mert a kereskedelmi törvénynek 313. §-a szerint teljes bizonyító okirat már az, a mit a kötelezett fél, például a termelő, egyedül aláír. De tudjuk azt, hogy legtöbb esetben az a fél, kinek egy ily blanquette-t oda állítanak, alig olvassa el, hogy a tőzsdebíróságnak alá van vetve, csak egyszerűen aláírja s azután a tőzsdebiróság illetősége megállapíttatik. De még ez nem a legnagyobb haj ; hanem miután a tőzsdei ügynökök már a szabályzat szerint is kiváló hitelt érdemelnek az által, hogy illetékességi kérdésben esküt is engednek meg az ügynökök szóbeli megállapodásainál, daczára a törvény világos rendelkezésének, ezóbeli megállapodások alapján is az illetékesség megállapíttatik. Már most, t. ház, minden jogász, de mindenki a törvényhozás termében tudni fogja, hogy a perrendtartás szerint az 1868: LIV. törvényczikk 221. §-a értelmében az esküt a rendes biró csak végítéleletben ítélheti meg, tehát a rendes bírónak kevesebb hatásköre van, mint a tőssdebirónak, mert az illetékesség kérdésében eskü alatt nem bizonyittathat: a minek aztán az a furcsa anomália a következménye, hogy a mig a tőzsdebiróságnál csak a végítélet ellen van helye felfolyamodásnak, ha eskü által állapíttatott is meg az illetékesség, az illető félnek le kell tenni az esküt, mielőtt az illetékesség tárgyában kért végzés jogerőre emelkedett volna és elmarasztalják, mielőtt felsőbb fórum határozhatna a felett, hogy megengedtetik-e az eskü, még pedig ily alakban, a mint az megítéltetett. (Helyeslés balfelöl.) Ha már ily kivételes bírósági intézményt crealtunk, hogy ezenfelül még ily kivételes processualis absurdumot épen a börzebiróság kedvéért eutartsunk, ezt nem tartom az igazságszolgáltatás | általános elveivel összeegyeztethetőnek. (Helyeslés balfelöl.) Az illetékesség kérdésénél azonban talán még sokkal nagyobb fontossággal bír ezen kivételes bíróság organisatiójának, szóval magának a börzebíróság szervezetének kérdése. Itt oly szembeötlő jogtalansággal találkozunk, a mely, t, képviselőház, a termelők érdekeivel homlokegyenest ellenkezik. Ha ugyanis igaz az, hogy ily kivételes bírósági intézményre szükség van azért, hogy a termelő és kereskedő gyorsabban és olcsóbban szolgáltathasson magának igazságot: akkor az ily eszmetársulás jogán csak akkor lehet reciprocitás egy ily intézményben, ha ott mindkét érdek, tehát ugy a termelés, mint a kereskedelem érdeke is teljesen képviselve van. Ma, t. képviselőház, az a tőzsdebiróság, a hogy kifejlődött, sem több, sem kevesebb, mint tökéletes castbiróság; (Ugy van! balfelöl) mert a tőzsdebiróság tagjai csak olyanok sorától választatnak, kik a tőzsdének tagjai, a termelők pedig nem lévén tőzsdei tagok, ki vannak zárva a bíráskodásból, a mely első sorban és kiválóan a termelők érdekeinek védelmére kellene, hogy hivatva legyen. Már most, t. képviselőház, ez nem is oly egyszerű kérdés. Van a dolognak egy igen érdekes részlete, melyet különben Gaal Jenő t. képviselőtársam — nagyon sajnálom, hogy nincs jelen —• bővebben is el tudna mondani, a melyre azonban még rögtön visszatérek. Ennél a tőzsdebiróságnál a következő intézkedés szolgál irányadóul. A tőzsdebiróság választása tekintetében a peres feleknek jogukban áll választott biráikat a tárgyalási határnap előtt is megválasztani és azokat a titkári hivatal utján a tárgyalásra meghívni. Ezt mondja az eljárási szabályzat 14. szakasza. Ha azonban a választott birák valamelyike ezen tisztet nem vállalná el, vagy megjelenésében akadályozva volna, az illető peres fél tartozik a jelenlevő tőzsdebirák közül választani s ha nem választana, az elnök jelöli ki részére a választott bírákat. Már most, t. ház, hová reducálódott ezen paragraphus alapján a tőzsdehírósági intézmény? Nemcsak oda, hogy a termelők a tőzsdebiróságon nincsenek képviselve, hanem oda is, hogy összesen két senatusban működvén a tőzsdebirák, soha sincsenek többen jelen, mint tizen, vagyis öten az. első senatusban és ugyanannyi a második senatus ban. Már most akárhányszor bejelentheti az illető fél, hogy ezt vagy azt a bír ót választotta, az mindig akadályozva van a megjelenésben és rendszerint nem fogadja el a mandátumot és akkor előáll az az eset, hogy vagy tetszik választani azon birák közül, a kik ott jelen vannak, vagy pedig az elnök jelöl ki bírákat azokból, akik jelen vannak. Tehát ezen intézmény tulajdonképen a választott bíróság eszméjének egyenes negatiója, lucus a non lucendo;