Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-332

332. országos ülés február 26. 1837. 59 De nekem még különösebb okom is van e kérvényeket pártolni, Liszt Ferencz élete fényes példája volt azon nagy igazságnak, melyet mai nap a culturegyletek és más jelenségek idejében szeretnek elfeledni, hogy nem a nyelv teszi a hazafiságot. Liszt Ferencz, a ki alig értette a magyar szót, mégis mindig szerette magyar hazáját, mindig magyarnak vallotta magát és hazájába vissza is tért. (Egy hang: Penziót élvesett.) Nem volt az pensió, de ezen megjegyzéssel szemben arra vagyok bátor emlékeztetni, hogy akkor is visszatért Liszt Ferencz európai diadalutjai egyikéről, mikor az ország nagy szerencsétlenségben volt, mikor a budapesti nagy árviz összerombolta a fővárost, ő ekkor is visszatért és művészi játékával sok ezreket szerzett a szerencsétlenek számára, mindenesetre anyagilag is többet áldozott hazafiai szántára, mint a mennyibe hamvainak visszaszállítása kerülne. T. ház! Én ugy hiszem, hogy Liszt az egész magyar nemzetnek tiszteletét vivta ki magának , becsületbeli kötelessége az országnak hozzájárulni ahhoz, hogy e tisztelet külsőleg is itt a hazában kifejezést nyerjen. Liszt nem szavakkal, tettel bizonyítgatta be hazafiságát. Most ez kevésbbé divatos, most hazafias szavak hangoztatásával tudnak sokm előnyöket szerezni. Én igen helyeslem azt és nagy érdemének tudom be Trefort Ágost minister urnak, hogy annak idejében haza hivta a nagy művészt hazájába, de — ugy hisszem — evvel nem merítette ki a haza kötelességét Liszt Ferencz irányában. Én szerettem volna, hogy valaki indítványt tegyen, mely a kérvényi bizottság indítványát egy kicsit jobban praecisirozza ebben az értelemben. Ha nem teszem, szabadjon azon reményemnek kifejezést adni, hogy a t. kormány a kérvényi bizottság javaslatát ugy fogja interpraetálni, a mint azt Ábrányi Kornél képviselőtársam megemlítette. Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt azon kezdem, hogy a kérvényi bizottság határozati javaslatát magam részéről is elfogadom, (Általános helyeslés) mert helyesnek tartom, hogy egy mindenesetre feltűnő, genialis, ritka nagyságú művész iránt, ha művészi és társadalmi körök készek az elismerésnek a kifejezést megadni, ebben őket a kormány erkölcsileg, de csakis erkölcsileg támogatni tartozik. (Általános helyeslés.) De midőn ezt előrebocsátom, igen kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak többet kívánni, mint a mi lehet, (Általános helyeslés) mert régen meg van az mondva, de mortuis nil nisi bene. Ne kényszerítsenek túlzás által, hogy ezen szabály ellen vétsek. (Általános helyeslés.) Én, t. képviselőház, ismétlem, a határozati javaslatot elfogadom, elfogadom pedig, nem mintha mindazt, a mit a képviselő urak, különösen a közvetlenü 1 előttem szólt képviselő ur mondott, elismerném : de elfogadom azért, mert magában a művészetben rejlik oly nagyság, a mely mellett egyéb érdemeket nem szükség latolgatni. (.'Átalános helyeslés.) És elfogadom annak daczára, a mit még kénytelen vagyok az igazság érdekében megjegyezni, hogy igaz, hogy Liszt Ferencz azt, a mit mi magyar zenének tartunk, terjesztette, de épen akkor, mikor a magyar embernek alig maradt valamije a magyar zenén túl, hirdette szélese világon, hogy az nem magyar zene, hanem czigány. (Egy hang a baloldalon. Meg van czáfolva! Ellenmondások. Helyeslés.) Engedelmet kérek, most nem rég is megnézettem azt a brochuret, a melyben ezt kifejtette. (Helyeslés.) De ismétlem, elfogadom a javaslatot ennek daczára is, mert a művészi nagyság maga elég ok arra, hogy egyéb tekintetben ne akarjunk criticusok lenni. De ha elfogadom, ismétlem azon kérésemet, ne méltóztassanak túlfeszítni a húrt, mert eltalál pattanni. (Élénk helyeslés.) '.} Elnök: A kérvényi bizottság javaslata nem támadtatván meg, azt elfogadottnak jelentem ki. Tibád Antal jegyző (olvassa): Neszvadba Károly, adácsi lakos tizennégy évi állami szolgálat után végkielégítést kér. Gajáry Ödön előadó T. ház! A kérvényi bizottság javaslata a következő: (olvassa): „A kérelem az 1885: XI. törvényczikk 5. §-a értelmében tekintetbe nem vétethetvén, a kérvény visszavehetés czéíjából a ház irattárába letétetik." (Elfogadjuk.) Elnöki A kérvény visszavehetés czéíjából a ház irattárába tétetik le. Tibád Antal jegyző (olvassa): Az 1848. évi honvéd-hadsereghez átvezényelt és átjött császári királyi hadseregbeli volt tisztek azon nyugdíjban való részeltetésüket kérik, mely őket a magyar királyi honvéd- hadseregben viselt rangjuk után megilleti. Gajáry Ödön előadó: T. képviselőház! (Halljuk!) Ezen kérvény oly sérelmet hoz a t. ház elé, a mely mindnyájunk előtt ismeretes és általános méltánylást kell, hogy találjon ; de amelynek orvoslása ép oly kívánatos, mint a mily nehéz a lótező törvények és szabályok közt, az orvoslásnak gyakorlati alkalmazása. Ez azon 1848 — 49-iki honvédtisztek nyugdíj-igénye, kik azelőtt a császári hadseregben, mint tisztek szolgáltak; nevezetesen pedig azon kívánság, hogy az illetők a honvédhadseregben viselt tiszti rangjuknak megfelelő nyugdíjban részesüljenek. Azt vélem, hogy nem kell a t. ház előtt bővebben ecsetelnem, hogy épen ezek voltak azok, kik a szabadságharcz lezajlása után a szigorú elbánás szenvedéseit évek hosszú során át tűrni voltak kénytelenek és a kik huzamosabb idő után a külvilágnak visszaadatván, a megváltozott élet 8