Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-332

B32. OTB^ägos ülés íebrnár 26. 1887. 57 merést s tiszteletet megosztani a nemzettel és ekként visszaajándékozni hála fejében a nemzeti genius adományaiért a nemzetnek azt, a mit sem vér, sem veríték, sem erő meg nem szerezhet: a művelt nemzetek tiszteletét és elismerését a nemzeti cultura iránt. A művészet és tudomány felkentjei ezt cselekszik folyton s ezért elvitázhatlan az ő joguk a nemzet elismerésére és hálájára. A nemzet háláját és elismerését emlékben megörökíteni. Thaly Kálmán : Rákóezyt hozzuk haza! Gajáry Ödön előadó: Ép ugy kizárólagos kötelessége a társadalomnak, mint a milyen kizárólagos jog ez. Es valahányszor egy kiváló alakját ezen szellemi munkásoknak visszakéri az örökkévalóság, mindannyiszor joggal vindicálja magának a nemzeti társadalom, mely mint az anyaföld, nem csak az erőt, de a talajt is szolgáltat]ä ehhez fa munkálkodáshoz, hogy megdicsőítve legyen a nemzet számára mindaz, a mi az elhunytban nemzeti volt. Röviden összefoglalva, ezen eszméket fejezik ki a kérvények, t. ház, és ezen eszmék megvalósítására szolgáló törekvés, a kérvényezés ténye maga. És én nem hiszem, hogy általában véve, ezen eszméket a t. háznak minden tagja ne helyeselné. A jelen esetben azonban, midőn a kérvények a t. ház elé kerülnek, a kérvényi bizottság egyhangúlag azon meggyőződésben volt, hogy a kérvényezők társadalmi törekvéséhez a t. ház mint politikai testület elismerésével hozzájárulhat akként, hogy ezen társadalmi törekvést a politikai factorok által is támogatni kívánja. Es mert a kérvényezés czélja egyáltalában nem lehet az, hogy a nagy művész emléke felett itt politikai discussio fejlődjék ki, a képviselőház kérvényi bizottsága a következő határozati javaslatot! ajánlja: (olvassa) „A Liszt Ferencz hamvainak hazaszállítása iránt megindult társadalmi mozgalom erkölcsi támogatása czéljából jelen kérvények kiadatnak a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi ministernek." (Helyeslés.) Thaly Kálmán : T. ház! Nekem semmi kifogásom ezen határozati javaslat ellen, ha csakis erkölcsi támogatás végett adatik ki a kérvény a t. kormánynak. Azonban emlékeztetem a t. házat arra, hogy a kérvényi bizottság ajánlotta annak ideiében több mint 50 törvényhatóság kérvényét, a melyek Magyarország érdekébenLisztnél még nagyobb érdemeket szerzett nagy hazafi, Rákóczy Ferencz hamvainak hazaszállítását kérvényezték. Azok ott poshadnak a belügyminister, vagy ministerelnökség archívumában és az 50 és néhány municipalis kérvény alapján a siagy fejedelem reliquiáinak hazaszállítására a nemzetnek nincs pénze, sőt ugy látszik, az erkölcsi támogatás is már feledékenységbe megy, talán azért, mert még most is bizonyos körökben némi ellenszenv van ezen nagy magyar hazafi hamvainak hazaszállítása ellen. KÉPVH.NAPLÓ. 1884—87. XVI. KÖTET, Liszt Ferencz érdemeiből semmit levonni nem akarok, de mégis csak ugy hasonlít azon nagy Rákóczyhoz, hogy Rákóczy maga volt Rákóczy és megtartotta, sőt visszavívta a magyar nemzetnek az alkotmányt, mert ha ő fegyvert nem ragad, a magyar nemzet sincsen, mert beolvasztatott volna a Kolonits-féle egységes Austriába, a mely nyelvünket támadta meg és alkotmányunkat vette el. Liszt Ferencz pedig csak indulóját transcribálta annak a nagy férfiúnak, a ki hamvainak hazahozatalára nagyon érdemes volna. En azért ezen alkalmat megragadom, hogy felújítsam ez ügyet és kérjem a kormányt, hogy támogassa az azon kérvényekben kifejezett óhajt, a mire a háznak is határozata van. Mert a tárgyalás alatt levő kérvényeket csak egyes társulatok nyújtották be, mig Rákóczy hamvainak hazaszállítását 50 egynehány törvényhatóság kéri. Én tehát hozzájárulok a tárgyalás alatt lévő kérvények erkölcsi támogatásához, hanem most ez alkalomból is hangoztatom, hogy II. Rákóczy Ferencz emlékének első sorban van igénye arra, hogy hamvai hazaszállítassanak. E tekintetben hivatkozom a magyar nemzet közérzületére, hivatkozom azon 50 és néhány törvényhatóságra és kérem, hogy ha az egyiket erkölcsi támogatásban részesítik, ne feledjék a másikat sem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ábrányi Kornél: Tudom jól, hogy csak rendkívüli éseiek lehetnek azok, mikor valamely nemzetnek törvényhozása ily kérdésekben határoz, vagy még csak tanácskozik is; tudom jól, hogy azon érdemeknek, melyeknek ily megörökítéséről van szó, minden kételyen felül kell állaniok. És tudom, hogy a kérdésnek akképen kell feltéve lenni, hogy ha valamely nemzet ilyet meg nem tesz, vájjon ezáltal nem maga önbecsülésén ej t-e csorbát. Én a jelen esetet ilyennek tartom. Mert tény az, hogy a jelen századnak kevés oly nagyobb lángelméje volt, mint Liszt Ferencz. Az ő fényes művészetének ragyogása az egész világot betöltötte és nincs ország Európában Oroszországtól Spanyolországig, a mely Liszt Ferenczet meg ne koszorúzta, mely diadalszekerét ne tolta volna. (Helyeslés.) Az egész világon kifejlődött és előhaladt művészet ő benne egyik legelső mesterét tiszteli és ő az, a kiről a magyar nemzet egyik legnagyobb költője, Vörösmarty, azt zengte: „Bárhova menj, mindig hű rokon." Mert Liszt Ferencz hosszú és fényes pályájának első és középső korszakában igaz, hogy közvetlenül nem vehetett részt a magyar nemzet küzdelmeiben és szenvedéseiben ; de az is igaz, hogy hosszú művészi pályáján, bárhol aratta babérait, az ő dicsőségéből hazájának mindig rész jutott. Mert soha semmi körülmények között más 8