Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-331

u 331. országos ülés február 25. 1887. ÉH ez nagyon természetes, mert Magyarország termelő ország, tehát itt veszi a hadügyminister az élelmi szükségleteket. Azt hiszem tehát panaszra a részben ok nem lehet. Ha meg van a törekvés arra nézve, hogy a kisipar is részesittessék szállításokban, annak jogosultságát elismertem; de aztán tessék a kisiparosoknak szövetkezni és szállítási képességöket kimutatni. Mindaddig, míg ez meg nem történik, hiába declamálunk, a szállításban való részesítés nem lesz meg, mert nem lehet. A mi Körösi Sándor t. képviselő ur felszólalását illeti^ (Felkiáltások a szélső baloldalon: Bálijuk! Halljuk!) kétséget nem szenved, hogy felszólalása jogosult. Elismertem én ezt tavaly is a népfelkelési törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, midőn Ernuszt Kelemen t. barátom szólalt fel e tárgyban. Indokolt és jogosult a kívánalom, hogy a katonai törvénykezés, büntető eljárás, perrendtartás a modern felfogáshoz alkalmazva átdolgoztassék; de valamint akkor is bátor voltam jelezni, ugy most is felemlítem röviden a nehézségeket, melyek ezen munkával össze vannak kötve. A katonának ugy a béke, mint a háború idejére minden néven nevezhető viszonyait rendezni és ezt megint összhangzásba hozni a polgári törvényekkel oly monarchiában, mint a miénk, a hol, mint méltóztatnak tudni, a polgári törvények különbözők, ez oly óriási munka, hogy ezt rövid idő alatt végezni nem lehet. Talán megnyugtatásul fog szolgálni, ha felemlítem, hogy januáriusban is együtt volt a comissio és fáradhatlanul dolgozott, de a munka lassan halad. Méltóztassék a t. ház egy kis türelemmel lenni, az átdolgozás meglesz; hogy mikor, azért jótállást nem vállalhatok. (Egy hang a szélső baloldalon: 10 év múlva.) Hát tiz év múlva. Mieux tarque jamais. A mi Körösi t. képviselőtársamnak abbeli megjegyzését illeti, hogy a katonai elítéltek a katonaság soraiból kitaszittatnak a polgárok milliói közé, ez egy kis tévedés, A t. barátom megengedi azt, hogy ha egy jogász-olvasókörben annak egyik tagja olyasmit követ el, a mi az egyleti szabályokkal meg nem egyezik, azt a tagok kizárják a körből, de nem lökik a polgárok milliói közé, mintha a polgárok iránt megvetéssel viseltetnének, hanem kizárják az egyletből azért, mert az egylet szabályait nem tartotta meg. A katonaság is quasi ilyen egyesület. Vannak törvényei, szabályai. A ki azokat meg nem tartja, ki lesz zárva a katonaság soraiból. Az ügyédek ép ugy járnak el. (Derültség.) A mi Ábrányi Kornél t. képviselőtársam abbeli felszólalását illeti, hogy történjék valami az irányban, hogy a katonai orvosok a sebészetben jártasabbak legyenek, ezen kívánságnak jogosultsága igazolva van az által, hogy tényleg vannak ismétlő tanfolyamok, hanem e tanfolyamokat nagyobb mérvben berendezni, ez igen költséges lenne. Nem szenved kétséget, hogy a sebészet, ma, midőn egy csata alkalmával a sebesülteknek óriási nagy a száma, nagy szerepet játszik; de vájjon mi különbség van a polgári orvos és a közt, a ki katonai orvossá lesz? Semmi. Épen ugy űzheti a gyakorlatot, mint a polgári orvos, csakhogy ha esetleg rendelkeznek vele, akkor mennie kell. A ki iskolát végzett és az életbe lép, hogy vissza ne maradjon, hanem a tudomány haladásával előre menjen, ez minden pályán az illető egyéntől függ. (Ugy van! Ugy van!) Az állam nem gondoskodhatík mindenről; segítséget nyújthat s az meg is történik, amennyiben a honvédségnél három havi cursusra beidéztettek az orvosok és a kórházakban alkalmaztatnak, hogy lássák és megtanulják az újabb vívmányokat szakmájok terén. Az ügyesebbek a műtéti tanfolyamra jelentkezhetnek az egyetemen, ezek egy évi szabadságot kapnak. Többet az állam nem tehet. Már meglett korú emberek számára iskolákat berendezni, az állam szolgálatában álló embereket iskolában tartani évekig, ez igen költséges és szerintem nem indokolható költekezés lenne. (Helyeslés jobbfelől.) A mi a Josephinumotilleti, ennek eszméje egy időre elejtetett s a hadügyminister ugy itt a fővárosban, mint Kolozsvárott az egyetemen stipendiumokat ad az orvosnövendékeknek s ezt, ha érdemeseknek mutatják rá magukat, megtartják kiképeztetésökig. Az egyetemen a fiatal orvosok kiképzése, nemkülönben a gyakorló-orvosok további képzésére nézve tehát megtörténik az, a mi a mai viszonyok közt lehetséges. De hogy ez nagyobb mérvben eszközöltessék, arra pénzünk nincs, ha, lesz, akkor semmi nehézség sem áll útjában annak, hogy az idősebb orvosok is beidéztessenek az állam költségén. (Helyeslés.) Ezekben, azt hiszem, röviden válaszoltam a hozzám intézett kérdésekre. A mi Zay képviselő ur határozati javaslatát illeti, kérem a t. házat, ne méltóztassanak azt elfogadni, mert szükség nincs reá és gyakorlati értéke sincs. Kérem a t. házat, méltóztassék költségvetésemet elfogadni. (Helyeslés.) Thaly Kálmán: T. ház! Félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett kívánok szólani. Nem akarok visszaélni a t. ház türelmével, csak egy pár szót óhajtok mondani, A t. minister ur a hadbiztosokra vonatkozólag tegnap tett nyilatkozatomra választ adva, azt lehetne szavaiból következtetni, mintha én a hadbiztosokat ügyvédekké kívántain volna kiképezni. Engedelmet kérek, akkor rosszul méltóztatott engem érteni, én csak azt constatáltam tegnap, hogy miután a minister ur a legkitűnőbb tisztek egy hányadát, ugy a had-