Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-371
371. országos filés BÍÁJUS 21. 1S&7. 483 ségének, ellenségei a valódi alkotmányos szabadságnak. De hogy Magyarország honvédelmi ministere nyilatkozik igy, ez valójában meglepő rám nézve; szerintem e nyilatkozata minden bírálaton, kritikán alul áll a honvédelmi minister urnak, a kinek feladata, sőt kötelessége volna, mint ministernek, a magyar ifjúságba, a magyar sorezredekbe a magyar szellemet beplántálni, a kinek feladata, sőt kötelessége volna a törvények korlátai között oda működni, hogy Magyarország önállósága, függetlensége minél előbb visszaszereztessék, kinek feladata, sőt kötelessége volna oda működni, hogy a magyar hadsereg minél előbb álljon helyre. Ugy látszik, t. képviselőház, miszerint a honvédelmi minister urnak figyelmét kikerülte az 1867. évi XII. törvényezikk 12. §-a — pedig azon az alapon állanak—amely szakasz tisztán magyar hadseregről szól. Már kérdem én a t. minister urat, hogy létezhetik-e magyar hadsereg ugy, hogy a magyar nyelv kizárassék köréből ? Megfeledkezett továbbá bizonyosan a minister ur az 1868 : XLI. törvényezikk 18. §-áról, mely azt mondja, miszerint a honvédség vezénynyelve a magyar; nem jutott bizonyosan eszébe ugyanazon törvény 16. §-a, melyben kimondatik, miszerint a honvédtisztek rendesen a hadsereg soraiból tétetnek át. Már kérdem én, t. képviselőház, miszerint, ha a honvéd hadsereg vezénynyelve a magyar s a honvédtisztek többnyire a közös hadseregből léptetnek által, megegyeztethető-e az a méltányossággal, igazsággal, jogossággal, hogy ifjainktól, kiknek hivatásuk a honvéd hadseregben való szolgálat, megtagadtassák azon jogos kívánság, hogy a tiszti vizsgát magyar nyelven tehessék le. De sértő, t. képviselőház, az egész nemzetre nézve a minister ur nyilatkozatának végszava, a midőn azt mondja, hogy azért nem fogadható el a kérelem, mert a közös hadseregbeli tiszteknek művelteknek kell lenniük. Kérdem én a t. minister urat, hát a német nyelv tudásában rejlik a szellemi művelődés, a tudományos képzettség, a hazafiság, a lovagiasság, a bátorság? Én ezt határozottan tagadom. Hogy nekem van igazam, bizonyság erre az 1848—49-iki események, amidőn igenist. képviselőház, az egész osztrák hadsereg, bár azok német tisztek által vezényeltettek, a mi magyar hadseregünk pedig magyar nyelven vezényeltetett, annyira megszalasztatott, hogy hazánk határainál sem állott meg, talán még most is futnának, ha a muszkák segítségükre be nem jöttek volna. (Tetszés a szélső halóidalon.) Én, t. ház, a magam részéről örömmel üdvözlöm az egyetemi ifjúságot hazafias érzelmeiért, hogy megértve a kor intő szózatát, felfogva hivattatásukat, igenis elérkezettnek látták az időt arra, hogy arra a térre lépjenek, a mely téren lehető visszaszerezni hazánk vagy nemzetünk önállóságát, függetlenségét; üdvözlöm az ifjúságot, melyet még Tisza Kálmán ministerelnök ur önkénykedő zsarnoksága, nemzetgyilkos politikája sem rettentett vissza, hogy a szabadság útjáról letérjen. Elfogadom Thaly Kálmán képviselőtársam indítványát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. A vitát bezárom. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister í T. képviselőház ! (Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy a t. ház türelmét rövid időre igénybe vegyem. (Halljuk!) Az ügy érdemére, tudnillik a kérvények tartalmára vonatkozólag megjegyzem, hogy ezek most sokkal tovább mennek, mint a mennyire ment az ifjúság akkoriban, midőn márczius 22-én az egyetemi hallgatók küldöttjei nálam megjelentek. De ezen alkalomból tett nyilatkozatomra vonatkozólag Meszlényi t. képviselő ur interpellatiót intézett hozzám sazinterpellatióra márczius 28-án adott válaszomat a t. képviselőház tudomásul vette. S azt hiszem, t. ház, bátran hivatkozhatom erre, midőn azt mondom, hogy ha a t. ház tudomásul í vette válaszomat egy olyan kérdésben, melykeves sebbet foglal magában, mint az, melvről ma van I szó, annál inkább hiszem, hogy ma is ugyanazon álláspontot fogja a t. ház elfoglalni. Sehol nincs kimondva — ezt márczius 28-án nem mondtam ugyan, de felszólalásom értelme oda irányult — sehol nincs kimondva, a mint erről az oldalról hangoztatják, (a szélső baloldalra mulat) hogy a magyar nyelv ki van zárva a hadseregből. Ez nem áll. Méltóztassék csak a sok ezer legényt, kik minden esztendőben besoroztatnak a magyar ezredekhez, megkérdezni, vájjon ki van-e zárva a magyar nyelv a hadseregből? Ellenkezőleg, azok a tisztek, kik nem magyar születésűek, köteleztetnek az ezred nyelvének elsajátítására és ki van mondva, hogy aki a legényekkel nem tud beszélni, a ki az ezred nyelvét nem birja elsajátítani három év alatt, az kizáratik az előléptetésből. (Egy hang a szélső baloldalon: A szolgálati nyelvről van sző! Mindegyiknél használják a maga nyelvét! Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk.') Akkor az egy mozaik hadsereg lesz és hogy egy ilyen mozaik sereg megfelel-e hazánk érdekeinek, azt nem hiszem, hogy lehetne mondani. Thaly Kálmán: Hát a magyar közjog? B. Pejérváry Géza, honvédelmi minister: Hivatalos adatokkal bebizonyítottam márczius 28-án, hogy azon egyévi önkénteseknek, a kik annyira nem bírják a német nyelvet, hogy a vizsga alkalmával szakismereteiket német nyelven előadhatnák, szabadságában áll magyar nyelven előadni azt, a mit tudnak és én meg vagyok győződve, hogy nagyon kevesen vannak az egyévi önkéntesek közt, a kik, ha valamit tudnak, azt 61*
