Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-371

371. országos ti foglalt állásponttal szemben? Nem itt az országban, hanem a monarchia határain belől. Kérdem, nem láttuk-e Magyarországnak minden régi ellenségét újra feltámadni és aministerelnök fellépésével és a magyar nemzet aspiratióival szemben állást foglalni? (ügy van! Ugy van! jobbfelől.) Ezt tagadni nem lehet. Azokat a neveket, melyeket Magyarország rég elfelejtett, a sajtó hasábjai újra felszínre hozták. Mindez azt mutatja, t. ház, hogy habár törekvéseinkben egyek is vagyunk, egy is lehet a végezel, de különbözőkép kell mérlegelni az időt és eszközöket, melyben és melyekkel bizonyos kérdéseket megoldás elé vezetni kell és szabad. (Helyeslés jobbfelöl,) Mi csak akkor nyulunk egy ily kérdéshez, ha tudjuk, hogy annak megoldása előtt oly akadályok, melyek legyőzhetetlenek volnának, nem állanak. És én részemről készebb vagyok bevallani azt, hogy ma gyengék vagyunk reá, hogy e kérdés megoldassák, mint sem hogy ennek a kérdésnek egy nem kellő időbeni felvetése által, magának e kérdésnek, magának a nemzetnek és a magyar nemzet törekvéseinek ártsunk. (Helyeslés jobbfelől. Felkiáltások szélső balfelöl: Hiszen békeidőben élünk! Vgy van! Igaz! balfelől.) Azt méltóztatnak mondani és ezt tagadásba nem veszem, hogy a törvény azokat a törekvéseket, melyek ezen kérvényekben kifejezést találnak, nem zárja ki. Igaz, de hát megméltóztatott azt gondolni, hogy egy hadseregben a vezényszónak a behozatala, akár a hadseregnek hadászati szempontból való átalakítása, akár pedig — mert méltóztassanak itt újból megfontolni, hogy a hadsereg kérdésénél a koronának és monarchiának vannak a törvényben fentartott jogai — akár pedig más ezzel összefüggő kérdések megoldása és keresztülvitele, vájjon egy napnak, egy határozatnak lehetnek kérdései? Hát vájjon nem szükséges ezeket a kérdéseket alaposan fontolóra venni, mert hiszen a magyar állam érdeke nem egyéb, mint a dynastia érdeke és a magyar állam érdeke nem egyéb, mint a monarchia érdeke. Ez pedig azt hozza magával, hogy harczképes hadseregünk legyen, mely az államot, a dynastiát. a monarchiát minden időben kül- és belellenséggel szemben meg tudja védeni, (ügy van! jobbfelől.) És vájjon egy nap alatt, egy határozattal lehet-e komolyan odahatni, hogy a jelenlegi helyzet megjavuljon? Van-e olyan ember, ki tudna ma oly határozati javaslatot contemplálni, mely határozati javaslat azoknak a factoroknak is a belenyugvását, beleegyezését, azoknak a factoroknak bizalmát megnyerhetné, mely factoroknak meg vannak a törvényben rejlő jogaik? És vájjon ezek a kérdések nem czélszerűbben oldhatók-e meg akkor, ha ezek a kölcsönös bizalom alapján vitetnek a megbeszélés elé ? Nem helyesebb útra tereltetik-e a kérdés abban az esetben, ha a nemzeti is május 21. 1887. £75 aspiratiók mérlegelése mellett, mindazok az [aggodalmak, melyek e tekintetben lehetnek, szintúgy komolyan méltányoltatnak és ha azok az aggodalmak, legyenek azok akár egyik, akár másik factornál, azok az aggodalmak elenyésznek ? (ügy van! jobbfelől.) Kérdem, t. ház, vájjon akkor, midőn egész Európa fegyverkezik, akkor, midőn a hadseregnek már az európai situatió mellett is nagyobb fontossága, nagyobb súlya, nagyobb ereje van^ mint más, rendes körülmények között, akkor, ha tévesek is annak a hadseregnek nézetei bizonyos irányban, mondom : vájjon aem helyesebb, nem czélszerűbb-e azon hadsereg illető facíoraival — hogy ugy mondjam — egyetértőleg is megnyerve azoknak a bizalmát, azokkal ezen kérdést igy megoldásra vezetni? (Ugy van! jobbfelől Mozgás balfelől.) Én, t. képviselőház, midőn látom, hogy más alkotmányos államokban a törekvések oda irányultuk, hogy a hadsereg feletti intézkedések, melyeket az alkotmány az illető parlamentek kezébe adott, ugy szólván a parlamenti jogkörből évek hosszú sorára kivétessenek, és midőn ugyanakkor nálunk a parlamentnek, a törvémdiozásnak a befolyása a hadseregre vonatkozó kérdésekben intacte fennáll s a törvényhozás maga választhatja meg azt az időt, a midőn ezen kérdéseket ugy a nemzet, mint a hadsereg harezképességének szempontjából legczélszerübben lehet megoldani: nem látom be, miért ne akkor vesse fel e kérdéseket a törvényhozás, melynek kezdeményezési, intézkedési joga meg van. (Ugy van! jobbfelől.) Mert, t. képviselőház, hiszi-e valaki, hogy e kérdések ma, az országgyűlés utolsó ülésszaka végnapjaiban felvetve megoldás elé vezethetők ? Én nem hiszem; én hiszem azt, hogy az utolsó napokban felvetve e kérdések lehetnek agitationalis eszközök, (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás balfelől) de ezen agitationalis eszközök nézetem szerint nem a nemzet érdekében, hanem végeredményben a nemzet érdeke ellen vannak. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a szélső balfelől: Ki adta be a kérvényt ? Hisz ö maga adta be a kérvényt!) Erre is felelek. Azt méltóztatik kérdeni: ki adta be a kérvényt? Az egyik kérvényt én adtam be. Orbán Balázs: Kár hogy rábízták. Horváth Gyula: Az illetők fogják megítélni. Én, t. urak, a mit itt mondok, azt oít kint is megmondtam. Én midőn a kérvényt átvettem, akkor az illető uraknak, mint a hogy kötelességem volt a következőket mondottam: A kérvényt átveszem. A mi fölött semmi kételyem nincsen, hogy sem a törvénybe ütközőt, sem az illemi formákkal össze nem egyeztethetőt ezen kérvény nem tartalmaz ; de megmondottam azoknak az uraknak épen ugy, mint a mint önöknek megmondom tisz-