Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-371

371. országos ülés május 21. 1887. 473 volna a nyelv. És önök még ezt is sokallják; pedig ennél szűkebbre kérvény őket már nem restringáihatták volna. (Helyeslés szélső balfelől.) T, ház! A közszellem hanyatlását hazánkban a Tisza kormány aerája alatt mi sem jellemezhetné élesebben, mint az a válasz, melyet a t. honvédelmi minister ur a budapesti ifjúság küldöttségének adott. Gondolkozzunk csak e válaszon. Egy vitéz katona, ki bátorságát az ágyuk tüzében kitüntetéssel mutatta meg, mint minister azt mondja: „Én, a korona tanácsosa e kérelemmel nem merek a király elé állani". T. ház! Én ezt a választ csakugyan a közszellem elhanyatlása egyik legszomorúbb jelének tartom. Az igen t. minister ur nem hogy nem merne, de nem akar merni és ebben rejlik a baj. (Zaj. Halljuk!) Az igen t. minister úrból akkor, mikor ezt a választ adta a magyar ifjúságnak, én azt gondolom, az osztrák tábornok szólott, nem pedig a magyar minister. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Egy pillanatra elfeledte magát és régi pályája, katonai neveltetése jutott eszébe s én ezt neki szívesen megbocsátom, mert megszokásból követte el. 0 is azon intézetek növendéke, melyekben ezen szellem uralkodik, melyet bátorkodtam az imént emlékezetbe hozott beszédemben vázolni. Tehát nem rosszakaratból, megszokásból történt! A bátor ember, a vitéz katona nem merte azt az óhajt előterjeszteni. Ezt én nem értem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A magyar minister, alkotmányos uralkodója,koronás királya előtt,niintannak tanácsosa, a nemzet jogos óhajaival mindenkor merhet előállni, sőt kell is, hogy merjen. (Elérik helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én nem képzelem azt, hogy a koronás király a minister ily előterjesztését, hogy: Felséges uram, a magyar ifjúság, a nemzet jövője, reményének óhaja az, hogy szolgálhasson a te hadseregben, a trónnak és a hazának védelmére — sőt durva felségsértésnek tartanám feltenni a legaikotmányosabb királyról, hogy ily előterjesztésre a korona tanácsosának, ministerének nem tetszését nyilvánítaná, vagy épen kegytelenségét éreztetné vele. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A minister urnak, mint ilyennek kötelessége hiven informálni a koronát. Én azt gondolom, nem is attól tartott a minister ur, a ki nagyon jól ismeri a kormányfőnek az alkotmányossághoz hű, rendületlen érzelmeit, hogy ha ezen előterjesztést megtenni meri, kegyvesztetté lesz, hanem tart azon bizonyos magas körök kegyének elvesztésétől, melyekből épen azon régi hagyományos szellem a hadseregben mindig és mindig felújittatik, a melyeket 1848—49. tóján kamarillának neveztek — a mai nap ugyanez az elnevezés nem hangzik ugyan annyira, de ma is hallható — mondom azon köröknek kegyvesztésétől tartott alkalmasint a minister ur. (igazi Ugy KÉPYH. NAPLÓ. 1884—87. XVI. KÖTET. van! a szélső baloldalon.) Mert ezen körök eléggé hatalmasak arra, hogy a honvédelmi minister urat még ministeri székéből is kimozdíthassák egy nem tetsző kérés előterjesztése miatt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Ellenmondás ok a jobboldalon.) Ezen körök működése nyilvánult legújabban. A minister ur a magyar nyelv terjesztését, a mint itt óhajtatik, a magyar ezredekben nem hogy előmozdítani engedné, de szigora parancsokkal tiltja, mig ellenben a germanisatio legújabban is vaskezekkel mozdíttatik elő. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Nyugtalanság a jobboldalon.) Nem tudom, mennyiben alapos értesülésem, de hivatkozhatom egy képviselőtársam legújabb tapasztalatára, mely szerint egyik hadtestparancsnok a maga székhelyén magyar ezredének 11 altisztjét küldötte fogházba azért, mert nem tudtak németül jelenteni. Erre az ezredes hozsá ment. Ivánka Imre: Hol volt az? (Halljuk! a jobboldalon.) Thaly Kálmán: Megmondtam, a mit mondtam; magánkörben szívesen adok bővebb felvilágosítást. Mondom, az ezredes eléje állott s felvilágosította, mondván : hadtestparancsnok uram, akkor mind a 120 altisztet bátran becsukathatja, mert egy sem képes arra, hogy németül tegyen jelentést. Nem állok jót ezen ténynek számszerű valóságáért ; de igy értesültem, hiteles forrásból hullottam s ismétlem., magánkörben szívesen adok róla bővebb felvilágosítást. Már, t. ház, a hol ily tények merülhetnek fel a napokban is, ott igenis felismerhető ama hatalmas köröknek a működése, a melyeket régebben* kamarillának neveztek s a melyek a hagyományos régi szellemnek, az ősi czopfhak még ma is fentartói igyekeznek lenni, nézetem, meggyőződésem szerint a hadsereg, a monarchia és hazánk romlására . Az igen t. honvédelmi minister ur nagyon sokszor szokta hangsúlyozni beszédeiben, hogy ő a katonai szolgálatban nem. annyira lelkesedést, mint fegyelmet és különösen kötelességérzetet követel meg. A köti lességérzet, t. ház, tagadhatatlanul kitűnő katonai erény és elismerem, hogy az az igen t. minister úrban, mint katonában a legteljesebb mértékben megvan; de ha ez benne, mini katonába megvan, követelem tőle, hogy meg legyen benne, mint honvédelmi ministerben is. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A minister ur maga is magyar ember; nem tudom, hogy a magyar neki. anyanyelve-e, de mint magyar ember, mindenesetre ö is a maga nyelvének tekinti a magyart és igy érezni fogja, hogy mily kincsünk ez nekünk, hogy mi ennek mennyivel tartozunk és hogy ha ennek kizárását bizonyos körökből, a hol a törvény nem követeli, magunk 60