Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-371
371. ovsíágos ülés májas 21. 1S.87. 471 osztrák-magyar monarchiának másik államára, hanem Magyarországra nézve is a honvédelemnek, a fegyveres erőnek alapintézményét képezi, van szó. Kétségtelen, t. ház, hogy alkotmányos államban minden intézménynek — és ezt már a dolog természete hozza magával — alá kell vetve lennie a fejlődésnek; kétségtelen, hogy ezen fejlődésnek soha szem elől nem téveszthető alapfeltétele az, hogy a nemzet egyénisége minél inkább érvényesüljön az intézményben; kétségtelen, hogy ezen fejlődési folyamatban, a melyet imént hangsúlyoztam, alkotmányos államban a kormánynak és ha a fegyveres erő forog szóban, a kormányzat azon ágának 1 , a melynek kezében a honvédelmi ügy vezetése le van téve, ennek első rendíí tényező gyanánt kell szerepelnie. Azonban a kormánynyal szemben áll azon határ, melyet a törvények állapítanak meg és az intézmény természetének azon követelménye, hogy az intézmények valódi fejlődését csak az van képesítve létrehozni, a ki az időt és a körülményeket jól megválaszt]' ki azt, a mit létrehoz, consolidálni birja és a ki a szükséges fejlődés módozatait akkép tudja megválasztani, hogy magának az intézménynek alaptypusát és szilárdságát a legnagyobb szigorúsággal megóvja. Azt hiszem, t. ház, hogy ennek kell a domináló szempontnak lenni akkor, midőn egy oly lényeges intézmény forog szóban, mint az állam fegyveres ereje. De ha a domináló szempont csak ez lehet, akkor méltóztassanak megengedni azt is, hogy midőn oly kérdés forog fenn, a mely egy ily lényeges intézmény fejlődésének lényege, ez egyszersmind két dolgot involvál magában: egyfelől a honvédelmi kormányzat részéről az alapos, beható és minden oldalú tanulmányozást, másfelől pedig a bizalmat azok részéről, a kik a kormányt támogatják, hogy a mennyiben a törvény keretén belül a fejlődés előmozdítására tér és alkalom nyilik, a kormány e feladatnak meg is felelend s kötelességét szem elől téveszteni csak egy pillanatig sem fogja. Ezen felfogás hatása alatt állott a kérvényi bizottság, midőn a következő határozati javaslatban állapodott meg; Ezen fontos jogokat érintő kérvények kiadatnak a honvédelmi ministernek tanulmányozás és a törvény keretében lehető intézkedés megtétele végett. Ajánlom e határozati javaslatot elfogadásra. (Helyeslés.) Thaly Kálmán: T. ház! A t. előadó urnak itten ékes szavakkal előadott jelentését nagy figyelemmel hallgattam és legyen szabad erre mindenekelőtt egy pár rövid megjegyzést tenni. A t. előadó ur beszédének elején ugy tüntette fel a dolgot, mintha a magyar két egyetem s majdnem mondhatnám az összes jogakadémiák és a gazdasági akadémia ifjúságának kérvénye a fennálló törvényekbe ütköznék, mintha túlmenne a kérvényben foglalt petitnm, a jelenleg fennálló közjogi alapon. Én, t. ház, mindenekelőtt kénytelen vagyok constatálni, hogy azt el nem ismerem. Mert ámbár én részemről megcsorbítatlanul az 1848-iki törvények alapján állok s azon párttal, melyhez szerencsém van tartozni, a külön magyar hadsereg hive vagyok, tagadnom kell azonban azt, hogy az 1867-iki XII. törvényczikkben csak valahol is bennfoglaltatnék az — legalább én nem ismerhetem el — hogy a magyar ezredek nyelve német legyen. (Élénk helyeslés a szélső baloäalon. Felkiáltások: Sehol!) Ez nem mondatik ki sehol, következőleg az ifjúság kérvénye teljesen törvényes, (Élénk helyeslés a szélső hátoldalon) a mi a fennálló közjogi alapon és a törvények keretén belül mozog, azon belül végre is hajtható. Ezt kénytelen vagyok mindenekelőtt constatálni. Másodszor feltűnt nekem az, hogy az előadó ur azért, hogy a kérvényi bizottság javaslatának érvényt szerezzen, indokolásával ugy igyekezett feltüntetni a dolgot, mintha az valami új volna, mintha a kormánynak sok idejére volna szüksége ezt a kérdést minden oldalról tanulmányozni. No t. előadó ur, nekem régebben van szerencsém e ház tagjának lenni, a harmadik országgyűlést szolgálom már ki, de mondhatom, hogy az országgyűlésen folyton, számtalanszor fordult már elő e kérdés s csak szerény nmgam is foglalkozván ezen honvédelmi ügyekkel, számtalanszor szólaltam fel a költségvetés és törvények beadása alkalmával ez ügyben. A mostani közös hadsereg magyar csapatai vezénylete és szolgálati nyelvéről sokszor hangzott már fel e padok különböző részeiről nyilatkozat, a kormány is örökké foglalkozik ezzel, tehát semmi olyan új nincs e kérdésben, hogy a kormánynak szüksége volna ad graecas calendas halasztani e kérdés tanulmányozását. Át van ez tanulmányozva nagyon, átérzi ezt Magyarország minden hű fia, hogy mi rejlik ezen kérdésben. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Átérzi ezt mindenki, tartozzék bármely párthoz, kinek szivében magyar vér lüktet. (Igás! Ugy van! szélső balfelől.) Olyan ez a kérdés, t. ház, mint ha valakilatavaszszal felfakadó forrásokat iparkodnék elhantolní, elnyomni. El lehet nyomni azt a forrást. midőn egy helyütt fakad fel, de a következő tavaszazai, vagy rövid ido múlva feltör az újra s a hantokat is felveti. A hazaszeretet forrása táplálja ez óhajtást és önök azt semmi phrasissal s elodázással végképen elfojtani nem fogják soha. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon) Midőn a honvédmenház aggastyánai ajkán ezen kérés elhangzott, az ifjúság karolja fel ismét ez óhajtást, de ezen óhaj sem öreg, sem férfiú, sem a jövő nemzedék szivéből kiveszni mindaddig nem
